Cirkusz vagy színház? RECIRQUEL!

Interjú Vági Bencével

A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila
A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila

A magyarországi RECIRQUEL társulat a világhír felé kacsingat. Tavaly 150 napot turnéztak a világban. Hosszú szériákat játszottak neves színházakban, rangos fesztiválokon. Ez talán több is már, mint kacsingatás…
Már írtunk róluk, közelgő tel-avivi vendégszereplésükről.

Vági Bence rendező-koreográfus – fotó: Csibi Szilvia

Mi volt az első élményed gyerekkorodban, a színház vagy a cirkusz ?

A cirkusz! – vágja rá rögtön Vági Bence, a Recirquel társulat létrehozója, rendező-koreográfusa. – A nagymamám imádja a cirkuszt. Sokat jártam vele gyerekkoromban a Fővárosi Nagycirkusz előadásaira. Biztos ez a gyerekkori emlék is erősen működik bennem a mai napig. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha közöm lesz ehhez a világhoz. Hatévesen már táncoltam. A családunk disszidált Németországba. Wuppertalban, Pina Bausch színházában volt egy gyerek balett-tagozat, én ott kezdtem a pályámat…

Európa egyik legmarkánsabb táncszínháza! Jó start!

…aztán Budapesten folytattam, végül Angliában, a Liverpool Institute for Performing Arts koreográfus–rendezői szakán szereztem diplomát. Kortárs táncot, jazz-táncot tanultam. Bob Fosse rendezői, koreográfusi stílusa érdekelt. Példakép volt, rajongással követtem a munkásságát. Több koreográfiáját fejből tudom mind a mai napig. A kabaré mint műfaj – ami a mai munkáimat is meghatározza – akkor kezdett foglalkoztatni. Nem egy színházi élmény, hanem Fosse Cabaret című filmje volt az indító impulzus. A kabarék, a varieté kutatása vitt el végül a cirkuszhoz. Ez a szál a csatlakozási pont. A varieték világát kutattam, így fedeztem fel a magam számára a cirkuszt. Már az első táncelőadásaimban, prózai színházi munkáimban is megjelentek a cirkuszi elemek, az artisták. A cirkusz világa már az első munkáimban is jelen volt . Olyan mag volt ez, amiből ez a fa nőtt ki, a mostani munkáim a Recirquel társulattal.

Próba - fotó: Francesca Torracchi
Próba – fotó: Francesca Torracchi

Az utolsó lépés az volt, hogy Skóciában, Edinburghban dolgoztam a Fringe Színházi Fesztiválon. Itt láttam először újcirkusz produkciókat. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ebben, egy műfajon belül megvan a tánc, a színház, a varieté, a kabaré, a cirkusz, minden. Arra gondoltam, milyen fantasztikus lenne a Magyar Artistaképző Intézettel csinálni egy ilyen produkciót. Ez 2011 ben volt. A következő évben a Sziget Fesztiválra elkészült az első ilyen előadásom, a Recirquel, amely a születő társulat névadója is lett később.

A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila
A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila

Mit jelent az, hogy újcirkusz?

Ennek több definíciója van. Íme, a saját változatom: az újcirkusz egy olyan cirkusz, ami a színház eszközeivel dolgozik. A színház történeteket mesél, olyanokat, amelyeket össze tudunk kapcsolni a saját életünkkel, és ezért érzelmi többletet vált ki belőlünk. Üzeneteket közvetít, amelyek később nyílnak meg bennünk. Gondolatokat hoz létre.

A klasszikus cirkuszban nyers dolgokat láttunk. Például: komikum, félelem. Az alapérzelmek vannak jelen. Az újcirkusz túllép ezen. Egy történet részeseiként, szereplőiként megszemélyesednek az artisták, és ez egyszerre színházzá változik. A mi műfajunk képes a történetmesélésre, az érzelmi kötődésre. Nem csak egy wow-effektet élünk át, mint a klasszikus cirkuszban. De azért a két dolog nagyon közel áll egymáshoz. Ezt a franciák „fedezték fel” a hetvenes években, így szól a hivatalos verzió. De nem tudhatjuk, hogy nem létezett-e 1860-ban egy olyan produkció – mondjuk egy bohóc-szám –, ami érzelmileg megfogta az embereket úgy, hogy közelebb ment a színházhoz. A fogalom valóban a hetvenes években keletkezett, de vitaindító kérdés, hogy volt-e már előtte is újcirkusz. Az artistákon rajta van a folyamatos jelenlét terhe. A következetesen végigvitt szerep, mint egy színházban.

Hogyan oldjátok meg, ha egy artista lesérül? A zárt produkciókból álló, klasszikus cirkuszban ilyenkor „ugorják” a számot. Mit tehettek ilyenkor?

Az is lehet, hogy elmarad az előadás, de ez a végső lehetőség. Előfordult, hogy sérülés miatt egy teljes turnésorozatot kellett lemondani. Illés Renátó megsérült. A Non Solus egy kétszereplős darab, lehetetlen volt őt pótolni. Itt nem lépéssorok vannak, mint egy koreográfiában. Az artistáknál egy trükk arra az egy emberre van kigyakorolva. Össze vannak szokva a partnerrel. Ismerik egymás testét, minden ízületét, a szőrszálakat a másik karján… nem lehet, hogy valaki beáll a helyére, aki tudja a számot! De ez extrém eset.

