Van Észak-Izraelben, egészen a libanoni határnál egy különös keresztény falu, amely csodás magyar titkokat rejthet – legalábbis az arra járó magyar anyanyelvű idegenvezetők szerint.
Ők figyeltek fel rá már több mint 15 éve, hogy a falu egyik nagycsaládját – “hamuláját” – Lajusznak, vagyis majdnem Lajosnak hívják. És ha ez nem lenne elég, ráadásul a környéken egy Balaton nevű rom is található, benne több tucat ciszternával, ami nyilvánvalóan és kifejezetten víz jelenlétére utal. Több se kellett az „izraeli madzsarok” legendájának.
Hamar megoldódott az eredet kérdése is: a Lajuszok a mellesleg alig pár kilométerre lévő Dél-Libanonból költöztek be 5-6 évszázaddal ezelőtt, ahol máig élnek rokonaik – szintén Lajuszok, és család-törzsük eredetét a keresztes lovagoktól származtatják. Maga a falu egy középkori keresztes vár romjaira épült, az utcák végén, a házak alapjainál sorra bukkannak fel a régmúlt idők üzenetei, kövei.
A Lajuszok hűségesen őrizték keresztény hitüket előbb az egyre növekvő muzulmán tengerben, majd a zsidók országában. A nagycsaládba mintegy 350-en tartoznak, és igen előkelő helyet foglalnak el a 3300 fős faluban: Lajusz volt a polgármester nagypapája, sok köztük a mérnök, jogász, orvos és egészségügyi szakember. Mellesleg a keresztény falu lakóinak majd harmada diplomás, akik felsőfokú tanulmányaik után általában hazatérnek szülőfalujukba.
Az egész falu 3-4 nagycsaládból áll, akik mind keresztények, és házasodnak egymással. Két iskola épült, van középiskolájuk is, ahová a közeli falvakból is bejárnak. Számos üzemben termelnek: Mélia a sertéshús feldolgozásának egyik izraeli központja, amiben persze a Lajuszok is oroszlánrészt vállalnak. A magyar rokonság lehetőségét büszkén vallják, s 2005-ben egy film is készült erről, amelyben Hóvári János, az akkori magyar nagykövet ismertette az esetleges magyar vonatkozásokat.
Magyar ősök, vagy csak legenda?
A dolognak elvileg lehet is alapja, hiszen idén lesz nyolcszáz éve, hogy 1217. augusztus 26-án az Adrián Spalato, alias Split városában behajózott 7000 vitéz magyar lovag II. András király keresztes hadjáratában. Ebben a szentföldi hadjáratban a franciák és az angolok mellett a magyarok voltak a legtöbben. Akkóba érkeztek, majd végigcsatázták a Szentföldet, de többnyire András nélkül, mert ő inkább a szent helyeket látogatta, és ereklyéket gyűjtött. Négy hónap alatt sikerült megszereznie Antiochiai Szent Margit fejét, Tamás és Bertalan apostolok jobb kezét, sőt még a kánai menyegzőn használt egyik vizeskancsót is.
A kincsek birtokában hazaindult, de visszaútján sem tétlenkedett: eljegyezte három gyermekét. András herceget I. Leó örmény király leányával, Béla fiát II. (Laszkarisz) Tivadar nikaiai császár leányával, Mária lányát pedig II. Iván Aszen bolgár cárral. A két utóbbi házasság létre is jött, és segítette Magyarországot a dinasztikus kapcsolatok építésében a Balkánon, ami olykor legalább annyi hasznot hajthat, mint egy-egy jól sikerült hadjárat.
És közben könnyen meglehet, hogy keresztes vitézeinek egy része, vagy akár csak egy családalapító ősatya a napfényes Szentföldön maradt…
Persze semmi sem bizonyos: Elias Abu Oksza idegenvezető elmondta, hogy az egykori Balaton erőd vidékén már a bizánci – vagyis a keresztes kor előtti – időkben is volt település. Nincs rá írásos emlék, hogy Balatonnak hívták, de ellene sem szól semmi – és errefelé ritkán cserélgetik a falvak, utcák, terek neveit. Ráadásul a szomszédos Szíriában, Aleppo mellett is volt egy Balatos nevű vár…
A magyar idegenvezetők fontos érve a magyar eredet mellett, hogy Rómához tartozó keresztények élnek Méliában. Igen ám, de a helyiek elmondták, hogy régen a bizánci hagyományt folytató görög ortodox egyházhoz és a görög pátriárka alá tartoztak. Azonban a török időkben nem tudták ápolni a kapcsolatot egyházukkal, és ezért Rómához fordultak, s a latin pátriárka valamikor a 19. században befogadta őket sajátos görög ortodox szokásaik megtartásával.
Tovább gyengíti a magyar idegenvezetők érvelését, hogy nem helyi szájhagyomány őrizte a magyar felmenőket, hanem csak a közelmúltban figyeltek fel ennek lehetőségére a nevek hasonlósága miatt.
Az esetleges magyar kapcsolatok megismerésére nemrégiben a faluba látogatott Nagy Andor nagykövet is. Megtekintette a falu éppen felújítás alatt álló középkori eredetű templomát, és elbeszélgetett a lakókkal, a Lajosokkal.
Bárhogy is van, mindenképp érdemes lenne megvizsgálni a kérdést tudományosan, és általában érdemes lenne egy kutatást szentelni a magyar keresztesek szentföldi történetének is – így az évforduló kapcsán.
És akár bebizonyosodik a Lajuszok magyar származása, akár a legendák világában marad, ennek révén újabb turisztikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok születhetnek Izrael és Magyarország javára.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
