Megrendüléssel fogadtam tegnap este a hírt: 55 évesen elhunyt Meir Banai énekes, zenész. Mintha közeli családtagot veszítettem volna, aki érzi lelkivilágom legbensőbb rezdüléseit, legalábbis azokat a leghitelesebben szólaltatja meg különleges, néha hátborzongatóan varázslatos hangján. Leültem a gép mellé, hogy írok róla néhány gondolatot, de miután feltettem a fülhallgatót, ismét lebilincselt hangjának, zenéjének és mondanivalójának mélysége, és magával ragadott az éjszakába. Abba az éjszakába, mely sokszor előfordult dalaiban, mely az eső és az utca mellett talán legfőbb motívuma volt művészetének. Abba az éjszakába, mely egyrészt félelmetes, másrészt tökéletes nyugalmat és üdvösséget kínál.
Ágyban, otthon, szerettei körében halt meg, Orna húga elmondása alapján remélte, hogy legyőzi a rákos kórt, és még az utolsó nap is dalszövegeket írt. „Ma leült mellé a lánya, és zenét hallgatott vele, míg kilehelte lelkét.” – mondta. Meir hátrahagyta szüleit: Jichák és Szimha, három testvérét: Orna (komikus, színésznő), Efrat és Evyatar (zenész, énekes) és két gyermekét: Noam és Noga.
Banai, aki főként a 80-as évek elejétől a 90-es évek közepéig tette le névjegyét az izraeli zene világában, Beér Seván született és nőtt fel. 23 évesen jött ki az első lemeze.
Voltak nála sikeresebb énekesek, akik ügyes PR tevékenységgel nagy karriert építettek maguknak, de Meir nem népszerűsítette magát, őt pusztán különleges húrokat pengető, mély érzelmeket előhívó kifejezésmódja, hallgatói szívének művészi megérintése, megbabonázó hangja és sajátos szövegei vitték előre. Ezekkel a képességekkel a popzenében páratlan volt.
1985-ben Meir szerepelt egy nem túl sikeres filmben, viszont a benne elhangzó „Safsaf éneke” örökzöld dal lett.
1987-ben jött ki a második albuma „Gesem” címmel Mati Kaszpi zenei előállításában és feldolgozásában. Az első albumhoz hasonlóan ebben is minden számot Banai írt és komponált. Néhány hónapon belül aranylemezzé vált, és a névadó dal is (gesem – eső) óriási sláger lett. A Gesem szám a 80-as évek egyik legmeghatározóbb dala lett, majd az Öböl-háború egyik ismertetőjelévé vált. Az „eső” kiáltás háború nélkül is nagyon drámai, de az égből jövő fenyegetés hatására még hátborzongatóbb jelentést kapott. Később Banai az esőt a Messiás eljövetéhez hasonlította.
Gesem (Eső)
Az „Eclech baolam” főként a 20 év alattiaknak inkább a Jehudim előadásában ismert. Banai egyik fő jellemzője volt, hogy nem pazarolta feleslegesen a szavakat, tömören és lényegretörően használta azokat. „Minden éjjel varázslat alatt voltunk, minden este felfedeztük a test titkait.”
Saar harachamim (A kegyelem kapuja) – ez a prófétikus, semmi máshoz nem hasonlítható dal a kilencvenes évek legmegrendítőbb balladája.
1992-ben adta ki anyagilag legsikeresebb albumát, mely könnyedebb és vidámabb, mint a korábbiak. Több dal is, mint az „Uvejnéhem” és „Ahava kcara” rádiós slágerek lettek.
Uvejnéhem (És közöttük)
Ahava kcara (rövid szerelem) – 1991-ben az év dala.
Domino – 1999-ben Arkadi Duchinnal énekel
Kama ahava (Mennyi szerelem)
Lecha eli (Neked Istenem) – És végül következzen ez a gyönyörű imádság, melyet az utóbbi években a valláshoz és a Teremtőhöz való közeledésének eredményeként írt. „Hozzád vágyom, Istenem.”
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
