Nyitott szívműtétek származásra való tekintet nélkül
Johan magas, szőke, mókás holland fiú, mélyre döfő szarkazmussal és igaz keresztény hittel megáldva. Olyan srác, aki úgy ugrik át egy kerítést, hogy az egyik kezét lazán ráteszi, és a hosszú lábai egyszerűen átlibbennek utána. Johant imádják a gyerekek. Ez jó a munkájában. Izraeli kórházakba fuvaroz mohamedán gyerekeket nyitott szívműtétre. A Shevet Achim nevű civil szervezetnél önkénteskedik Jeruzsálemben, a székhelyük a Közel-Kelet hajdani első gyermekkórházának épületében, egy ódon, kacskaringós folyosókkal teli arab villában van. Innen utazik rendszeresen a gázai vagy a jordán határhoz, vagy más palesztin területek közelébe, ahol felveszi a gyerekeket meg az anyákat, és elszállítja őket a vizsgálatra a Tel-Aviv melletti Holonba. Ezen az úton kísérjük el.
A határátlépés most pont zökkenőmentes, de Johan sokszor ütközik számára érthetetlen, ámde általa megoldandó nehéz feladatokba. Ha megvan a gyerekek összes papírja, az összes hatóságtól és kórháztól, akkor is visszaküldhetik őket a határról. Nemrég egy Beer-Sevához közeli, a zöld vonalon túli palesztin területről szállított egy műtétre váró gyereket. Egy olyan ellenőrző ponton akartak átlépni, amelyet palesztinok használnak, és nem sikerült. Átszáguldott egy 6 km-rel távolabbi határátlépőhöz, ahol azonnal átengedték őket. Johan azt mondja, az átlépés függhet attól, hogy az épp szolgálatot teljesítő izraeli kiskatona szíve szerint hogyan dönt. Mosolyogva ingatja a fejét:
– Életveszélyben kötelező átengedniük. De még nem volt rá példa, hogy egy beteg gyerek ne tudott volna átjönni. Soha nem lehet ezt megérteni.
Az anyósülésen ülő Lina nevet, és fordítja Johan fanyar mondatait az anyáknak. A jeruzsálemi keresztény arab lány a Shevet Achim Gáza-koordinátora. A helyi orvosokkal tartja a kapcsolatot, fordít, beszél a családokkal, a meghívókat ő juttatja el a családoknak és a hatóságoknak. Három éve dolgozik itt, azelőtt bibliatanár volt, Betlehemben tanult, a második intifáda során az egyetemre menet többször visszafordították a határról.
Gyerekek és anyák
A kisbuszunkban három gyerek és három anya utazik a kórházba. Juszef öt hónapos, észak-iraki kurd kisfiú. Előzetes kivizsgálásra megy. Láthatóan nagyon gyenge. Hosszú szempilláit lassan emeli. Jaszna és Kawuar kurd kislányok, szintén szívműtétre várnak. A kórház parkolójának őre ismeri a kisbuszt. – Sálom – mondja –, már nagyon várják magukat! A holoni Edith Wolfson Egészségügyi Központ előtti kert színes faszékei egy balatoni SZOT-üdülő hangulatát idézik, csak itt pálmafák adják a kevés árnyékot a kertben. A gyerekek és az anyák nyugodtan szállnak ki a kisbuszból, újabb önkéntesek köszöntik őket anyanyelvükön, arabul.
Az apparátus
A központban az orvosok esti, éjszakai szabadidejüket feláldozva, önkéntes munkában gyógyítják a „külföldi” gyerekeket – a legtöbb munkát Dr. Kurk, a kardiológus Dr. Tamir és a projekt vezetősebésze, Dr. Lior Sason végzik. Különleges projekt ez, rengeteg papírmunkával. A jól működő apparátust a kórházi nővéreken, az adminisztrátorokon és a Shevet Achimon kívül számos más izraeli szervezet, pl. a német Ein Hertz für Kinder is segíti. Őket pedig többek között Izrael állama támogatja. Timothy, egy kisebb alapítvány koordinátora is hozott ma gyerekeket. A palesztin–izraeli kapcsolatok javításáért ökumenikus egyházi támogatással Amerikában létrejött alapítvány, a One New Heart a legnagyobb és legismertebb gyermekmentő szervezet, a dr. Ami Cohen által alapított Save a Child’s Heart (SACH).
