Évértékelő: Idén megkérdőjeleződött a palesztin-izraeli viszály kétállami rendezése

Palesztin gyerek és izraeli katona, 2004 - fotó: - Justin McIntosh / Wikimedia

Megkérdőjeleződött a palesztin-izraeli viszály kétállami rendezésének, azaz Izrael mellett egy független palesztin állam létrehozásának a lehetősége 2016-ban.

Az év során a megoldatlan palesztin államiság, és a palesztin területek izraeli megszállása ellen számos alkalommal késsel, házilagos fegyverekkel, vagy gázolásos merényletekkel tiltakoztak, általában “magányos farkas” palesztin fiatalok, akiket az esetek jelentős részében a helyszínen agyonlőttek az izraeli biztonságiak.

A Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász föld alatti alagutak építésével készült az Izraellel szembeni következő összecsapásra, s ezek az épülő alagutak az év során több alkalommal is beomlottak, maguk alá temetve a palesztin építőmunkásokat. Izrael válaszul az övezet határán, mélyen a föld alá nyúló, érzékelőkkel ellátott betonkerítés-rendszer építésébe kezdett.

Február közepén Ehud Olmert volt miniszterelnök megkezdte a korrupcióért, és az igazságszolgáltatás akadályozásáért rá kiszabott tizenkilenc hónapos börtönbüntetésének letöltését. Izrael történetében először ítéltek börtönre egykori miniszterelnököt.

Tavasszal a francia kormány új békekezdeményezést indított nemzetközi békekonferencia, és a felek tárgyalóasztalhoz ültetésének tervével, de ezen november elején Izrael hivatalosan is elutasította részvételét, mert Jeruzsálem indoklása szerint csakis az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti közvetlen tárgyalások vezethetnek el a békéhez, és minden más csak távolabb tolná a megegyezést.

Május közepén Móse Jaalon izraeli védelmi miniszter lemondott tisztségéről és a kormányzó jobbközép Likud párt listáján szerzett parlamenti képviselői helyéről, mert komoly nézeteltérései voltak Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel. Jaalon szerint ugyanis “veszélyes szélsőségesek lettek úrrá Izraelen és a Likud párton, vezető politikusok megosztják a társadalmat, ahelyett, hogy egységbe tömörítenék”.

Május végén csatlakozott a koalíciós kormányhoz a jobboldali ultranacionalista Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) párt, s a megegyezés részeként a pártot vezető Avigdor Liberman lett Izrael új védelmi minisztere. Az új kabinet az eddigi hatvanegy helyett hatvanhat képviselőre támaszkodhat a százhúsz tagú kneszetben.

Június végén, hatéves szünet után Törökország és Izrael normalizálta kétoldalú kapcsolatait, és ősszel új nagyköveteket neveztek ki egymás országába. Viszonyuk előzőleg azért romlott meg, mert 2010 májusában az Avi Marmara nevű török hajó megpróbált segélyeket eljuttatni a Gázai övezetbe, és ráirányítani a média figyelmét a Törökország által ellenzett izraeli blokád hatásaira, de a flottillát az izraeli haditengerészet erőszakkal feltartóztatta. Az akcióban tíz, a palesztinokat támogató aktivista életét vesztette és huszonnyolcan megsebesültek.

Benjámin Netanjahu miniszterelnök egy év alatt négyszer találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és megállapodtak a két ország közti katonai egyeztető mechanizmusokról a Szíriában folytatott orosz hadműveletek nyomán. Moszkva egy palesztin-izraeli békecsúcstalálkozót is megpróbált tető alá hozni szeptemberre, sikertelenül.

Szeptember közepén az Egyesült Államok és Izrael aláírta a következő tíz évre szóló, 38 milliárd dolláros (csaknem 10,5 ezer milliárd forintos) védelmi célokra, izraeli hadi fejlesztésekre szóló katonai segélyről született megállapodást. Amerika ilyen széleskörű és nagy összegű egyezséget még soha, egyetlen országgal sem kötött.

Szeptember végén elhunyt Simon Peresz Nobel-békedíjas volt izraeli államfő és miniszterelnök. Temetésére Izraelbe sereglett mintegy hetven politikai vezető és közjogi méltóság, köztük Barack Obama jelenlegi, és Bill Clinton volt amerikai elnök, Theresa May brit kormányfő, Francois Hollande francia elnök, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök is.

Október közepén Izrael azonnali hatállyal felfüggesztette együttműködését az UNESCO-val, az ENSZ kulturális szervezetével, válaszul az egyik UNESCO-testület határozatára, amely Jeruzsálem szerint megkérdőjelezi a zsidóságnak a jeruzsálemi Templomhegyhez és a Siratófalhoz fűződő kapcsolatát, mert ismételten kizárólag arab nevükön nevezte meg az óváros szent helyeit, ezzel tagadva azok zsidó történelmi hagyományait.

November közepén a republikánus Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme nyomán a jeruzsálemi városháza illetékese közölte, hogy várhatóan több mint hétezer új lakás megépítéséről döntenek az 1967-ben elfoglalt Kelet-Jeruzsálemben. Előzőleg az év során az izraeli hatóságok már többször bejelentettek több száz lakásos ciszjordániai telepbővítéseket.

December elején, hetedik kongresszusán új vezetőséget választott a Ciszjordániát irányító, mérsékelt Fatah palesztin párt. A mozgalom élére egyhangúlag újraválasztották az eddigi elnököt, a nyolcvankét éves Mahmúd Abbászt.

Barack Obama amerikai elnök nyolcéves kormányzati idejében következetesen elítélte a ciszjordániai zsidó telepek növelését, és nyomást gyakorolt velük szemben, mert a kétállami megoldás alapján ezeken a földeken, valamint a Gázai övezetben terveznék létrehozni a palesztin államot.

Ezzel szemben Donald Trump december közepén az izraeli telepespolitikát támogató, és a kétállami palesztin-izraeli megoldást megkérdőjelező David Friedmant nevezte meg izraeli nagykövetjelöltjének, és az új washingtoni kormányzat közölte, hogy választási ígéretéhez híven Tel-Aviv helyett Jeruzsálembe helyezi át külképviseletét, s ezzel jelképesen elismeri a várost az ország fővárosának.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa december végén határozatban felszólította Izraelt, hogy vessen véget a telepeslakások építésének a megszállt palesztin területeken. Az Egyesült Államok ezúttal nem élt vétójogával, hanem tartózkodott a szavazáson.

MTI

Júdea és Szamária, avagy kis ciszjordániai ABC