Efrájim Kishon filmjének főszerepéért kapta az első Golden Globe-díját. Évtizedeken át turnézta körbe Tevjével a glóbuszt Amerikától Ausztrálián át Japánig, az utóbbi bő 10 évben pedig az izraeli Bátor Tábort segíti Paul Newman és Simon Peresz rábeszélésére.
Igazi szábre, izraeli bennszülött: 13 évvel idősebb a saját államánál. 1935-ben született Tel-Avivban, kiskamasz, mikor a modern Izrael megalakul.
A seregben kezd el fellépni, első komoly, „civil” sikerét pedig – húzzuk csak ki magunkat – Efrájim Kishon Szalah Sábbáti című filmjében aratja. Ő a címszereplő, az ősei földjén, Izraelben beilleszkedési nehézségekkel küzdő jemeni zsidó bevándorló, akinek beszédes neve magyarul úgy hangozna: Bocs, hogy idejöttem. Az Ígéret Földjének bürokratikus mocsarában tébláboló, szegény, idegen zsidó figurájának vászonra vitelével Topol elnyeri „az év felfedezettjének” kijáró Golden Globe-díjat.
A következő nagyobb filmszerepét egy az izraeli haderőhöz önként csatlakozó amerikai tisztről, Izrael első tábornokáról és a függetlenségi háború hősi halottjáról, Mickey Marcusról szóló életrajzi filmben kapta: Az óriás árnyéka. Itt ismét megmerítkezhetett a jobb társaságban: Marcus tábornokot az idén 100 éves, nagy zsidó színész, Kirk Douglas játszotta, de ott volt a stábban még Frank Sinatra is.
De térjünk a lényegre: csetleni-botlani szeretetre méltó, jószándékú, kiszolgáltatott idegenként nem csak Izraelben lehet azért, lehet a száműzetésben, mondjuk, a cári Oroszországban, Anatevkában is. Száláh Sábáti már a ’60-as évek második felében visszatért a gálutba, a diaszpórába és Reb Tevéjévé, a tejesemberré változott Topol következő nagy szerepében, amely már egész életén át elkísérte. A musicalt először egy londoni színházban játszotta megszámlálhatatlan alkalommal, aztán jött a film, amelynek minden mondatát mindenki kívülről tudja, még a legvadabb antiszemiták is megnézik néha titokban. Tevjéért Topol ismét megkapta a Golden Globe-ot és még Oscarra is jelölték. A díjátadókra nem volt könnyű elkérnie magát, mert amíg a filmvilág őt ünnepelte, ő éppen a hadseregben szolgált, de végül kapott kimenőt az Oscar-gálára és a Golden Globe-ot is személyesen vehette át.
A film akkora siker volt, hogy újra és újra lejött a vászonról és megelevenedett: Európában, Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, mindenhol. Topol pedig, aki a filmben még csak 36 éves volt, szépen hozzáöregedett Reb Tevjéhez az együtt töltött évtizedek során. 2009-ben búcsúzott a szereptől az Egyesült Államokban bő 40 év után. Vigyázott, hogy mindig mindent ugyanúgy csináljon, mint első alkalommal. Nem játszotta már Tevjét. Nem „égett rá” a szerep. Egyszerűen ő volt Reb Tevje, a tejesember. Az izraeli bennszülött, aki megmutatta nekünk, a diaszpórának, milyen nehéz, milyen fájdalmas elhagyni a száműzetés földjét, Anatevkát.
A ’70-es, ’80-as években, ha ráért, beugrott néhány filmbe, eljátszotta Galileit a Bertolt Brecht színműve alapján készült filmben, egy scifiben tudósként megmentette a világot Max von Sydow, a gonosz földönkívüliek fővezére ellen, akciózott kicsit még Roger Moore oldalán is az egyik James Bond-filmben, de mindez csak vicc volt, hobbi, kikapcsolódás a főállású, napi 24 órás tevjeség után.
Az új évezredben azonban igazán komoly dolga akadt. Egy másik nagy zsidó színész, Paul Newman ugyanis 1998-ban létrehozta azt a nemzetközi hálózatot a beteg gyerekek biztonságos, felszabadult gyerekkoráért, amelynek magyar leágazása a Bátor Tábor, izraeli leágazását pedig jórészt Topolnak köszönhetjük. A Forwardnak mesélte három éve, hogy Newman 2001-ben meghívta, hogy tartson vele egy tábor-látogatásra és már akkor eldöntötte, hogy ugyanezt megcsinálja Izraelben is.
Az első években csak a mozgalom nemzetközi reklámozását segítette, de 2005-ben kapott egy késő éjjeli telefont Simon Peresztől. Arra kérte, hogy másnap reggel segítsen meggyőzni Ariel Saron miniszterelnök kormányát: támogassák, hogy Izraelben is megvalósulhasson Newman kezdeményezése, adjanak hozzá földet, ahol el lehet kezdeni építkezni. Sikerült neki, ott helyben megszületett a megállapodás, és Saron még aznap délután elhagyta a Likudot, hogy megalapítsa új pártját, a Kadimát. Topol akkor értette meg, miért volt olyan sürgős a dolog Peresznek.
Newman már nem érte meg az arab és zsidó kisgyerekeket együtt segítő „falu” 2012-es átadását, Topol úgy fogalmazott, hogy egy olyan rendező hívta, akinek nincs mód nemet mondani. Miután elengedte Tevjét, Topol itt töltötte a legtöbb időt az önkéntesek, a polgári szolgálaton lévő fiatalok és a gyerekek között.
A súlyosan beteg gyerekek boldogságáért dolgozik ez a 81 éves ember, aki a filmben bölcsen megállapította, hogy olyan az életünk, olyan instabil, veszélyes és mégis vidám, amilyen a Hegedűs a háztetőn.
Isten éltesse 120 évig.
