Izrael: jogásznemzet

Ügyvédek avatása a jeruzsálemi Teddy stadionban

Az ügyvédi szakvizsga elmúlt héten közzétett idei eredményei kapcsán újra fellángolt Izraelben a régi vita arról, hogy vajon az egyetemek és a jogot oktató főiskolák színvonala megegyezik-e? Idén a szakvizsgát a jelentkezők mindössze 44 százaléka tette le, azonban ezen belül a sikeresek aránya az egyetemek, illetve a főiskolát végzettek körében szembetűnően eltért: az egyetemisták közül 79%, a főiskolások közül csak 40% jutott át a vizsgán.

Az izraeli Globes gazdasági magazin elemzése alapján azonban nem ez az adat a legfontosabb ebben a témában.

Az igazán kirívó tény a vizsgázók hihetetlenül magas száma – több, mint 3.400 jogvégzett jelentkezett ebben az évben szakvizsgára –, illetve az az „eljogászosodási” folyamat, amin Izrael az elmúlt években keresztülmegy.

Ezt igen veszélyes folyamatként értékelte a közelmúltban Ayelet Saked igazságügyi miniszter is – valószínűleg jogosan. Mennyiben rejt ez veszélyt Izrael politikai berendezkedésére, gazdaságának hatékonyságára, és egyáltalán, veszélyezteti általában a döntéshozók szabadságát?

Az adatok önmagukért beszélnek

Az „eljogászosodás” folyamatát legvilágosabban adatokkal lehet bemutatni: Izrael első helyen áll Európában az ügyvédek számát tekintve 100 ezer lakosra számolva. A legutolsó, 2014-re vonatkozó adatok alapján Izraelben minden 100 ezer polgárra 684 ügyvéd jutott (ez a szám 2012-ben „csak” 637 volt). Az európai átlag ugyanakkor 147 (előtte pedig 108 volt).

Összehasonlításul, Izraelben átlagosan 4.6-ször több az ügyvédek száma, mint Európában, illetve 6.3-szor több, mint az Európai Unió középértéke. Nem kétséges, hogy ez az adat azt jelzi, Izraelben túlságosan sok ügyvéd van. Angliában például 315, Dániában 108, Svédország csak 57, Svájcban 140, Németországban pedig 202 ügyvéd jut minden 100 ezer lakosra.

Meglepő ugyanakkor, hogy a bírák száma Izraelben a lakosság számához viszonyítva több, mint felével kevesebb – átlagosan 8.2 – mint Európában, ahol ez a középérték 18.1. Ez a helyzet a valóságban azt eredményezi, hogy egyrészről a jogi eljárások száma aránytalanul magas, ugyanakkor mindez óriási terhet ró a bíróságokra, ahol a folyamatban lévő tárgyalások évekig elhúzódnak.

Az Izraeli Ügyvédi Kamara kiadványa

Az eljogászosodás káros következményei a gazdaságban

Gazdasági téren a Globes elemzése szerint az „eljogászosodási” folyamatnak két negatív következménye is van.

Egyrészről az állami szektorban, ahol ennek eredményeként szinte minden, akár fontos, akár mellékes gazdasági jellegű döntés meghozatalát jogi szakvélemény kikérése előzi meg, mert a döntéshozók rettegnek attól, hogy utólag kiderülhet, tévedtek, és fejüket veszik. Ebben a folyamatban szinte bármilyen hibát automatikusan korrupcióként bélyegeznek meg, ha nem támasztotta alá a döntést egy jogi szakvélemény. Akiktől elvárják, hogy döntést hozzanak, továbbfejlesszenek, projekteket támogassanak, gazdasági folyamatokat indítsanak be és mihamarabb cselekedjenek, inkább halogatják azokat. Azzal vannak inkább elfoglalva, hogy felvértezzék magukat jogi védelemmel és békében kibekkeljék megbízatásuk idejét, mint hogy elősegítésék vagy meghozzák a döntéseket.

A magánszektorban pedig ez a folyamat leginkább abban nyilvánul meg, hogy az izraeli polgárok/fogyasztók egyre többet pereskednek, vitáznak, és egyre kevésbé hajlandóak a megegyezésre. Az izraeliek mintha csak meg akarnák mutatni a másik félnek (legyen szó egy szomszédról, egy cégről vagy a hatóságról), hogy „nem balekok”, és mindig van kéznél egy ügyvéd rokon vagy ügyvéd haver, aki jogi tanáccsal szolgál, hogyan járjanak el.

Akkor miért van egyre több jogász?

A jogászok magas és egyre növekvő száma ellentmond a kereslet és kínálat törvényeinek. Mi az oka annak, hogy a jogászok továbbra is ilyen nagy számban árasztják el a szakmai piacot, annak tudatában, hogy már így is kirívóan magas számban vannak, viszonylag alacsony a kezdő fizetés és nagyon hosszúak a munkaórák?

A Globes elemzője szerint erre elsősorban az adhat választ, hogy a mai, anyagiasságra épülő világban a felsőfokú végzettséget igénylő szakmát keresőknek valójában csak két választásuk van Izraelben: azok, akik reál beállítottságúak, jó elemző készséggel rendelkeznek, tudományos pályákat választanak, mint például a számítástechnika, a mérnöki területek, a gyógyszeripar és az orvostudomány, ezek nagy részénél igen magasak a követelmények. Aki nem tartozik ebbe a csoportba, nem marad más választása, mint hogy jogot tanuljon.

A fiatal pályakezdőket természetesen vonzza az is, hogy a befutott ügyvédek Izraelben is az ország leggazdagabb emberei közé tartoznak több százmillió sékeles magánvagyonukkal és kimondhatatlanul magas ügyvédi díjszabásaikkal.

Végül, de nem utolsósorban nem lehet nem észrevenni, hogy a jogász végzettségűek mindenhol jelen vannak az izraeli közéletben is: az újságírók, a politikusok, és általában a politikai és gazdasági döntéshozók szinte midegyike jogász, és ez azt a látszatot kelti, hogy jogásznak lenni kötelező.

Így lett Izraelből nemcsak startup nemzet – hanem jogásznemzet is.

Ügyvédek a címlapokon