A SACH azon kívül, hogy megtalálja a gyerekeket, beszerzi a meghívókat, az engedélyeket, fuvarozza a gyerekeket és családtagjaikat, szállást biztosít a családoknak a lábadozás idejére, azt a nem kis feladatot is magára vállalja, hogy előteremti a pénzt a műtétekre. A kórház ötven százalék kedvezményt tud biztosítani ezekre a beavatkozásokra, így jószerivel veszteségesen dolgozik. Gázából 1994 óta, Irakból, Kurdisztánból, Jordániából, Zanzibárból, Etiópiából és más országokból, pl. Romániából is 2003 óta fogadnak gyerekeket ezek az elkötelezett orvosok. A Wolfson mellett az izraeli Schneider és Sheba kórházakban is működnek hasonló projektek. Ezek a szervezetek mind együttműködnek. A Shevet Achim honlapján itt lehet megnézni az eddigi műtétek sikeres pácienseit.
A családok maguknak veszik meg a repülőjegyet. Az izraeli határhoz helyi szervezetek viszik őket, onnan az izraeli civil szervezetek fuvarozzák el őket a kórházba. A meghívót és az orvosi papírokat elviekben egy nap alatt meg tudják szerezni. A palesztin hatósággal viszont nehéz együttműködni.
A Területi Fejlesztési Minisztériumnak a nem baráti országokból érkező gyerekek nyitott szívműtéteire külön költségvetése van.
Jonathan
Jonathan 23 éve tevékenykedik Izraelben. Hosszú harc állt már akkor mögötte céltalan élete és bizonytalan jövőképe miatt. Álmában jelent meg Jézus és azt kérdezte: Jössz-e hozzám? Fogta a hattagú családját és az USA-ból ideköltözött. Újságíróként helyezkedett el a Reader’s Digest-nél. Épp orosz bevándorlókról írt, amikor először találkozott azzal a félelmetes problémával, amiben a pénz válaszol az életre. Egy ukrán anya kérte meg, hogy segítsen a gyerekének. 60.000 dollárba került a csontvelő-átültetés, ami megmenthette volna az életét, de a bevándorlóközpontban ezt a pénzt nem tudta összeszedni. Jonathan beszélt az orvossal, aki kerek perec megmondta neki, hogy meg tudják csinálni a műtétet, de a pénznek az utolsó agoráig meg kell lennie. Akár a műtő ajtajában is meghalhat a gyerek, ha nincs meg a megfelelő összeg. Jonathan nem volt képes azt mondani az anyának, hogy van megoldás, de nem elég értékes a gyerek. Tudta, hogy sok helyen ez történik, de a hite ekkor már erősebb volt egy kósza ötletnél és tudta, hogy talál megoldást. Keresztény gyülekezetekben kezdte el a pénzgyűjtést. A kórház engedett az árból. A gyereket sikeresen megműtötték. Akkor 13 éves volt. Egy évvel később hirtelen meghalt. Akkorra Jonathan már több gyerek életéért küzdött meg a hatóságokkal, kórházakkal és 1994-ben megalapította a Shevet Achimot. Keresztény amerikaiként nem tudott Izraelben letelepedni, Jordániában a saját házában ápolja a műtét előtt és után a gyerekeket. Hogy kap-e elismerést? A feleségétől, néha. De úgy látja, hogy a Palesztin Hatóság és Jordánia is tiszteli a Shevet Achim munkáját.
