Simon Peresz kisgyermekként még Lengyelországi otthonában Wiszniewben, ahol életét meghatározó élményt jelentett számára szeretett anyai nagypapájának, Zvi Meltzer rabbinak a tanítása.
Simon Peresz édesanyjával és öccsével már Izrael földjén.
fotó: Shimon Peres Archive
Ben Semenben, a kibucnyikokat képző mezőgazdasági középiskolában, ahol későbbi feleségét, Szonját megismerte. Peresz a felső sorban, középen látható.
1946-ban megszületett első gyermeke, Cvia, akit később Joni és Hemi követett. A képen a fiatal kibucnyik házaspár. Szonja és Simon Peresz kapcsolata életük utolsó évéig legendásan meleg és szeretetteljes volt, fia szerint „szerelem első látásra és utolsó leheletükig”.
A fiatal kibucnyik Pereszt maga mellé vette Izrael első miniszterelnöke, David Ben Gurion. Ben Gurion megbízásából Peresz Franciaországban sikeres tárgyalásokat folytatott, amelyek után a Negev sivatagban, Dimonában felépítették az atomlétesítményt, ahol külföldi források szerint előállították és tárolják az Izrael biztonsága szempontjából rendkívül fontos nukleáris arzenált. A képen védelmi miniszterhelyettesként ül Ben Gurion jobbján.
Ben Gurion csalódott a politikai ármányokban, és visszavonult egy kibucba a Negev sivatagba. A képen Peresz meglátogatja tanítómesterét. Peresz a képen balra látható.
Az 1967-es hatnapos háború után Peresz és Rabin a háborúban Jordániától elfoglalt Hebronba látogat. Peresz a hetvenes években támogatta az izraeli települések felépítését Ciszjordániában, de később megváltoztatta véleményét. Peresz a képen jobbra látható.
Simon Peresz Anvar Szadat egyiptomi elnökkel. A Camp Davidben, Amerikában Menáhem Begin által aláírt, a Sinai félsziget teljes visszaadását elfogadó izraeli-egyiptomi békeszerződés a hetvenes évek vége óta biztosítja a két ország olykor feszült, de békés viszonyát. A képen balra Szadat, jobbra a vele kezet fogó Peresz.
A palesztin-izraeli viszály megoldását célzó oslói egyezményhez vezető tárgyalásokon Rabinnal és Arafattal. Peresz a kép bal szélén látható.
Élete egyik legfontosabb eseménye: az oslói egyezmény aláírása Izrael külügyminisztereként 1993-ban Washingtonban. Peresz a képen ül, és kézjegyével látja el az egyezményt.
Simon Peresz életének egyik fénypontja: a Nobel-békedíj átvétele 1994-ben, közösen Jichák Rabin izraeli miniszterelnökkel és Jasszer Arafat palesztin elnökkel.
Felesége, Szonja Peresz annyira megbántódott, amikor 2000-ben Peresz helyett egy politikai ármány nyomán Móse Kacavot választották államfővé, hogy nem volt hajlandó beköltözni az államelnöki rezidenciára, amikor Kacav után végül megszavazta a kneszet Pereszt. Gyakorlatilag kettéváltak útjaik, noha továbbra is nagy szeretetben éltek, de egyikük otthonukban, másikuk a rezidencián. Szonja békés, visszavonult nyugdíjas évekre vágyott az egész életüket meghatározó megfeszített munka és politikai csatározások után, de Peresz szinte élete utolsó percéig küzdött Izrael szolgálatáért.
Mindenki nagypapájaként Izrael kilencedik köztársasági elnökeként. Élete végén elérte személyes céljait, egy ország tisztelte és szerette, de politikai álmai egyre távolabbinak tűntek. Azonban örök optimista volt, aki soha egy percre nem adta fel Izrael jövője érdekében szőtt álmait és a munkát azok megvalósításáért.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
