Nem Druckert kell védeni

Raviv Drucker - fotó: Wikipédia

Az utóbbi időben egyre élesebb támadásokat intézett Benjámin Netanjahu miniszterelnök egy őt pl. a tengeralattjáró ügyben leleplező újságíró, Raviv Drucker ellen. Cví Barel a Háárecben ezt a jelenséget vette górcső alá.

Ezekben a napokban izgalmas per folyik Törökországban a biztonsági erők Hrat Dink török-örmény újságíró megölésében játszott szerepéről. Dinket 2007 januárjában gyilkolta meg egy fiatal nacionalista gyilkos az általa szerkesztett Agus nevű lap épületének kapujában. A gyilkost elfogták, és négy év múlva bíróság elé állították, amely 22 év és tíz hónapos börtönre ítélte.

Ha Dinket nem ölik meg, akkor harmadszor is törvény elé állították volna „Törökország megsértéséért”. Amikor hasonló kihágásért perbe fogták, először felmentéssel végződött,  de másodszorra elítélték. A jelenleg futó per a biztonságiak megölésében játszott szerepét kutatja, főként azt, hogy tudtak-e Dink meggyilkolásának szándékáról, s miért nem akadályozták meg azt. A letartóztatásáról hírt adó képen, a gyilkost tartó két biztonsági úgy mosolyog, mintha nagyon is elégedettek lennének.

2011-ben Moszkvában megölték Anna Politkovszkaját Vlagyimir Putyin politikájának bírálata miatt. Putyin alatt több mint húsz másik újságírót öltek meg, vagy tűnt el.

Tavaly Argentínából Izraelbe menekült Damian Pachter újságíró, aki elsőként adott hírt Alberto Nisman államügyész haláláról. Nisman előzőleg Cristina Fernández de Kirchner volt elnöknő, és a Buenos Airesben működő zsidó közösségi központ 1994-es felrobbantása felelőseinek tisztára mosása közötti kapcsolatot kutatta. Pachter elmondta: azután döntött elmenekülésről, hogy tudomására jutott, hogy a biztonságiak célba vették.

Izrael nem Törökország, mondta Raviv Drucker a The Guardiannak. “Nem gondolom, hogy egy Erdogánhoz vagy Putyinhoz vezető csúszós lejtőn lennénk. Oroszországban vagy Törökországban egy hozzám hasonló ember már évek óta rács mögött lenne.” Vagy halottak, mint Dink és Politkovszkaja.

Drucker nyilatkozata inkább tűnik manapság vágyálomnak, mint tényközlésnek. Ha nem vagyunk egy gyilkos szakadékba vezető lejtőn, miként hasonlíthatta össze egy felmérés szerkesztője Benjamin Netanjahu és Raviv Drucker támogatását a közvéleményben?

Egy demokratikus országban senkinek sem jutna az eszébe, hogy összehasonlítsa egy politikus népszerűségét egy újságíróéval. Egy normális országban még a média is értené, hogy tilos kutatni a miniszterelnök magatartását vizsgáló profi újságírónak a népszerűségét, mintha közhivatalra jelöltetné magát.

De a Walla honlapon ugráltak örömükben: „Netanjahu ismét felülkerekedett”, írták címükben. A megkérdezettek hetven százaléka Netanjahut támogatta, derült ki a VIGO felméréséből. Valóban nagy öröm az államnak, s súlyos csapás a demokráciára. A Duce legyőzte az újságírót.

Halálos folytatása lehet ennek a torz „sikernek” . Ha Drucker nem „népszerű”, akkor elhárítható a közfelháborodás veszélye nélkül. Ha csak 30 százalék gyászolná eltűnését vagy halálát, akkor az nem olyan nagy kár. Az interneten látható megnyilatkozásokból kiderül, hogy sokan örömmel elvállalnák a hóhér szerepét is. A közvéleményt (70 százalék nem kevés) a miniszterelnök és szóvivői profi módon felkészítették rá, hogy gyűlöletet érezzenek a média iránt, s hogy az újságírókat kollektíven, és egyénileg is a nép ellenségének tekintsék, éppen úgy, ahogy Recep Tayyip Erdoğan teszi Törökországban, Putyin Oroszországban, és Abdel Fattah El-Sisi Egyiptomban. Mi hiányzik még hozzá, hogy olyanok legyünk, mint Törökország vagy Oroszország?

Az utóbbi napokban politikusok és PR szakemberek javasolják, hogy Drucker testőrökkel járjon, hiszen egy olyan országban, ahol meggyilkoltak egy miniszterelnököt, alig ér valamit az emberélet. De nem Druckert kell őrizni. A miniszterelnök száját és facebook oldalát kell megtisztítani és elcsomagolni. Ott van a raktár, melyből a tömegek szívét mérgezik. Drucker csak a fertőzés tünete.

Cví Barel – Háárec
fordítás: Izraelinfo

Mint minden Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.