Izrael, Ben Gurion és a vallás
Dávid Ben Gurion, Izrael mitikus államalapító miniszterelnöke finoman szólva sem tartozott a vallásos közösség tagjai közé. 14 éves volt, amikor az általa élete végéig nagyra becsült édesapja felpofozta, mert a fiatal Dávid felhagyott a tfilin (imaszíj) tekerésével. Feleségével, Paulával szándékosan nem vallásos szertartás keretei között esküdött egy New York-i anyakönyvi hivatalban. Nem tartotta a böjtöt jom kipur napján, és ha csak tehette, kerülte a kipa viselését.
Ben Gurion, az „Öreg” személyes vallástalansága, sőt időnként vallásellenessége egy pillanatra sem tántorította el attól, hogy egyértelművé tegye: Izrael Állam és a zsidó nép morális alapjait és alapértékeit nem lehet elképzelni a Tóra, a zsidó próféták és a judaizmus hagyománya nélkül. Gyakran hangsúlyozta, hogy a vallással kapcsolatban három alapelvet tart fontosnak:
– Izraelnek biztosítania kell, hogy egy vallásos zsidó számára a vallás megtartása a zsidó államban legyen a legkönnyebb és a leginkább magától értetődő;
– a zsidó vallás feltétlenül szükséges az állam zsidó jellegének biztosításához;
– mindezek mellett feltétlenül szükséges a lelkiismereti szabadság biztosítása.
Ben Gurion a politikai gyakorlatban is ennek megfelelően cselekedett. A Szochnut (Zsidó Ügynökség) 1935-ös elnöki megválasztásától egészen 1963-ig, miniszterelnökségének végéig folyamatosan a vallásos cionistákkal való szövetségre és koalícióra törekedett.
Ben Gurion elveinek szép példáját adja egy nemrég megjelent izraeli dokumentumfilm, a Ben Gurion – Epilógus. A film alapját egy kalandos történetű kordokumentum, egy egyedülálló hatórás interjú adja. Az interjú 1970-ben Szdé Boker kibucban, Ben Gurion életének utolsó állomásán készült, abból az apropóból, hogy egy angol producer úgy ítélte meg, a hatnapos háború utáni eufóriában mindennél sikeresebb vállalkozás lehet az „Öreg” életét és ezen keresztül Izrael történetét egy játékfilmben bemutatni. Bár a nagy siker reményében Ben Gurionnal még a 20%-os haszonelosztásban is megállapodtak, a film végül befuccsolt. Az előkészületekhez szükséges hatórás anyag pedig egy archívum hátsó szekrényének legaljára került egészen tavalyig.
A hosszú interjú számos, mai szemmel is érdekes kérdésre világít rá, de kétségtelenül – legalábbis számomra – legérdekesebb része a vallástalan Ben Gurion szenvedélyes rajongása az ókori zsidó próféták morális tanításai iránt.
„Ti vagytok a legkisebb minden nép közül (…)” – idézi nem egyszer Mózes V. könyvét – „Ezért aztán a felelősségetek, hogy fénnyé legyetek a népek előtt. Prófétáink elvárták, hogy legyünk igazságosak, és könyörületesek mindazok felé, akik segítségre szorulnak. Izraelnek ezt a küldetést kell teljesítenie.”
„Egy olyan társadalom, amelyben nincs igazság, könyörület és moralitás, végzetre van ítélve (…) A népek szemében sem gazdagságunk, katonai fölényünk adja erőnket, hanem cselekedeteink morális megalapozottsága” – mondta híres, közvetlenül a hatnapos háború után tartott beszédében a Kneszet tagjai előtt.
„Nos! Teljesíti Ön szerint Izrael jelenleg ezt a küldetést”? – kérdezi a riporter.
„Nem. Még nem teljesen. Ugyanis addig, amíg háborús helyzet volt, azon az állásponton voltam, hogy a biztonság mindenek előtt áll. A sors keze hozott minket olyan helyzetbe, hogy a biztonságunk előbbre való (…) de mindezek dacára, mindaddig, amíg nem vagyunk képesek egy magasabb fokú moralitásra, nem fogjuk tudni az említett célt elérni” – válaszolta az Öreg.
Közel ötven év távlatából is szomorúan állapíthatjuk meg, hogy sajnos az a bizonyos „háborús helyzet” a mai napig nem ért véget. Ben Gurion gondolatai ugyanolyan fontosak ma, mint akkor.
Az elmúlt hónapokban komoly társadalmi vita kerekedett egy hebroni merénylet és egy ott szolgáló kiskatona esetéből. 2016. március 24-én, purimkor, a késes merényletek izraeli arab tavaszának csúcspontján két palesztin terrorista minden előzmény nélkül késsel támadt a hebroni Romijádá dombon állomásozó katonákra. A katonák kisebb sérülések árán lefegyverezték a támadókat. Egyikük a helyszínen meghalt, másikuk megsebesült. Pár perc elteltével Eleor Ázárja őrmester fejbe lőtte a földön fekvő sebesült terroristát. Az esetet Ázárja felettesei helytelenítették és jelentették elöljáróiknak. Négy órával később átmenetileg felfüggesztették Ázárját a szolgálatból és elkezdődött az ügy kivizsgálása.
Az eset nem sokkal később komoly médiavisszhangot is kapott, miután a Becelem civil szervezet egyik aktivistája a távolból felvette a történteket, és a felvételt eljuttatta a sajtónak.
Ázárja tettét rövid időn belül elítélte a vezérkari főnök, a honvédelmi miniszter és a miniszterelnök, Ázárját pedig bíróság elé állították emberölés vádjával.
Az eset, illetve a jogi eljárás kapcsán komoly társadalmi vita alakult ki. A történtek elítélése mellett sokakban felmerült a kérdés, helyes-e – különösen ilyen nagy médianyilvánosság mellett – meghurcolni a Cáhál egy katonáját. Nem fogja-e az eljárás az amúgy is komoly veszélyeknek kitett izraeli katonák morálját rombolni? Helyes dolog-e a felelősségre vonás úgy, hogy nem egyszer volt példa arra, hogy a már látszólag ártalmatlan terrorista a testére kötött robbanószerkezet aktiválásával okozott tragédiát, adott esetben éppen életmentésre érkezőknek?
A Kol Jiszráél rádió által végzett közvélemény-kutatás szerint az izraeli társadalom zsidó tagjainak 66 százaléka véli úgy, hogy a katonát szabadon kellene bocsátani, és az ügyet le kellene zárni.
A vita számos morális és erkölcsi kérdést vet fel. Egy azonban biztos, a Közel-Kelet dzsungelében, egy olyan környéken, ahol az egyik szomszédos országban nagyhatalmak bevonódásával civilek százezrei halnak meg polgárháborúban, embereket fejeznek le és égetnek el élve előre megrendezett dramaturgia szerint, ahol egy NATO-tagországban egy friss diktátor éppen ezreket börtönöz be, végez ki és hurcol meg mindenfajta jogi eljárás nélkül, van egy talpalatnyi kis ország, ahol egy megsebesített terrorista megölése társadalmi vitát okoz. Nos, még Európából nézve sem áll olyan rosszul az a bizonyos „magasabb fokú moralitás” ügye. De újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat a Tóra örök érvényű tanítására, amelyet maga Ben Gurion is megkerülhetetlennek tartott. Izrael és a zsidó nép fennmaradásához a Tóra és a zsidóság erkölcsi tanítása adja a transzcendens erőt.
„Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél kedvelt meg az Örökkévaló benneteket és választott ki titeket, hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között” (5Mózes 7:7.)
zsido.com / Izraelinfo
