Szórakozol velem? – 2

Zsidó esküvő egy színházi előadásban - fotó: Gesher Theater / Wikimedia

Az első rész folytatása

A héten kétszer is megyünk rendezvényre. Izraelben az esküvők, bar micvók, bat micvák szinte kötelező tartozéka az élő zene. Gergő munkájánál fogva szinte minden héten részt vehetek számomra teljesen idegen emberek fontos életeseményein. Megfigyelhetem a ruhákat, frizurákat, sminkeket, virágdíszítéseket, menüsorokat, italokat, szórakoztató műsorok előadóit, zenekarokat hallgathatok minden műfajban. Láthatom, kik hogyan ünnepelnek. Izraelben kiterjedt vendégkört mozgat meg egy-egy ilyen esemény. Ahhoz, hogy elférjen mindenki, nagy termekre van szükség, ha pedig nagy termekre van szükség, akkor azokat létre kell hozni. Minden város ipari negyedében van olyan építmény, ahol egyazon időben két többszáz fős eseményt is bonyolítanak. Általában pálmafák, tavacskák, szökőkutak, színes lámpasorok, kerti bútorok garmadája keretezi a gazdagon díszített termeket, középen végeláthatatlan asztal- és széksorok. Bárpultok is vannak, itt korlátlan fogyasztásra van lehetőség. Pincérek hada hordja az élelmet, amiben nincs hiány. Zenekarból több is kell egy este, hiszen másmilyen zene kell az érkezők fogadására, másmilyen az első fogás után, másvalami a második kör étel után, a desszertet pedig a DJ segít lemozogni. A zenekarok fellépése előtt gyakran táncosok is helyet kapnak, előfordul cirkuszi trupp is, de jöhet stand up vagy tehetségkutatógyőztes énekes zenekar nélkül akár, mindent a kedves megrendelő igénye szerint. Különféle irodák, cégek foglalkoznak az események megszervezésével és lebonyolításával. Fotósok és videósok hada mozog egy ilyen estén, akik nem csak a párról és közvetlen családjáról készítenek képet a leendő albumba, hanem bárkiről, aki erre igényt tart. A felvételeket az este folyamán hűtőmágnes formájában is kinyomják, és elhelyezik az erre szolgáló táblán, ahonnan mindenki begyűjtheti a jól vagy kevésbé jól sikerült képeket.

A bar micvók és bat micvák középpontjában a gyerekek állnak, hiszen az ő születésnapjuk, felnőtté avanzsálásuk az ünnepi alkalom. Ilyenkor egy játékterem teljes kínálata települ ki az adott helyszínre. Általában lehet jelmezben fotózkodni, karaokizásodat cd-re rögzíteni, és elmaradhatatlan az édességes sarok, ahol mindennemű gumicukor  és pillecukor fellelhető.

Szállodák különtermében is lehet ilyen eseményeket tartani, ezt a megoldást is sokan szeretik. A szállodák előnye, hogy a városon belül helyezkednek el, nem kell kizarándokolni az ipari negyedbe, igaz, cserébe nincs pálmafás kert és ingyenes parkolásról sem lehet szó. Vannak másfajta elképzelések is, lehet a sivatagban, a tengerparton, hegytetőn, vagy szőlőültetvényben is ünnepelni, ilyenkor kitelepül a bútor és az étkeztető cég. Vannak kibucok is, ahol kiadható termeket alakítottak ki a lakóövezettől távolabb, ami bizonyára jól jövedelmező vállalkozás, nem is beszélve a munkahelyteremtő tényezőről.

Ami bizonyos, hogy az izraeli szolgáltatóipar egyik komoly ágazata az esküvő és bar micvó/bat micva, ami segít életben tartani az élő zenét, ami Európában szinte teljesen eltűnt az évek során az ünnepi palettáról.