Az önkéntesek
Megvizsgálják a gyerekeket, kiderül, hogy Juszefet azonnal operálni kell. Anyja könnyeiben félelem és egyben megnyugvás, végre itt az idő, túl leszünk rajta. Önkéntesek veszik körül, nyugtatják, beszéltetik, amíg a műtétet előkészítik. Kristina és Dalia a Shevet Achim önkéntesei. Kristina beszél kurdul, tavaly júliusban kezdte az önkéntes tolmácsolást, a kórház és az anyák között segít. Segít megérteniük, hogy mi történik a műtét előtt, alatt és közben. Dalia egy németországi idősek otthonában dolgozott nővérként. Most ő is a gyerekeknek segít. Mindent megtesz a héber nyelv megtanulásáért, de amíg még nem fejleszti társalgási szintre, azt vallja és láthatóan műveli is, hogy szemmel, kézzel és lábbal is lehet beszélgetni.
A következő előtt Fatima, egy újabb önkéntes várja a csoportot. Mosolyát úgy is látni, ha háttal áll. Tel-Avivban pszichológiát tanul. Állapotos. Keddenként önkénteskedik – Izraelben minden diák az általánostól a felső iskoláig egyébként csütörtökön teljesíti önkéntes munkáját –, a saját bevallása szerint azért, mert tud arabul. De van egy olyan erő az alma-mosolyában, mely láttán az emberek felderülnek. Ő a híd az orvosok és a családok között. Tolmácsol és szervez. A kontrollra érkezett családok megölelik, elújságolják neki a fejleményeket, begyűjtik tőle a tudnivalókat. Fatima az általános közeli-keleti káoszban egy biztos pont. Mindenki ismeri, aranyosak mellette a nem aranyosak is. A szülési szabadsága miatt Basil veszi át majd a feladatát. Nagy kihívás lesz helyt állni Fatima helyén. De Basil, aki fizikoterápiát tanul a Tel-avivi Egyetemen, és a békében, a szeretetben és a szavak erejében hisz, elsősorban a gyerekek jövőjét tartja szem előtt és nem a saját maga önkéntes karrierjét. Életet adni a gyerekeknek. Ez a célja a munkájával.
Jaszna és Kawuar alig egyévesek, koruknál jóval kisebb gyerekek. Johan nekik bohóckodik a váróban, hálás a mosolyukért és anyáik nevetéséért. Johan mérnöknek tanult Hollandiában. Pár éve az egészségbiztosítójától nyert egy lehetőséget, hogy önkéntesen dolgozzon egy indiai árvaházban. Játszóteret építettek. Ez volt az első önkéntes tapasztalata. Amikor hazament Hollandiába, beállt egy gyerek lelkisegély-szolgálathoz. Telefonon beszélgetett iskolai problémákról, szülőkkel kapcsolatos gondokról a gyerekekkel. 2009-ben szeretett bele Izraelbe. Azóta rendszeresen dolgozik helyi szervezeteknél. A Shevet Achimnál autót vezet, takarít, vásárol, játszik a gyerekekkel.
– Mindegy a gyerekeknek, hogy milyen nyelven beszélünk. A vallás pedig teljesen hidegen hagyja őket. Én is ezt vallom – mondja. Nem a vallás, a bőrszín, a pénzügyi háttér vagy a nemzetiség a fontos, hanem a felebarátod szeretete.
Aad, a Shevet Achim sofőrje negyven évig tanított a holland Közlekedési Főiskolán. 2010-ben nyugdíjba ment és a feleségével együtt jött Izraelbe önkéntesnek, az első alkalommal holokauszt-túlélőkkel foglalkozni. Azóta minden évben 5 hónapot töltenek itt, és mindig más civil szervezetnél dolgoznak. Amíg a fizikai állapotuk megengedi, a nyugdíj mellett önkénteskednek. Most a jordán határról hozott műtétre öt gyereket és az anyáikat, akik a kórházban maradnak. Üres kocsival megy vissza Jeruzsálembe, ami nem jellemző, mindig adódik szállítanivaló, hogy hasznos legyen az egyórás út.
Juszef még a műtőben van, amikor Johan már búcsúzik a klinikán maradó gyerekektől és az önkéntes társaitól, utolsó bohóckodások, utolsó ölelések mára, aztán beszíjazza Jaszna és Kawuar gyereküléseit a kisbuszba, hogy elfuvarozza őket Jeruzsálembe, a Shevet Achim házába a műtétjükre készülni, egészen a jövő hétig.
A cikk eredetileg az Új Kelet újságban jelent meg.
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
