Az október 2-i magyarországi népszavazás ürügyén – és korábbi cikkeink nyomán, melyekben az Izraelben élő magyar állampolgároknak adtunk tájékoztatást arról, milyen feltételekkel vehetnek részt a népszavazáson, egy másikban a voksolás lelkiismereti oldaláról is elvitatkozva – érdemes bemutatni, hogyan szabályozza az izraeli jog a külföldön élő állampolgárok szavazati jogát.
A választójog a demokrácia sarokköve, annak megkötések nélküli gyakorlása elemi jog egy demokratikus társadalomban. Természetesen a választójog gyakorlásának a demokráciákban is lehetnek korlátozásai, amelyek államonként változnak. Ilyen például az az általánosan elfogadott kikötés, hogy kiskorú állampolgárok nem rendelkeznek választójoggal (kivétel Brazília, ahol már 16 évesen is választhatnak, és egyes ázsiai országok, ahol a minimális életkor 20 év felett van). Egyes államokban korlátozzák a börtönbüntetésre ítéltek választójogát (Nagy-Britannia, Portugália); vannak országok, ahol nem csak az állampolgárok, hanem az állandó tartózkodással rendelkező lakosok is szavazhatnak (Új-Zéland); sok helyen korlátozzák az elme- vagy lelki betegek szavazásra jogosultságát. Izraelben nincs ilyen megkötés: bár elvileg bírósági ítélettel meg lehet fosztani valakit választójogától, máig nem volt rá precedens, hogy ezen a címen izraeli bíróság megvont volna választójogot.
Mi a helyzet azokkal a külföldön élő állampolgárokkal, akik az „anyaországukban” tartott választásokon szeretnének szavazati jogukkal élni? A világ körülbelül 115 országában lehetséges a külföldi szavazás. Vannak olyan országok, ahol attól függően lehet külföldön élőként szavazni, hogy mennyi időt töltött már el a választani kívánó állampolgár külföldön. Csak kiemelt példák: Angliában 20 év, Dániában 12 év, Új-Zélandon már 3 év után elveszti a választójogát az, aki külföldre költözik. Mint tudjuk, a magyar jogalkotó legújabban már nem köti a választójogot magyarországi lakóhelyhez, azaz a külföldön élőknek is biztosítja a választójogot. A Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező és regisztrált állampolgárok a külképviseleteken, külföldön élő és Magyarországon lakcímmel nem rendelkezők pedig – szintén regisztráció után – levélben szavazhatnak. Sok más európai ország is megadja külföldön élő állampolgárainak a választójogot, (például Spanyolország, Hollandia) és az amerikai állampolgárok is szavazhatnak külföldön.
Egészen más a helyzet Izraelben. A kneszetről (Izrael törvényhozó szerve) szóló alaptörvény meghatározása szerint minden tizennyolcadik évét betöltött izraeli állampolgár szavazásra jogosult, kivéve, ha a bíróság ettől a jogától megfosztotta. Az 1969. évi (többször módosított) választójogi törvény szerint azonban csak az vehet részt a választásokon, akit a szavazók névjegyzékébe bejegyeztek – azokat a nagykorú izraeli állampolgárokat jegyzik be, akiknek az Izraeli Népességnyilvántartó Hivatalban bejelentett lakcíme van. A törvény alapján a választás csak abban – az Izrael szárazföldi felségterületén található – szavazóhelyiségben lehetséges, ahol a választót a névjegyzékbe vették.
E törvényi meghatározás következménye, hogy az akár ideiglenesen, akár állandó jelleggel külföldön tartózkodó izraeli állampolgároknak nincs lehetősége szavazni. Magyarul: izraeli állampolgár nem szavazhat külföldön. Kivételt képeznek azok a törvényben felsorolt állami alkalmazottak (diplomaták, a Szochnut és a Keren Kayemet képviselői), akik a választás idején külszolgálati munkát teljesítenek: ők és családtagjaik a nagykövetségeken adhatják le szavazatukat. Ez a választójogi helyzet a becslések szerint körülbelül félmillió izraeli állampolgárt „foszt meg” a választás lehetőségétől.
A választójog ilyen megkötésének természetesen sok ellenzője van. Ők többek között arra az anomáliára és „igazságtalan helyzetre” hívják fel a figyelmet, hogy például egy, a bevándorlási törvények alapján izraeli állampolgárságot szerzett választó akár már másnap élhet választójogával, ezzel szemben egy külföldön élő nyugdíjas, vagy külföldön tanulmányai, munkája, humanitárius segítségnyújtás vagy akár utazás okán tartózkodó izraeli állampolgár (akit sokkal mélyebb szálak kötnek az országhoz és már évek óta adófizető) meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy szavazzon.
1999 óta többször kerültek már a Kneszet bizottságai elé olyan törvényjavaslatok, amelyek az izraeli állampolgárok külföldi szavazását rendezték volna. Legutóbb 2012-ben, de ezek csak az általános vitákig jutottak el. Az egyik ilyen Mose Arensz képviselőé volt, az általa beadott javaslat indoklásában ez állt: „A globalizáció korában, amikor számtalan állampolgár tartózkodik hazáján kívül üzleti ügyben a választás napján, lehetővé kell tenni számukra, hogy részt vegyenek a választásokon, és szavazhassanak az izraeli külképviseleteken.” Mások azzal érvelnek, hogy egy regisztrációs rendszerrel ellenőrzött szabályozás, amely lehetővé tenné a külföldre távozó/emigráló izraeliek szavazását, megerősítené ezeknek az állampolgároknak az anyaországhoz fűződő kapcsolatát, így ők is úgy érezhetnék, bevonják őket az ország belügyeibe.
A törvényjavaslat ellenzői viszont annak a félelmüknek adnak hangot, hogy egyik megoldás sem képes megnyugtató kritériumokat meghatározni annak biztosítására, hogy ne kapjanak szavazati jogot azok a külföldön tartózkodó állampolgárok, akik ugyan rendelkeznek állampolgársággal, de már nem szándékoznak Izraelbe visszatérni, vagy akár azok, akik a bevándorlási szabályok alapján ugyan állampolgárok, de sohasem éltek Izraelben. Szerintük így akár a választások végeredményét a lakosság azon része dönthetné el, akik nem élnek Izraelben. És ez a félelem az utóbbi évek igen szoros választási eredményei alapján nem megalapozatlan…
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
