Hagai Elad, a B’Tselem[1] szervezet elnökének cikke a Háárec 2016. október 16-i számában
Azért szólaltam fel a megszállás ellen az ENSZ-ben, mert igyekszem ember maradni. És ha az ember felelős más emberek ellen elkövetett jogsértésért, akkor erkölcsi kötelessége cselekedni.
Azért szólaltam fel a megszállás ellen, mert izraeli vagyok. Nincs másik hazám, nincs más állampolgárságom, nincs máshol jövőm. Fontos számomra ennek a helynek a jövője, az itt élő emberek jövője, az országom jövője, ami egyben az én jövőm is. És ezekkel a tényekkel a háttérben – a megszállás egy tragédia.
Azért szólaltam fel a megszállás ellen az ENSZ-ben, mert én és társaim a B’Tselem szervezetben végzett sok-sok éves munkánk után az alábbi következtetésre jutottunk: amíg a világ nem avatkozik bele, a jelenlegi helyzet nem fog megváltozni. Van egy olyan érzésem, hogy nagyképű kormányunk is tudja ezt, ezért van annyira elfoglalva azzal, hogy egy ilyenfajta beavatkozással és a mi szervezetünkkel ijesztgeti az embereket.
A világ beavatkozása a megszállás ellen ugyanolyan jogos, mint bármely más emberi jogi kérdésben. Még ennél is fontosabb, hiszen itt arról van szó, hogy mi más nép fölött rendelkezünk: ez nem izraeli belügy. Ez tisztán nemzetközi jogi ügy.
És még egy következtetés: semmi esély nincs arra, hogy az izraeli társadalom csupán saját erejéből, külső segítség nélkül ki tudjon lépni ebből a szörnyű helyzetből. Túlságosan sok eltussoló mechanizmus veszi körül azt az agressziót, amelyet ellenük alkalmazunk, hogy hatalmat gyakorolhassunk rajtuk. Túlságosan sok ürügy gyűlt össze. Túl sok a félelem és a harag – mindkét oldalon – már közel ötven éve. Biztos vagyok abban, hogy végül az izraeliek és a palesztinok véget vetnek majd a megszállásnak, de nem leszünk erre képesek nemzetközi segítség nélkül.
Az ENSZ sok mindent jelent. Sok problémás dolgot, némelyik valóban butaság. Egyik felem nem ért egyet vele. De az ENSZ az is, ami 1947-es döntésével nekünk ítélte ezt az államot, és máig ez a döntés a nemzetközi legitimációja országunknak, annak az országnak, amelyiknek én állampolgára vagyok. És ahogy a megszállás napról napra folytatódik, lassan úgy faljuk fel saját kedvünkre Palesztinát – és ezzel saját kezünkkel romboljuk le országunk legitimációját.
Egyáltalán nem értem, mit szeretne a kormány, mit tegyenek a palesztinok? Már majdnem ötven éve uralkodunk rajtuk, szétromboljuk a területeiket, óriási sikerrel alkalmazunk ellenük katonai és adminisztratív erőt – és mi jól elvagyunk ezzel magunk és a világ előtt. Pontosan mit tehetnének a palesztinok? Ha tüntetni próbálnak – az össznépi terror. Ha szankciókért folyamodnak – az gazdasági terror. Ha jogi vonalon próbálnak lépni – az jogi terror. És ha az ENSZ-hez folyamodnak – az diplomáciai terror. Úgy tűnik, minden, amit egy palesztin tesz, azon kívül, hogy reggel felkel és köszönetet mond a főnökének – az terror. Mire vár a kormány? Kapitulációra? Arra, hogy a palesztinok eltűnjenek?
Nem fognak eltűnni a palesztinok – és mi sem fogunk sem eltűnni, sem elhallgatni. Újra és újra ki kell mondani minden lehetséges helyen: a megszállás nem egy demokratikus döntés eredménye. Az a döntésünk, amit a fejük felett hoztunk és ami alapján az életük felett rendelkezünk – bármennyire is megfelel az érdekeinknek – erőszak, és nem a demokrácia kifejezése. Izrael előtt nem áll törvényes út ennek a helyzetnek a további fenntartására. És a világ sem viszonyulhat ehhez a kérdéshez úgy, mint ahogy ez idáig tette: sok beszéd és semmi cselekvés.
Azért szólaltam fel a megszállás ellen az ENSZ-ben, mert optimista vagyok. Mert izraeli vagyok. Mert Haifán születtem és Jeruzsálemben lakom, és már nem vagyok fiatal ember, és életem minden egyes napja azzal párhuzamosan telt el, hogy rajtuk uralkodtunk, és mert nem lehet ezt tovább tűrni, nem szabad ezt tovább eltűrni. Azért szólaltam fel a megszállás ellen az ENSZ-ben, mert igyekszem ember maradni.
Hagai Elad, a B’Tselem elnöke
Megjelent a Háárec 2016. október 16-i számában, fordította Politzer Maymon Krisztina
Mint minden, Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.
[1] A B’Tselem emberi jogi szervezetet 1989-ben alapították izraeli értelmiségiek, jogászok, orvosok, újságírók és parlamenti képviselők. A szervezet fő célja az, hogy harcoljon az Izrael által megszállt területeken végbemenő jogsértések ellen oly módon, hogy azokat megörökíti és megjeleníti a nagyközönségnek a hírközlésben és a politikai vezetés előtt.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
