Matan Hodorov, a tízes csatorna gazdasági szakértője a keddi Analiszt című műsorban az izraeli gazdaság egyik rákfenéjét mutatta be: a szakszervezetek elsősorban egy évtizedek óta a nagy állami cégeknél dolgozó szűk csoport érdekeit képviselik az utóbbi évtizedekben felvett “új” dolgozók rovására.
A generációs szakadék a szakszervezeti mozgalom vezetőségének tudtával és beleegyezésével alakult ki. Egyik képviselőjük elmondta, hogy kényszerhelyzetbe kerültek, mert csak aközött választhattak, hogy bezárják a magas fizetések és a harcos tüntetéseken kivívott jogok miatt gazdaságtalanná vált cégeket, vagy hogy hagyják egy másodrendű, éhbérért dolgozó, és többek közt az állandósítás előnyeit nem élvező, s ezért harcképtelen, könnyen kirúgható másodrendű foglalkoztatott-csoport kialakulását.
A helyi szakszervezetek győztek, és megszületett a kiváltságos dolgozók szűk rétege, majd mellettük az egyre jobban kisemmizett, gyakran negyedannyi fizetésért dolgozó, nyugdíjról csak álmodó, szociális jogok nélküli fiatalok csoportja, akik ugyanazt a munkát egészen más bérezésért kénytelenek elvégezni.
Így van ez a kikötőkben, a repülőtéren, az elektromos műveknél, sőt még a tengerparti úszómestereknél is. Mély szakadék húzódik mind fizetésükben, mind szociális jogaikban az öregek – általában a Netanjahu-féle thatcherista reformok előtt alkalmazottak, vagyis a kétezres évek eleje előtt felvettek – és a későbbiek között.
Hogyan alakult ki mindez? A pénzügyminisztérium, vagy magáncégek esetén a tulaj nyomást gyakorolt: csökkenteni kellett a helyi szakszervezetek kiharcolta magas fizetéseket, amiket nem indokolt a piac, vagy nem tettek lehetővé a költségvetési megszorítások. Azonban az érdekvédő csoportok igen erősek voltak, és sztrájkkal fenyegetőzve, vagy sztrájkokkal elérték, hogy megmaradhassanak előnyeik. Az újonnan érkezettek kárára, akik alacsony jövedelmükkel megfizették a hatékonyabbá válás árát – így végső soron a pénzügyminisztérium vagy a tulaj megkövetelte összeget fizették ki a munkaerőre, csak igazságtalan elosztásban: egyeseknek nagyon sokat, másoknak nagyon keveset.
A szakszervezetek az új dolgozókat cserbenhagyták, vagy pl. a reptér esetén beleegyeztek, hogy pályáztatással külsős munkaerő-közvetítőkkel végeztessék el a piszkos munkát. A reptéren, és az állami cégek jelentős részénél a mai napig minimum órabérért, közvetítő cégek alkalmazásában takarítanak, gépelnek, sőt ügyintéznek a másképp elhelyezkedni nem tudó legkiszolgáltatottabbak: az etiópok, az új bevándorlók, a kapcsolatok nélküliek. Ideiglenes alkalmazottak, papíron időről időre kirúgják őket, és így rájuk nem vonatkoznak sem a szakszervezeti jogok, sem az állandó munkavállalókról szóló törvények.
A Hevrat Hasmal, a nagyhatalmú elektromos művek szakszervezete – legalábbis a saját vezető hangadóinak, saját szűk szakszervezeti érdekcsoportjának – olyan magas béreket harcolt ki, hogy az állami ellenőrzés 700 millió sékeles (!!!) törvénytelen túlfizetés visszatérítésére kötelezte őket. Ezt természetesen nem azoknak kell visszaadni, akik kapták, hanem a cég összes dolgozójának bérét csökkentették, hogy a „szolidaritás” nevében, 36 részletben így adják vissza, amit kevesek maguknak megszereztek.
A tengerpartokon sem csak a viharok tombolnak, ott is égbekiáltó az igazságtalanság. Az úszómestereknek három fajtája van. A nagyon régi munkaszerződéssel dolgozó „nagy öregek”, akik óránként több mint száz sékelért mentik ki a vízbefúlókat, a régebbiek, akik még tűrhető, nyolcvan sékeles bérért dolgoznak, és végül a fiatalok, akik huszonöt sékeles órabérért teszik pontosan ugyanazt.
A műsor csak egy vigasszal tudott szolgálni: az idő a fiataloknak dolgozik, akik az öregek nyugdíjba vonulásával egyre többen lesznek. De az évtizedek múlva várható változás csekély vigasz, és ezért számarányuk növekedésével egyre inkább küzdeni kezdtek helyzetük javításáért. Már szervezkednek hátrányos megkülönböztetésük ellen: a haifai kikötőben például a fiatalok ellen-szakszervezetet alakítottak, amely már nem csak egy szűk érdekcsoport jogaiért harcol.
Aruc 10 Analiszt/Izraelinfo
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
