Hatalmas pénzösszegekbe került a palesztin területek katonai ellenőrzése Izraelnek, nem kedvezett sem a gazdasági növekedésnek, sem az életszínvonal emelkedésének – állítja az Adva Center nevű izraeli társadalomkutató intézet jelentése, amelyet a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet által kedden ismertetett.
Az 1988 és 2015 közötti időszakban ötvenöt milliárd sékelbe (mintegy négy és félezer milliárd forintba) került a palesztin területek katonai ellenőrzése a Slomó Svirszki és Noga Dagan Buzagló vezette kutatás szerint.
A tudósok szerint az állam jelentős összegeket fordított a hadműveletekre, ami gátolta a gazdasági-társadalmi növekedést, s a honvédelemre fordított jelentős pénzek miatt nem jutottak szükséges források a társadalmi szolgáltatásokra, miközben mindez akadályozta Izrael növekedését, tetemes kárt okozva a bruttó hazai termék (GDP) növekedésében.
Az ezredforduló után kitört második intifáda (palesztin felkelés) terrormerényletei komoly károkat okoztak az idegenforgalomban, drasztikusan, évi egymillió alá szorították a turisták számát, ami csak 2010-ben, hét évvel a zavargások után tért vissza az intifáda előtti évi két és fél milliós szintre.
A tanulmány szerint a kilencvenes évek közepén az egy főre jutó izraeli GDP hasonló volt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak átlagához, de az intifáda lecsökkentette a növekedés mértékét, és a többi OECD ország elhagyta Izraelt.
A késői kilencvenes években az izraeli költségvetés a GDP 46-49 százalékát tette ki, de mára ez 35 százalékra csökkent, mert az állam lefaragta a szociális kiadásait.
A központ adatai szerint a katonai költségvetés mellett további 55,6 milliárd sékelt (mintegy négy és félezer milliárd forintot) költöttek biztonsággal kapcsolatos kiadásokra, s a belbiztonsági minisztérium költségeinek jelentős része a megszállás fenntartására ment el.
A tanulmány összekapcsolta a katonai költségvetés növekedését az állampolgároknak nyújtott szociális támogatások csökkentésével. Példaként felsorolják, hogy 2001 és 2004 között hétszáz sékellel (mintegy ötvenhatezer forinttal) mérsékelték a munkanélküli segélyt, miközben jelentősen csökkentették a segélyben részesülők számát is.
„Sok izraeli úgy véli, hogy a megszállás és a palesztinok ellenállása a társadalmi-gazdasági kérdésektől elkülönülő biztonsági, vagy politikai kérdés,” – hangsúlyozta Dr. Svirszki. „De ez tévedés, mert a megszállás fenntartása nagyon drága üzlet, amely árt a gazdasági növekedésnek, csökkenti az állam lehetőségeit az általános életszínvonal növelésében és a periférián történő befektetésben” – tette hozzá.