Ha probléma van, igyekszünk a társulaton belül megoldani a helyettesítést, vagy legalábbis a tehermentesítést. Tavaly is játszottunk Párizsban 40 előadást úgy, hogy előre beállt egy vendégartista, aki tehermentesítette az előadások egy részében a mi szereplőnket, hogy az tudjon pihenni. Megkönnyítette a kollégája dolgát, de úgy, hogy annak nem tört össze az önbizalma amiatt, hogy egyszer csak valakit bepakolunk a helyére. Nem úgy zajlott tehát, hogy volt egy B-szereposztás, hanem úgy, hogy egy számban például emelt volna hatot, és azt a másik kollégával lefeleztük, könnyítettük a munkáját. Így esténként csak egy félmaratont kellett futnia és nem egy egészet.

A Meztelen Bohóc c. előadás - fotó: Nagy Attila
A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila

A szaksajtó szerint ti vagytok az újcirkusz kelet-európai ága. Létezik ilyen?

A cirkuszművészetben mindig megvoltak az országoknak, a régióknak a sajátosságai. Lehet, hogy mi vagyunk a kelet-európai irány, de nem csak mi. Ott van Prágában a Cirk La Putyka, ők is elég erős vonal, és sok kisebb társulat. Nem is ismerjük mindet. De 17 artistával dolgozó társulat nem sok van a régióban.

Hogy mennyire kelet-európai a stílusunk? Nagyon! Zenében, hangulatban, a jelmezeinkben, mindenben. A lelkünk innen táplálkozik, ezt a kultúrát szívtuk magunkba. Külföldön eddig bárhol játszottunk, Bogotában vagy Kanadában, az emberek ezt a speciális ízt szerették. A közönségtalálkozókon rákérdeztünk mindig. Kiderült, hogy érzik ezt a melankóliát, ezt a másféle tempót, mint amihez szokva vannak. A kanadai újcirkuszok kimondottan csak a szórakoztatásra épülnek. A mi előadásainkban ezen kívül olyan érzelmeket is közvetítünk, ami csak ránk jellemző. Ettől válik a munkánk önazonossá, szerethetővé. Minden ország újcirkusza más. Más az ausztrál, és más a svéd. A Cirkus Cirkör svéd humor, esztétika, felismerhetően más. Ez a fiatal művészet mindenhol a saját kulturális gyökereiből táplálkozik, ugyanúgy, ahogy a klasszikus színház vagy cirkusz.

A Meztelen Bohóc c. előadás - fotó: Nagy Attila
A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila

Mit jelent a siker számotokra? Kompromisszumokat, terhet…?

…Felelősséget jelent! Azt, hogy gondolkodni kell a jövőn! A sikerrel az ember mögött egy űr keletkezik. Ezt úgy lehet betölteni, hogy visszaadjuk, amit kaptunk, azoknak az embereknek, akik segítettek. Gondolok például az Artistaképzőre. Segíteni kell, hogy még több diákot tudjanak nevelni. Segítenünk kell annak a cirkuszkultúrának, ami alakul ma Magyarországon, hogy jó irányba mozduljon. Ezekre mind oda kell figyelni! Olyan projektek felé kell mozdulni, amiben mi is egyre jobban ki tudjuk bontakoztatni a tudásunkat. Artistáink nagyon kreatívak, tele vannak tervekkel, és ebből már nem csak a Recirquel, hanem az egész magyar újcirkusz jövője kezd kirajzolódni.

A Meztelen Bohóc c. előadás - fotó: Nagy Attila
A Meztelen Bohóc c. előadás – fotó: Nagy Attila

Lassan egy védjegy lesz a társulat, amit a megrendelő keres. Ez egy nyomás rajtatok. Hogyan lehet megúszni, hogy ne csússzatok vissza önmagatok ismétlésébe?

Dolgozni kell! Tovább kell dolgozni. Az utolsó bemutatónk, a Non Solus egy új irány. Kétszereplős darab. Lépés a táncszínház felé. A most készülő produkció ismét egy kétszemélyes kicsi előadás, egy bohócduett. Adieu a címe. Jó néha, ha az ember egy kicsi összehúzódik. Aztán abból újra ki lehet majd nyitni. Így is fog történni: megbíztak bennünket az úszó-világbajnokság zárógálájának megrendezésével. Több száz fős újcirkusz-show lesz, táncosokkal, artistákkal a világ minden pontjáról, és persze Magyarországról. Egy éve már ezen dolgozunk, de a produkció csak júliusban lesz.

Hogyan került a turnénaptárotokba Tel-Aviv?

Mindig kell egy rajongó!  Yehonatan Carmi beleszeretett a társulatba. Magyarországot is nagyon szereti, több produkciót vitt már innen Izraelbe. Több éve dolgozik a mi csapatunk turnéján. Elhozta a Tel-Avivi Opera igazgatóságát az előadásainkra. A legnagyobb produkciónkat, A Meztelen Bohócot választották. Nagy egymásra találás volt ez! Izraelben ez új műfaj. Most próbálják meg bevezetni, fejleszteni. Nagyon bízunk abban, hogy a mi előadásunk lökést ad majd ehhez. Izgatottan várjuk és bízunk benne, hogy hosszú, szép kapcsolat lesz majd. Ahol eddig jártunk, mindig ez történt: megszerettek minket, és a legközelebbi turnén már várták az új Recirquel produkciót.

Az előadás adatai itt láthatók >>