Nem egy, az opera-műfajt tanulmányozó szakértő megírta már, hogy a klasszikus operákban a nők mindig meghalnak: leszúrják, megfojtják, lelövik, megmérgezik őket, megőrülnek, öngyilkosok lesznek. Catherine Clément filozófus 1979-es neves tanulmánya (Opera, or the Undoing of Women) szerint valójában az opera ebben nem különbözik kultúránk sok más művészeti termékétől, melyekben a narratívát a férfiak uralják, a nők pedig el vannak nyomva.
Az Anyák című vadonatúj izraeli operában a bibliai nőké a főszerep, minden szerep, még a (nem)jóistené is. De nem azzal próbálja David Sebba operája kijavítani a régi beidegződést, az egyenlőtlenséget, hogy a nők panaszkodnak, kikérik maguknak, perelnek. Nem lettek erősek, sem vezetők, nem egyenlőek, nem törik át az üvegplafont ezek az anyák – egyszerűen főhősök lesznek, még ha csak egy órácska erejéig is.
Ez a szép, kellemes és okosan megírt kis opera nem oktat, nem kritizál, nem akar belénk verni egy új narratívát, csak egy „ötletet” dolgoz ki az egymásba fűződő jelenetekkel: hallhassuk meg ezeket a jól ismert történeteket a nők, az anyák hangján keresztül is egyszer.
Ezek az egyenhajú, a kezüket eltakaró egyenruhába (kényszerzubbonyba?) öltöztetett nők nem akarnak mást, mint elénekelni nekünk: ugyan csak a főszereplők asszonyaikként említik őket, csak a méhüket, fiúgyermekeiket adták a Nagy Történethez, de nyilván éreztek, gondolkodtak, szenvedtek és szenvedést okoztak, amikor végigélték a Tóra, mondjuk ki, eléggé tébolyult történeteit. Elsőszülöttek és menyasszonyok galád elcserélése, kivételezés, bosszú, szodómia, árvízhalál, gyermekáldozat, testvérháborúk – egy eddig nem hallott hangon, egy szinte soha el nem mesélt szemszögből.
Úgy éreztem, a zene, a háttérben – egy sivatagi sátorban? – meghúzódó zenekar sem akart semmit ránk, a nézőkre tukmálni. Modern, élvezhető, a történethez illő, néha a héber dalok, a Közel-Kelet dallamvilágát is felidéző zenét hallunk a nyolc női szereplő sorsának aláfestéséhez.
Az Anyákat nagyon lelkesen ajánlották az újságok, blogok, és amikor átverekedtük magunkat a koronatisztasági bizonyítvány bemutatásán, az opera lobbijában velem együtt várakozó idős baráti társaság is izgatott volt, mert végre egy ilyen jónak ígérkező előadásra jöhettek. Nem lövöm le a poént, ha elmondom, egy óra tizenöt perc elteltével óriási volt az ováció.
Szép, kellemes és értékes estében lesz része annak, aki megnézi ezt az operát. Azon is elgondolkodtam közben, hogy vajon elviszik-e az iskolásokat, hogy megnézzék az előadást az Izraeli Operában, hiszen heti öt órában tanulják a Tórát, amiben a nők csak anyák…
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
