Van Észak-Izraelben, egészen a libanoni határnál egy különös keresztény falu, amely csodás magyar titkokat rejthet – legalábbis az arra járó magyar anyanyelvű idegenvezetők szerint.
Ők figyeltek fel rá már több mint 15 éve, hogy a falu egyik nagycsaládját – “hamuláját” – Lajusznak, vagyis majdnem Lajosnak hívják. És ha ez nem lenne elég, ráadásul a környéken egy Balaton nevű rom is található, benne több tucat ciszternával, ami nyilvánvalóan és kifejezetten víz jelenlétére utal. Több se kellett az “izraeli madzsarok” legendájának.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/m%C3%A9lia4-1024x768.jpg?resize=640%2C480&ssl=1)
Hamar megoldódott az eredet kérdése is: a Lajuszok a mellesleg alig pár kilométerre lévő Dél-Libanonból költöztek be 5-6 évszázaddal ezelőtt, ahol máig élnek rokonaik – szintén Lajuszok, és család-törzsük eredetét a keresztes lovagoktól származtatják. Maga a falu egy középkori keresztes vár romjaira épült, az utcák végén, a házak alapjainál sorra bukkannak fel a régmúlt idők üzenetei, kövei.
A Lajuszok hűségesen őrizték keresztény hitüket előbb az egyre növekvő muzulmán tengerben, majd a zsidók országában. A nagycsaládba mintegy 350-en tartoznak, és igen előkelő helyet foglalnak el a 3300 fős faluban: Lajusz volt a polgármester nagypapája, sok köztük a mérnök, jogász, orvos és egészségügyi szakember. Mellesleg a keresztény falu lakóinak majd harmada diplomás, akik felsőfokú tanulmányaik után általában hazatérnek szülőfalujukba.
Az egész falu 3-4 nagycsaládból áll, akik mind keresztények, és házasodnak egymással. Két iskola épült, van középiskolájuk is, ahová a közeli falvakból is bejárnak. Számos üzemben termelnek: Mélia a sertéshús feldolgozásának egyik izraeli központja, amiben persze a Lajuszok is oroszlánrészt vállalnak. A magyar rokonság lehetőségét büszkén vallják, s 2005-ben egy film is készült erről, amelyben Hóvári János, az akkori magyar nagykövet ismertette az esetleges magyar vonatkozásokat.
Magyar ősök, vagy csak legenda?
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/Andrew_II_Chronicon_Pictum_124.jpg?resize=291%2C300&ssl=1)
A dolognak elvileg lehet is alapja, hiszen idén lesz nyolcszáz éve, hogy 1217. augusztus 26-án az Adrián Spalato, alias Split városában behajózott 7000 vitéz magyar lovag II. András király keresztes hadjáratában. Ebben a szentföldi hadjáratban a franciák és az angolok mellett a magyarok voltak a legtöbben. Akkóba érkeztek, majd végigcsatázták a Szentföldet, de többnyire András nélkül, mert ő inkább a szent helyeket látogatta, és ereklyéket gyűjtött. Négy hónap alatt sikerült megszereznie Antiochiai Szent Margit fejét, Tamás és Bertalan apostolok jobb kezét, sőt még a kánai menyegzőn használt egyik vizeskancsót is.
A kincsek birtokában hazaindult, de visszaútján sem tétlenkedett: eljegyezte három gyermekét. András herceget I. Leó örmény király leányával, Béla fiát II. (Laszkarisz) Tivadar nikaiai császár leányával, Mária lányát pedig II. Iván Aszen bolgár cárral. A két utóbbi házasság létre is jött, és segítette Magyarországot a dinasztikus kapcsolatok építésében a Balkánon, ami olykor legalább annyi hasznot hajthat, mint egy-egy jól sikerült hadjárat.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/18426613_10155243762839286_928008133_o.jpg?resize=300%2C225&ssl=1)
És közben könnyen meglehet, hogy keresztes vitézeinek egy része, vagy akár csak egy családalapító ősatya a napfényes Szentföldön maradt…
Persze semmi sem bizonyos: Elias Abu Oksza idegenvezető elmondta, hogy az egykori Balaton erőd vidékén már a bizánci – vagyis a keresztes kor előtti – időkben is volt település. Nincs rá írásos emlék, hogy Balatonnak hívták, de ellene sem szól semmi – és errefelé ritkán cserélgetik a falvak, utcák, terek neveit. Ráadásul a szomszédos Szíriában, Aleppo mellett is volt egy Balatos nevű vár…
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/m%C3%A9lia3-1024x768.jpg?resize=640%2C480&ssl=1)
A magyar idegenvezetők fontos érve a magyar eredet mellett, hogy Rómához tartozó keresztények élnek Méliában. Igen ám, de a helyiek elmondták, hogy régen a bizánci hagyományt folytató görög ortodox egyházhoz és a görög pátriárka alá tartoztak. Azonban a török időkben nem tudták ápolni a kapcsolatot egyházukkal, és ezért Rómához fordultak, s a latin pátriárka valamikor a 19. században befogadta őket sajátos görög ortodox szokásaik megtartásával.
Tovább gyengíti a magyar idegenvezetők érvelését, hogy nem helyi szájhagyomány őrizte a magyar felmenőket, hanem csak a közelmúltban figyeltek fel ennek lehetőségére a nevek hasonlósága miatt.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/m%C3%A9lia2-1024x768.jpg?resize=640%2C480&ssl=1)
Az esetleges magyar kapcsolatok megismerésére nemrégiben a faluba látogatott Nagy Andor nagykövet is. Megtekintette a falu éppen felújítás alatt álló középkori eredetű templomát, és elbeszélgetett a lakókkal, a Lajosokkal.
Bárhogy is van, mindenképp érdemes lenne megvizsgálni a kérdést tudományosan, és általában érdemes lenne egy kutatást szentelni a magyar keresztesek szentföldi történetének is – így az évforduló kapcsán.
És akár bebizonyosodik a Lajuszok magyar származása, akár a legendák világában marad, ennek révén újabb turisztikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok születhetnek Izrael és Magyarország javára.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2017/05/18452159_10155243760279286_1296178958_o.jpg?resize=640%2C480&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2021/03/shiri-zsuzsa-1.jpg?resize=100%2C100&ssl=1)
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.