Boldogak az izraeliek, de…

katonalányok izraeli zászlókat lengetnek
Fotó: Kobi Gideon / GPO

A boldogság világnapján, március 20-án, immár negyedik alkalommal hozta nyilvánosságra az ENSZ a világ 155 országának boldogság-indexét. Izrael az elsők között, a 11. helyen végzett.

A listát (itt látható) az egy főre eső GDP és a várható egészséges élettartam alapján állítja össze az ENSZ kezdeményezésére létrejött Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (SDSN), amihez hozzászámolják az egyes országok lakóinak véleményét négy témában: mekkora társadalmi támogatásra számíthatnak, ha bajba kerülnek, mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben, mennyire érzik korruptnak a társadalmat, amiben élnek, illetve mennyire gondolják nagylelkűnek saját magukat.

Ezek alapján a világ legboldogabb országa Norvégia, amely idén megelőzte a korábbi listavezető Dániát. Izraelt megelőzi például Kanada, Új-Zéland és Hollandia, viszont maga mögé utasította az Egyesült Államokat (14.), a németeket (16.), a belgákat (17.) és Nagy-Britanniát (19.) is. A ranglista utolsó helyén a Közép-Afrikai Köztársaság áll.

Némileg árnyalja a helyzetet egy másik, az ENSZ indextől függetlenül készített, de szintén a napokban közzétett izraeli közvélemény-kutatás eredménye. Az izraeli oktatási minisztériumhoz tartozó “Masza Iszraeli” intézet felmérésének eredményei azt mutatták ki, hogy az izraeli zsidó állampolgárok 27 százaléka elhagyná a hazáját, ha erre lehetősége lenne. A szekuláris zsidó lakosság körében ez a szám még magasabb, közülük 36 százalék élne szívesebben más országban, míg a vallásosoknál ez a szám csupán 7%. A legszívesebben a 23 és 29 év közötti szekuláris férfiak emigrálnának.

Ugyanez a felmérés foglalkozott az izraeli identitás kérdésével is, amikor arra a kérdésre gyűjtött adatokat, minek tartják magukat elsősorban a megkérdezettek: izraelinek vagy zsidónak? A vallásosok 83 százaléka, a tradicionális életvitelűek 90 százaléka elsősorban zsidónak, miközben a szekulárisok majdnem fele (44%) elsősorban izraelinek vallotta magát, és csak azután zsidónak.

A Masza Intézet igazgatója szerint az a tény, hogy ennyire magas azoknak a száma, akik ha lehetőségük engedné, elhagynák Izraelt, aggasztó adat és azt jelzi, hogy az izraeliek nagy része nem kötődik elég szorosan hazájához.

Nem felhőtlen a boldogság…