Az amónai telepesek elvették a földemet

Mirjam Hamed írása

Illusztráció - fotó: Wikipédia

Úgy hiszem, az éjjel nem tudom lehunyni a szemem. Mirjam Hamednak hívnak, 83 éves vagyok, Ciszjordániában, Szilvád faluban születtem, és nőttem fel.

Apámnak földje volt, amit sok éven át művelt verejtékével. Emlékszem a különböző részeken különféle gyümölcsfák voltak, fügefák, olajfa ligetek, és más növények. Amikor kicsi voltam, apám egy szamáron vitt a parcellákhoz.

Apám halála után a bátyám és én örököltük a földeket. Ezeken a földeken hozták létre a telepesek 1996-ban előretolt telepüket, amit Amónának hívnak.

Számomra különösen izgalmas volt a földfoglalók tegnapi kitelepítése a földekről. Sok éve vártam erre a pillanatra, és mindig bíztam benne, hogy végül elérkezik. Csak ennyit akartam, és még vissza szeretnék térni békében és biztonságban a parcellámra törvényesen, anélkül hogy bárkivel bajba kerülnék.

Soha nem értettem, miként jöhetnek a telepesek, vehetik el a földemet, és mondhatják, hogy ez az Isten szándéka. Hiszen ez föld kisajátítása. Akaratom ellenére vették el a földemet. Örülök, hogy mindez végre véget ért.

Hosszú és fárasztó volt a föld visszaszerzéséért folytatott harc, türelmünknek és kitartásunknak köszönhetjük győzelmünket, az igazságunkba vetett hitünknek, és a hosszú évekig tartó út során mellénk állók segítségének.

Nehezen tudom szavakkal kifejezni érzésemet. El szeretnék menni itthonról, és boldogságomban cukorkát osztogatni a falu minden lakójának. Azért akarok cukorkát osztogatni, mert visszatérek a földemhez. Visszatérek, és újból megművelem. Szeretném megosztani ezt a különleges pillanatot családommal és a szomszédaimmal. Ez annyira lelkesít, hogy szinte lebegek az örömtől.

Húsz éve nem voltam a földemen. Ez hosszú idő. Nagyon sok idő. De még mindig élénken emlékezem a telepesek érkezése előtti napokra. Hogyan maradtunk a földeken, dolgoztunk rajtuk reggeltől estig.

A gyümölcsfák mellett paradicsomot is ültettünk, uborkát, arab uborkát, és okrát. Nagyon termékeny volt a föld, és bőséges termést takarítottunk be.

És igen, a földem visszaadása visszavisz a gyerekkoromba, a család emlékeihez, a szeretethez és az örömhöz. Ez különleges érzés, amit mindenkinek kívánok, aki elvesztette a földjét, vagy más, neki fontos dolgot. Sok év után visszatér hozzám az életbe vetett bizalom és biztonság érzése.

Sok éves várakozás és türelem után alig bírom kivárni a pillanatot, amikor visszatérhetek megművelni a földet, mint régen. Már előkészítettem a vetésre a búzát és a lencsét, sőt még az évek óta őrzött szerszámokat is.

A szerző Amóna földjének egyik tulajdonosa, a telep kiürítésének egyik indítványozója.
Fordította: Sherer Anett

SZERZŐMiriam Hamed
FORRÁSHáárec