Az utóbbi hónapokban két ügyben is nyomoz Benjámin Netanjahu miniszterelnök ellen az izraeli rendőrség. Néhány napja kiderült, hogy az egyik ügyben a két „ősellenség”, Arnon (Noni) Mozesz, a Jediót Ahronót tulajdonosa és Benjámin Netanjahu miniszterelnök titkos tárgyalásait firtatják. Joszi Verter a Háárec lapjain a „Nonigate” néven elhíresült, az izraeli közéletet megrázó, hajmeresztő ügyről fejtette ki véleményét.
A Jiszráél Hajom nevű újságot Benjámin Netanjahu kilenc és fél évvel ezelőtti megjelenése óta szócsöveként használja. Segítségével fenyegetőzik, kényeztet, elriaszt, kompenzál és bosszút áll. Közvetetten vagy egyenesen megértette vitapartnereivel, hogy aki vele van, annak kedveskednek a Jiszráél Hajom lapjain, aki pedig ellene van, azzal könyörtelenül elbánnak.
Tegnapig erre nem volt bizonyíték. Netanjahu politikai riválisai mesélték barátaiknak, hogy miként használták ellenük vagy javukra a „Bibilapot” – ahogy nevezték. Netanjahu stratégiai fegyverként alkalmazta az ingyenesen osztogatott újságot.
A 2009-ben Noni Mozesszel, a Jediót Ahronót tulajdonosával és kiadójával folytatott tárgyalásokon komoly pénz volt a tét, amikor a Jiszráél Hajom hétvégi mellékletének megjelentetéséről egyezkedtek. Nemcsak a hétvégi mellékletről, de a példányszámról, sőt még a hirdetések áráról is tárgyaltak. Mindenről alkudoztak. Netanjahu, akit az ingyenes propagandalap főszerkesztőjének tekintettek, úgy viselkedett, mintha ő lenne a laptulajdonos is.
Minden tiszteletem – és nincs tiszteletem – a Netanjahuhoz, és a repülőutakon előkelő alkoholt szerető feleségéhez – Arnon Milchen nagylelkűségének köszönhetően – eljutott szivaros dobozoknak és rózsaszín pezsgőknek, de az igazán felháborító, és mindennél vérlázítóbb jogosulatlan előnyökhöz jutás a Jiszráél Hajom: ez egy magától értetődővé vált, a szobában jelen lévő elefánt. Több tízmillió értékű adomány. Személyes és politikai propagandaeszköz, mely hol az egyéni előbbre jutást, hol a leszámolást szolgálja. Megbírságolják és választási bűnözőnek bélyegzik azt a politikust, aki kinyomtat egy ötszáz sékeles plakátot anélkül, hogy számot adna róla. De a Jiszráél Hajom nevű plakátra nem vonatkozik a törvény.
A Háárec és a kettes tévécsatorna vasárnapi drámai bejelentései a Netanjahu-Mozesz beszélgetésről (vagy beszélgetésekről) közeli kapcsolatba hozták a kormányfőt a Jiszráél Hajommal a közte és a Jediót Ahronót közötti konfliktusban. Ezek a döbbenetes felismerések aláásnak néhány alapvető, az utóbbi években a média és a politika világát meghatározó feltételezést. Nemcsak azért, mert a Bibilap által gyakran „Noni gonosz birodalmaként” említett Jediót csoport élén álló ember megbeszéléseket folytat a miniszterelnökkel, hanem azért is, mert legalábbis az egyik, hangfelvételen rögzített megbeszélés az ingyenújság visszaszorításával foglalkozott, cserébe a kormányfővel szemben ellenséges hangvétel visszafogásáért.
De nem csak ez: már ősidőktől megszoktuk, hogy azt halljuk Netanjahutól, hogy azok a politikusok, akik nem az ő lakájai vagy talpnyalói, automatikusan a „Noni bandához” tartoznak. A lista Cipi Livnitől Jichák Hercogig, Jair Lapidtól Naftali Bennetig, Ajelet Sakedig, Gidon Szaárig, Mose Jaalonig, Jiszráél Kacig, Avigdor Libermanig tart, és még tovább. Mind Nonisták. És most megtudtuk, hogy a színfalak mögött javaslatokat és erőfeszítéseket tett, hogy a háttérben egy alattomos üzletet hozzon össze ezen két ember között, akik a nyilvánosság előtt elvi alapon látványos ellenségként viselkednek.
Vajon Sheldon Adelson, az újság (Jiszráél Hajom) tulajdonosa tudta?
Vajon miért kezdett a Jiszráél Hajom a függetlenséggel kísérletezni Netanjahuval és feleségével kapcsolatban? Újabban sokkal kevesebb előnyös képet lehet látni az újságban Sara Netanjahuról, mint régen. Slomó Cezana diplomáciai újságíró is azt tweetelhet mostanában Netanjahu ellen, amit csak akar, és nem esik bántódása. Felmerül a kérdés, hogy a laptulajdonos kaszinómágnás, Sheldon Adelson értesült a Mozesszel folytatott beszélgetésekről, és így fejezi ki nemtetszését?
Adelson egyik legutóbbi izraeli útján találkozott Netanjahu két legnagyobb riválisával, Naftali Bennet oktatási miniszterrel és Jair Lapiddal, az ellenzéki-centrista Jes Atid párt vezetőjével. Úgy látszik, a patrónus védencével szembeni haragját demonstrálta ezekkel a Netanjahu tudomásával tartott megbeszélésekkel.
Ugyanakkor sokan csodálkoztak: a Jediót Ahronót és honlapja, a ynet miért lágyította meg feltűnően a választások előtt még agresszív, és olykor etikátlan hangvételét Netanjahuval szemben? Miért hagyott fel a lap egykori oknyomozó riportjaival és leleplező cikkeivel? Vajon ennek köze van a Mozesz és Netanjahu között folytatott titkos megbeszélésekhez, vajon ez afféle bizalom-erősítő intézkedés?
És még egy érdekfeszítő kérdés: hány hónapja is volt, amikor Netanjahu érdeklődést mutatott, hogy módosítsák a törvényt, s megtiltsák a beszélgetések jelenleg törvényes rögzítését, ha csak az egyik fél tud a hangfelvétel készítéséről? Vajon azért született ez a furcsa kezdeményezés, mert megtudta, hogy eljutottak a rendőrséghez egy másik ügyben folyó nyomozásban, a volt irodavezetőjénél, Ari Harrownál található, Mozesszel készült felvételek?
A politikai intézményeket mélyen megdöbbentette, hogy Mozesz áll a második, a szivaroknál és pezsgőknél komolyabbnak tűnő ügy homlokterében. De vagy lenyelték a nyelvüket, vagy a cica vitte el nekik. A Merec pártot vezető, Netanjahut és Mozeszt elítélő Zehava Galonon kívül egyik párt vezetője vagy vezető politikusa sem tett közzé nyilatkozatot. Senki sem akar kikezdeni a Jediót Ahronót nevű bosszúálló vállalkozással.
Aviháj Mandelblit államügyész hosszú hónapokig ült a kettes tévének dolgozó Peleg szerint Harrow mobiltelefonjában megtalált felvételeken. Ha a végén nem is lesz vádirat sem az 1000-es nevű dosszié ajándékozási, sem a 2000-es dosszié újságos ügyéből, a tegnap kiderültek miatt még sokáig velünk lesz az undor és a viszolygás.
Mint minden, a Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.
