Márton Áron, ember az embertelenségben – rendezvény ajánló

Márton Áron erdélyi püspök

Különleges megemlékezésnek ad helyet Magyarország Tel-Avivi Nagykövetsége a jövő héten. A Világ Igazai közt kitüntetett erdélyi püspöknek, a kevesek által ismert Márton Áronnak állítanak emléket. Márton Áron, a náci hatalom ellen szavát felemelő erdélyi püspök a magyar XX. század azon kevés történelmi személyiségeinek egyike, aki több, mint méltó az emlékezetre.

A 2014-ben megrendezett Holokauszt Emlékévben ifjúsági közösségemmel, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség keretén belül  számos rendezvényt, beszélgetést szerveztünk, amellyel a kibeszéletlen múlt feldolgozásán túl az együttélés régi és új reményeire is koncentráltunk. Egy ilyen rendezvény volt A feldolgozás folyamatban címmel tartott történész beszélgető est, amelyen Haraszti György, Romsics Ignác, Ungváry Krisztián és Zeidler Miklós történészékkel beszélgettünk a XX. századi két szimbolikus magyar tragédiáról Trianonról és Holokausztról, és kerestük a módját feldolgozásuk lehetőségeinek. A beszélgetés végén a történészeknek azt a kérdést tettük fel, hogy emeljenek ki a XX. századból egy olyan személyiséget, akire korlátozások és magyarázatok nélkül példaképként tekinthetünk. Az első, akit említettek teljes egyetértésben Márton Áron erdélyi püspök volt. Márton Áron egyházfői tisztségében is megőrizte a lelkipásztori egyszerűségét, felemelte a szavát a nyilas, a náci majd a kommunista embertelenségek ellen. Nem tört meg több évtizedes börtön és házi őrizet során sem. (Márton Áron neve mellett felmerült még Slachta Margit, Kéthly Anna és gróf Apponyi Albert neve is.)

Márton Áron 1999-ben halála után tizenkilenc évvel kapta meg a Yad Vashemtől a Világ Igaza kitüntetést. Nem konkrét embermentő tevékenység miatt ismerték el, hanem bátor és határozott állásfoglalásai miatt. Márton Áron az egyedüli katolikus egyházfő volt az akkori Magyarország területén, aki nyíltan, a zsúfolásig megtelt kolozsvári Szent Mihály székesegyházban tömegek hallatára ítélte el a náci ideológiát, és ami még fontosabb, a deportálásokkal és a népirtással kapcsolatban a korabeli magyar kormány közreműködését. A beszédet 1944. május 15-ét követő vasárnap mondta el. Május 15-én kezdődött el Erdélyben is a zsidók gettókba hurcolása.

„Számunkra azonban, Tisztelendő Testvéreim, változatlanul érvényben van szent hitünk alaptétele. A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint nyugalmas időkben. Az ádáz ellenségeskedés szívet tépő zűrzavarában, mikor a halálgépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki az emberiség testéből és sodornak bele az immár ötödik éve sötéten hömpölygő roppant halálfolyamba, amikor az emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángolásainak, erőfeszítéseinek, hősi és szent fölszabadulásainak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik napról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”

Az 1944. májusi szentbeszéden túl a kor vezető politikusaihoz, a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez, a Kolozs megyei főispánhoz és rendőrfőkapitányhoz személyes levélben fordult, és próbált a lelkükre beszélni. Sajnos sikertelenül.

„Tegnap értesültem, hogy zsidó címen az elmúlt napon összegyűjtött zsidókat és keresztényeket el fogják szállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezeléséről és jövő sorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenés és mélységes megrendülés nélkül hallani. Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Romániába, de emberi, keresztény és magyar kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági tényezőket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy az embertelenségeket akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer elpusztítására irányuló cselekményben közre.”

Márton Áron szavait és sorait mély megrendüléssel olvastam. Szavai rávilágítanak a kor politikusainak mélységes felelősségére, akiknek tudniuk kellett, hogy mit tesznek. Márton Áronnak köszönhetően azonban nem vesztem el az emberiségbe, nemzetünkbe és kultúránkba vetett hitemet. Ahogy a főpap fogalmazott, a közéleti szereplőnek felelőssége van az ifjúság előtt, amely korcsoport fogódzót és hiteles útmutatást vár legszebb eszméink felé, de ugyanúgy tartozik népe becsületének is a mindenkori politikus és egyházfi. Mindannyiunk tragédiája, hogy olyan kevesen hallgattak erre a tiszta hangra akkor. Mindannyiunk lehetősége viszont, hogy az áldozatok és a hősök előtt fejet hajtva építsünk egymáshoz vezető hidakat, hiszen a gonosz csak akkor győzhető le végleg, ha nem engedünk többé a minket megosztani és egymás ellen fordítani igyekvő hangoknak, és valóban felebarátunkként fordulunk egymás felé. Korra, nemre, vallásra, bármilyen fajta hovatartozásra tekintet nélkül.

E szemlélet által vezérelve állítunk emléket Márton Áronnak a szeptember 28-án 18 órakor kezdődő rendezvényünkön, amelyen Rafael Vago erdélyi származású holokausztkutató történészprofesszor tart előadást és a keresztény-zsidó barátság szellemiségéhez hűen Shmuel Yaari rabbi mond kadist.

A Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíj Program keretében társszervezőm a Történelmi Magyarországról Bevándoroltak Szövetsége. A megemlékezés a Márton Áron Emlékév keretén belül valósul meg.

A rendezvényre a következő linken lehet regisztrálni:
https://docs.google.com/forms/d/1ARKiolBGm0xV03JfKsw6eg7NwmYYiOn8DpOlTVTIK98/

meghivo-marton-aron
A rendezvény meghívója