Akár győz Hillary Cinton a jövő héten az elnökválasztáson, akár nem, az fog történni a republikánusokkal, ami a likudnyikokkal már megtörtént.
Nem lehet nem észrevenni a hatalmas hasonlóságot a nagyobb amerikai pártokban negyven éve zajló háttérfolyamatok és az izraeli jobb- és baloldal történései között. Eltekintve az életminőségük javítását remélő nők és a bevándorlók támogatói bázisától, a Demokrata Párt manapság főleg a viszonylag jól képzett középosztályt képviseli: öltönyös diplomásokat, akik a hetvenes évekig a republikánusok felé hajlottak szavazáskor, de nagyrészt átnyergeltek a demokratákra, maguk mögött hagyva az elitista intézményeket és azok fenntartóit.
Ellenben a kis üzletek tulajdonosait, a kékgalléros dolgozókat populista érzelmek vezérlik. Ők valaha, a New Deal óta a demokrata párt szavazóbázisát jelentették, de átváltottak a republikánusokra. Így aztán manapság a „gazdagok” republikánus pártja főleg a fehér alsó osztályokat jeleníti meg, a balközép demokrata párt pedig a kisebbségeket és a városok közép- és felső osztályait.
Több oka is van a támogatói bázis lenyűgöző fordulatának, s az oktatás, a bevándorlás és a gazdasági lehetőségek ismerete elengedhetetlen a folyamat megértéséhez. De a konkrét körülmények nagymértékű különbözősége ellenére meglepő felfedezni, hogy mennyire hasonlóak az amerikai és az izraeli politikai fejlemények.
A baloldali pártok Izraelben is elvesztették az egyszerű emberek támogatását, az alsó-középosztálybeli dolgozók nagyban átváltottak a jobboldali konzervatív pártokra. A Likud és a Mafdal (a Bájt Hajehudi elődje) egykor az olyan tanult, burzsoá tagokra épült, mint Johanan Bader, Joszef Burg és Dan Meridor (és Benjámin Netanjahu). De ma alapvetően azon alsó osztályok hangulatára és tendenciáira reflektál, amelyek kizárva és elnyomva érzik magukat.
Nagyon érdekes a kérdés, hogy a két ország között minden szinten jelen lévő hatalmas különbségek ellenére miért van ekkora hasonlóság politikai fejlődésükben. Ez a párhuzam megerősíti, hogy ezeknek a változásoknak minden folyamata alapos tanulmányozást és magyarázatot igényel. Jelenleg, amíg nincsenek kielégítő magyarázatok ezekre a fejleményekre, két meglátást vázolok fel.
Az első az amerikaiaknak: függetlenül attól, hogy Hillary Clinton megnyeri-e az elnökválasztást a jövő héten, az fog történni a republikánusokkal, ami a Likuddal már megtörtént. Ahogy a Likud erőteljesen trumpizálódik, csökken a szakadék szavazói és vezetői között: ez fog történni a republikánus párt elitista intézményei és a pártot támogató egyszerű emberek viszonylatában is. Egykor attól tartottak, hogy ez a szakadék kettészakítja a pártot – de ezekben a napokban Donald Trumppal, és a hamarosan nyomában érkező sok hasonló emberrel a rés bezárul.
A második nekünk szól: a baloldali pártok bázisát jelenleg a tanult, viszonylag jól élő közép- és felső osztályok alkotják. Túl a kérdésen, hogy miféle filozófiai magyarázata lehet ennek a furcsa folyamatnak, amelyben azok ragaszkodnak a baloldali ideológiához, akiknek arra valójában nincs szükségük, miközben akiknek látszólag szükségük lenne rá, azok elutasítják, lehetővé kell tenni, hogy ez politikai következtetésekhez vezessen. Az alsó osztályok tömeges elmozdulása a jobboldali pártok felé Izraelben és Amerikában túl komoly ügy ahhoz, hogy csak kifogásokat keressünk.
Az, hogy Izraelben a baloldali pártok elsősorban kényszerűségből a diplomáciai ügyekre összpontosítanak, felmenti őket az alól, hogy azonnal ezzel a paradoxonnal foglalkozzanak. De egy szélesebb és messzebb látó perspektívából nézve világosan látszik, hogy a baloldalnak végig kell gondolnia, miként fogalmazza meg magát alulról felfelé. Aki beéri Bernie Sanders megcsontosodott szocialista ideológiájával, az nem csak irreleváns lesz az általa képviselni vágyott tömegek számára, de továbbra is veszíteni fog a választásokon.
Tzvia Greenfield, Háárec / Izraelinfo
Mint minden Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
