Holokauszt emléknapi sziréna a betonesernyők rombolása közben az Atarim téren

Az Atarim proejkt a betonesernyőkkel, a háttérben a Herods hotellel, 1975-ben Fotó: Moshe Milner

“Van az a fajta boldogság, amikor csak baktatunk az utcán és virágok kezdenek hullani az égből. Az Atarim téren a betonesernyők árnyékában van valami varázserő. Amikor elhaladunk mellettük, Vivaldit játszanak a felüljáró kockakövei, a szirmokat rugdaljuk, majd nagy marékkal a járókelők fejére szórjuk. A hölgyek zsebkendőjét pajkos félmosolyú urak veszik fel a járdáról. A virágok megsimogatják az arcukat és ők táncra perdülnek. A méltán hírhedt Pussy Cat sztriptíz bár előtti placc másodpercek alatt pazar bálteremmé válik. A betonpadoknál várakozó strandtáskákból kikandikáló eper-banán levek dudorászva várják, hogy a vidáman csilingelő négyes-hatos begörögjön. A zenét még egy szólamban hallani a csilingeléssel, amíg rádöbbenünk, hogy a Blaha Lujza tér nem sasszézott ide a kedvünkért. És ahogy idepottyant, úgy illan el észrevétlenül a varázslat.”

A betonesernyők pazar szocreál pompája jelenleg megsemmisítés alatt áll. Néhányan boldogok, többen pedig szomorúak a környéken, de mindenki reménykedik egy felhőkarcoló mentes jövőbeni látképben.

A fenti idézet eredetileg az Akciós fodrászatban jelent meg.

A meztelen Atarim tér két nappal később, 2017. április 26-án