„Anyu, apu, úgy döntöttünk, nem megyünk a rabbinátusra”

fotó: Noa Papi Kedmi

Izraelben egyre több pár nem az ortodox rabbinátuson házasodik, noha megtehetné, hiszen mindkettőjük zsidóságát elismeri a szigorú rabbinátus. Az élénk társadalmi vita közepette a Mako nevű népszerű honlap összefoglalta a rabbinátust elkerülők érveit.

Nem, a gyermek nem lesz mamzer (törvénytelen), minden polgári jogot megkaptok, és egyáltalán – Izraelben érdemesebb “jeduim bacibur”-nak (élettárs) lenni.
Úgy döntöttetek, hogy nem a rabbinátuson házasodtok össze, és a szülők nyomást gyakorolnak rátok? Hét dolog, amit érdemes elmesélni nekik:

  1. Nem kell rabbi a hupához és a kiddusinhoz

A főrabbinátus új jelenség a zsidóságban, amit 1922-ben alapítottak, azelőtt egyáltalában nem létezett. A ceremóniát a zsidó nép egész történelme során a közösségben tartották, annak vezetésével, akit a fiatal pár megbízott a megszervezésével. Az a tény, hogy Izrael állama úgy döntött, hogy a vallási házasságok a rabbinátus monopóliuma alá tartoznak, nem jelenti azt, hogy férfi és nő nem tudnak a rabbinátus nélkül zsidó módra összeházasodni, ahogy azt zsidók az egész világon tették és teszik.

A zsidó házassági szertartáshoz nincs szükség rabbira, és nincs szükség rabbinátusra. A Halacha, a zsidó vallási jog alapján minden embernek joga van megrendezni a házassági ceremóniát és kiddusint Mózes és Izrael vallása szerint – az izraeli törvény az, amely ezt kizárólagosan a rabbinátus kezébe adta. A szertartáson a pár vesz részt, és semmi jelentősége azon ember személyének, aki velük áll a hupa alatt, és rendezi az eseményt.

fotó: Pingvin stúdió
fotó: Pingvin stúdió
  1. A gyerekek nem lesznek mamzerek*

Az élettársak gyermekeinek két bejegyzett szülőjük van, polgári és jogi státuszuk minden szempontból pontosan megegyezik a házas szülők gyermekeiével. Vannak, akik attól tartanak, hogy élettársak gyermekei nem tudnak majd a rabbinátuson házasodni. Ma a rabbinátus minden zsidó férfit és nőt összead, beleértve az élettársak gyermekeit. Az élettársak gyermekei mindaddig nem mamzerok, amíg anyjuk nem házas valaki mással.

  1. Izraelben érdemesebb élettársaknak lenni

Az élettársak státusza a nyugati világon belül Izraelben a legfejlettebb. A házastársak és az élettársak közötti különbség Izraelben lényegében bürokratikus, kevés és elenyésző. Izraelben sok tízezer élettárs-pár él, és mindenre jogosultak, amire a házaspárok. A legnagyobb előny – ha ne adj isten elválnak –, hogy a rabbinátust, a Halachát és a bonyolult bírósági rendszert mind ki lehet hagyni a történetből.

  1. Részt veszünk a társadalmi küzdelemben

Amikor a rabbinátus nélkül házasodunk, megóvjuk magunkat a személyes és bírósági veszélyektől, amelyekre akkor számíthatunk, ha ne adj isten elválunk. Ezzel együtt hozzájárulunk a rabbinátusnak az izraeli zsidó lakosság fölötti monopóliuma elleni küzdelemhez, és erősítjük a polgári házasság bevezetéséért folytatott igazságos küzdelmet.

fotó: shalev man
fotó: shalev man
  1. Nem vagyunk egyedül, és nem vagyunk különbözők

Évente több ezer pár köt házasságot Izraelben a rabbinátus nélkül, privát ceremóniával, és nem jegyzik be őket házasokként a belügyminisztérium népességnyilvántartásába. Ezeket a szertartásokat a liberális vallási mozgalom rabbijai tartják, a párhoz közel álló emberek részvételével.

Amikor ilyen ceremóniát tartunk, akkor magunk, családjaink és közösségünk előtt házasodunk össze. Meg tudjuk tenni azt, amit azok a párok csinálnak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a rabbinátuson összeházasodni, vagyis: hitünk, vagy világnézetünk szerinti ceremóniát tarthatunk, ami megható, személyes és jelentőségteljes lesz. Ezzel párhuzamosan párkapcsolati nyilatkozatot írhatunk alá, vagy egyezményt, melyek kapcsolatunk jogilag elfogadott okmányai lesznek.

  1. Miért működnénk együtt egy egyenlőtlen ceremóniával?**

Mi közünk van a rabbinátushoz? Haragszunk a rabbinátus monopóliuma miatt? A polgári házasság mellett vagyunk? A vallásos pártok politikai ereje dühít bennünket? Akkor miért működnénk együtt ezzel a vallási kényszerrel, pláne az élet legmeghittebb pillanatában és legszemélyesebb dolgainkban?

Miért tartanánk egyenlőtlen ceremóniát, olyan rabbival, aki nem azonosul az életformánkkal? Aki még meg is vet bennünket. Ha a vallási kényszer ellen vagyunk, a téli időszámítás, a nők kizárása, az egyenlőtlen teherviselés, a juttatások, az engedmények, a piszkos politika ellen, miért hajtanánk fejet és vennénk igénybe a rabbinátus szolgáltatásait és mindazt, amit képvisel – amikor létezik kiváló másik lehetőség?

fotó: Noa Magar
fotó: Noa Magar
  1. A zsidóság nem a rabbinátusé, a zsidóság a miénk

A zsidóság hozzánk tartozik, és nem csak jogunk, de kötelességünk, hogy felelősséget vállaljunk érte. Jelentőségteljes zsidó életet élhetünk, és kell élnünk anélkül, hogy szükségünk lenne hozzá egy ortodox, szélsőséges vallási intézmény pecsétjére, amely intézmény szentesíti az egyenlőtlenséget, az elkülönülést és a fanatizmust. Lehet személyes jelentőséggel bíró házassági ceremóniát tartani a zsidó hagyomány és az Izrael földjén megújuló héber kultúra megőrzésével. A zsidó könyvespolc, a különböző szokások, a versek és a nyelv a miénk. A zsidóság nem vallás – a zsidóság kultúra.

*Mamzer: a zsidó vallási jog „fattyú” fogalma. Olyan gyermek, akinek édesanyja házasságban élt fogamzása idején, azonban a gyermek biológiai édesapja nem az édesanya törvényes férje. Mamzer csak másik mamzerrel házasodhat.

**Egyenlőtlenség az ortodox esküvőn: a hagyományos ortodox szertartáson csak a férfi beszél, csak ő nyilvánítja ki házasulási szándékát, a lefátyolozott nő nem szólal meg, csupán jobb mutatóujját tartja, amelyre jövendőbelije gyűrűt húz. Ezt a modern Izraelben sokan egyenlőtlennek tekintik.