A történtek legvalószínűbb forgatókönyve:
Szombaton az izraeli nagykövet éles hangú közleményben ítélte el a Soros György elleni plakátkampányt, amely „nemcsak szomorú emlékeket idéz fel, de gyűlöletet és félelmet szít”. Joszef Amrani kijelentette, hogy „morális felelősségünk, hogy felemeljük a hangunkat és felszólítjuk az érintett hatóságokat, hogy éljenek hatalmukkal, és vessenek véget ennek az ördögi körnek.”
Vasárnap délelőtt – a hét első munkanapja Izraelben, de pihenőnap Magyarországon, amikor a magyar diplomácia még a nyaralók hűs világában ízlelgethette a baráti Izraeltől szokatlan megnyilvánulást – szóval vasárnap délelőtt 11 órakor a katonai rádióban megkezdődött Eral Szegal, a szélsőjobboldali, a telepeseket és Naftali Bennet Bájt Hajehudi pártját támogató telepes egyórás műsora. Ő néhány hónapja került főműsoridőbe a média perifériájáról, mintegy ellensúlyozandó a balos médiafölényt. Mintha Bayer Zsolt szólna héberül hétköznapokon 11-12-ig az egyik leghallgatottabb műsorsávban.
Egy barátjával közösen vezetett vasárnapi adásukban (a 17. perctől) először egy magyarul beszélő haverra hivatkoztak, aki lefordította nekik a plakátok szövegét. Hol van itt az antiszemitizmus? – kérdezi, majd sorosoznak pár percig. Felsorolják a magyar zsidó származású üzletember palesztinokat és izraeli balos civileket támogató tevékenységét.
Azzal vádolják, hogy iráni szervezeteket is finanszíroz, majd felteszik a kérdést: Izrael állama miként védheti Soros Györgyöt? A 18. perctől elmesélik, hogy felhívták a külügyminisztériumot ez ügyben, ahol azt mondták, hogy a szokásos módon ment ki a szombati nyilatkozat.
Kérdezték, tud-e róla a külügyminiszter? Mármint Benjámin Netanjahu, aki nem csak kormányfő, de egyben külügyminiszter is. Ismét költői kérdés következik: „a külügyminiszterünk tud erről a dologról?” Hosszan értetlenkednek, hogy miként támogathatta Izrael a migrációt segítő Sorost a magyar kormány ellenében, majd elégedetten nyugtázzák, hogy a miniszterelnök nem tudott a Magyarországon kiadott közleményről.
Ezután ismét sorosozás következik, egy szakember ismerteti Soros alapítványait, ismét felhívják a figyelmet az izraeli balos civileket és palesztinokat támogató ügyekre. Szegal hangsúlyozza, hogy Soros nem büszke zsidó származására, és szavába vágva leállítja a szakembert, amikor magyarázni kezdené, hogy Kelet-Európában antiszemitizmust is gerjeszthet Soros neve, akit elsősorban zsidónak tekintenek. Visszatereli a szót a támogatott szervezetekhez, és hogy Soros György mennyi pénzt ad nekik.
Szegal ismét értetlenkedik, Izrael miként avatkozhat be egy ilyen ügybe, majd felolvassák a külügy gyors válaszát: „a közlemény nem a miniszterelnök véleményét tükrözi”. „Erős válasz – mondja Szegal – nem kell védeni Soros Györgyöt. Aki támogatja és finanszírozza az Izrael elleni bojkottot” – teszi hozzá. És ismét elhangzik: a miniszterelnök nem áll a budapesti nagykövet szavai mögött. „Még nem hangzott el a miniszterelnök véleménye” – és ezzel lezárul a műsorfolyamban a Soros Györgynek szentelt rész.
A Háárec vasárnap esti cikke, amely már címében a szombati közlemény visszavonásáról szólt, ismertette a szombati és a vasárnapi, az előzővel teljesen ellentétes közlemény hátterét.
Eszerint a magyar zsidó közösséget különösen elborzasztotta a plakátkampány, és vezetőik a követséghez fordultak támogatásért, mert a sorosozás növeli az antiszemita légkört. Ezután Amrani – közösen a jeruzsálemi külügyminisztériummal – megírta a kemény szövegű közleményt. Azt elfogadta Alon Uspiz, a minisztérium igazgatóhelyettese, és Juval Rotem igazgató is. Az izraeli média is hírt adott róla, s így Szegal is értesült, majd elkészítette a fenti műsort.
Benjámin Netanjahuval nem egyeztettek, és ő csak a médiából – minden bizonnyal Szegalt hallgatva – értesült a szombati közleményről. A Háárec úgy véli, a média jobboldali nyomása miatt szólította fel Netanjahu a tisztázás kiadására a külügyminisztériumot. Az új, vasárnapi közlemény aztán általánosságban elítéli az antiszemitizmust Magyarország említése nélkül, és keményen bírálja Soros Györgyöt.
Miközben Magyarország még vasárnapi álmát aludta, így az izraeli szélsőjobb követelésére, anélkül hogy a magyar diplomáciának akár a kisujját is meg kellett volna mozdítania, a hivatalos Izrael visszavonult, és ezzel magára hagyta az ügy legnagyobb vesztesét, a magyar zsidó közösséget. Mindehhez talán még a közelgő látogatásnak sincs köze. Nincs köze a két ország – mellesleg eléggé nem dícsérhető – folyamatos közeledésének és barátságának.
Egyszerű belpolitikai játszma áldozata lett a magyar zsidó közösség, hiszen Jeruzsálemben is ki kell fogni a szelet a jobbról közelgő veszély vitorlájából. Nem kell itt nagylátószögű külpolitikai koncepciót, értelmes magyarázatot keresni. Hátra lehet dőlni, nincs itt semmi látnivaló.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