A hét napból nálunk kétszer edzésre, kétszer az ifjúsági szervezet foglalkozásaira jár a legifjabb gyerek önszántából, erős érdeklődésből. Errefelé szokás beosztani az iskolások mindennapjait, amivel még mindig nem tudok azonosulni.  Ismerek olyan gyereket, aki reggel fél nyolctól este fél hétig “odavan”, nem feltétlenül jókedvből, előfordulhat, hogy inkább felügyeleti okokból vesz részt a különböző foglalkozásokon, mert mindkét szülő késő délutánig dolgozik.  A zeneórától kezdve a művészeti foglalkozásokon át a sportokig itt mindent edzésnek hívnak, amin már nem lepődünk meg, ahogy a bármilyen terápiára szolgáló helyiség klinika, a varrósarok méretű műhely pedig stúdió néven fut. Nálunk annyira későn ér haza a hármas számú a nagyvárosi iskolából, hogy esze ágában sincs beiratkozni semmilyen különórára, elég neki az iskola által kötelezően előírt heti egy hangszeres magánóra. A környék legsokoldalúbb zenepedagógusa látogat el hozzánk, és miután dobóráról van szó, a környéken mindenki tudja, késett-e, elhúzódott-e az óra, ahogy azt is számontartják, rendesen gyakorol-e a gyerek.

Tárogató - fotó: toby-marshall.com
Tárogató – fotó: toby-marshall.com

A szomszédok büszkék rá, hogy zenész él a közelükben. Mondogatják egymásnak, hogy lám, ez öröklődik is, hiszen különböző napszakokban különböző hangszerek csendülnek fel különböző zenei stílusokban, különböző családtagok kezei alatt.

Vannak rendszeres gyerek és felnőtt látogatók, akik szeretnék hallgatni a gyakorlást, vagy kipróbálnák a hangszereket. Bejáratos hozzánk a másfél éves Alma, aki a pianíno és a dobok barátja, de néha gitározni is szeretne, és éppen mindent kucesznek hív, aminek még nem tudja a nevét. A mi lakásunk tele van kuceszekkel, ütőgardony, citera, tárogató, kanna, kanál, kaval, csak hogy a honfitársaink által sem általánosan ismert kuceszekről szóljak. Vannak zenélést újrakezdő felnőttek, vagy hangszeres fiatalok, akik konkrét zenei kérdésekkel kopogtatnak be időről időre.

A hét még mindig nem ért véget, mikor be kellett látnom újra, hogy a vidéki élet nem csak a kedvesen elfogadó szomszédok, hanem a lehetetlen közlekedés élményét is nyújtja számunkra. Minden héten másfelé csalinkázva igyekszik haza a katona, hogy legalább a nem túl távoli főutat érintő viszonylatra szert tegyen. Vannak a feketevonatot idéző járatok, amik csak a hét bizonyos napján közlekednek, rém logikusan, hiszen valóban vasárnap és csütörtökön van rájuk leginkább szükség, de emiatt előfordulhat, hogy a korábban elengedett katona öröme ürömbe fordul a több órás csalinkázás okán. Persze nekem facsarodik a szívem, hogy nem tudom varázsszőnyegen hazarepíteni, de legalább addig gyorsan lehet főzni valami kifejezetten a kedvére valót amellé, ami már amúgy is elkészült, amikorra kellett, frissen az iskolából hazaérkezőknek.

A hétvégén Gergő újra Eilaton, majd Budapesten, hisz koncertezni külföldön is lehet. Hétfőn iskola helyett a Ben Gurionra megyünk stoppal és vonattal. Kifekszünk a tenger melletti parkba, a pálmafa árnyékában nézzük a vonuló bárányfelhőket. Háromkor van jelenése az irodában, az újévi koccintáson, nincs értelme hazakocsikázni és visszajönni. A piacon mindenkibe belefér egy falafel, és egy knaffe is akad négy villával. Amíg ő az irodában van elfoglalva, mi többiek hangszerboltba megyünk, és a mellette lévő elektronikus zenei szakbolt sem maradhat ki természetesen. Kora este érünk haza fáradtan, mindenki iskolatáskát pakol, lecke után érdeklődik. Édes az álom, jól jön a pihenés.

Miközben dübörög a politika bel- és külföldön, jó kettesben futni reggelente. A nyárnak vége van, látom és érzem, a völgyek hideget lehelnek, nemsokára jönnek az esők, lemossák a port, kizöldül újra a határ, de  most még csillogó meleg van. Dobog a lábam alatt a föld, átlendülök ebből a világból oda a másikba, ahol azon gondolkozhatok, mi legyek legközelebb, értelmiségi vagy munkás, mert megtehetem, hogy választok. Szabad vagyok, jól szórakozom.