Egyszer régen, még a nyolcvanas években a barátommal elhatároztuk, hogy tartunk egy igazi szédert. Akkoriban jelent meg Chagall Pészachi Haggada albuma, kedvet kaptunk az egészhez. Még sosem vettünk részt széder estén, filmeken sem igen láttunk effélét, de bölcsésznek ott a könyvtár. Ráadásul messzire sem kellett menni, találtam otthon egy ősrégi, elrongyolódott Guttman-féle széder esti imakönyvet. Úgy látszik, régen sokat forgathatták, amikor én még sehol sem voltam.
Volt benne minden: rajzok a különböző étkekről, egyik oldalon magyarul, másikon héberül a szövegek – azt az oldalt majd letakarjuk -, és jók voltunk kínaiban, meghívtuk hát egy pár barátunkat az eseményre. Gondoltuk, csapunk utána egy pompás távol-keleti lakomát is a mi partizán-széderünkön Budapesten, a szocializmus kellős közepén.
Meg is hívtunk mindenkit, megvettük a nyersanyagokat a kínaihoz, és rám maradt a széder-cuccok beszerzése. És itt sajnos megakadtam a sült tojásnál. A valamikor a harmincas években született füzetecskében többször és egyértelműen „sült tojást” írtak, pedig a képeken olybá tűnt, mintha mezei főtt tojás lenne csak. Nagyon nem értettük. Van ugye a rántotta, a lágy tojás, a kemény tojás, azt is tudtuk, mi hány percig tart, ez ugye világos beszéd lenne, megírják a perceket, és már kész is van. Na de mi az a sült tojás?
Nem hiába jártam a szociológia szakra, ilyenkor jön az oral history, a résztvevő megfigyelő beszámolója. Meglátogattam hát Erzsi nénit, nagymamám nővérét, mondja már el, hogy készül az a sült tojás.
Erzsi néni teljesen megdöbbent: mi az, hogy szédert? Normális vagyok én? Hát kell az nekem, hogy mindenki megtudja? Hogy azonnal előbújjanak a nyilasok, a Katona József utcába jöjjenek érte, és meg se álljunk a Dunáig, elöl majd őt viszik feltartott kézzel, így nyolcvanon túl. És hiába könyörögtem, egy szót sem volt hajlandó elárulni a sült tojásról. Végül szégyenszemre főtt tojást tettünk a szédertálra.
Csak Izraelben nyugodtam meg, hogy ettől akár még kóser is lehetett volna a széderünk (már ha a vacsora többi része nem lett volna tréfli), mert a legtöbb helyen errefelé is csak megfőzik a tojást, és kész: már kezdődhet is a széder este.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
