A történtek legvalószínűbb forgatókönyve:
Szombaton az izraeli nagykövet éles hangú közleményben ítélte el a Soros György elleni plakátkampányt, amely „nemcsak szomorú emlékeket idéz fel, de gyűlöletet és félelmet szít”. Joszef Amrani kijelentette, hogy „morális felelősségünk, hogy felemeljük a hangunkat és felszólítjuk az érintett hatóságokat, hogy éljenek hatalmukkal, és vessenek véget ennek az ördögi körnek.”
Vasárnap délelőtt – a hét első munkanapja Izraelben, de pihenőnap Magyarországon, amikor a magyar diplomácia még a nyaralók hűs világában ízlelgethette a baráti Izraeltől szokatlan megnyilvánulást – szóval vasárnap délelőtt 11 órakor a katonai rádióban megkezdődött Eral Szegal, a szélsőjobboldali, a telepeseket és Naftali Bennet Bájt Hajehudi pártját támogató telepes egyórás műsora. Ő néhány hónapja került főműsoridőbe a média perifériájáról, mintegy ellensúlyozandó a balos médiafölényt. Mintha Bayer Zsolt szólna héberül hétköznapokon 11-12-ig az egyik leghallgatottabb műsorsávban.
Egy barátjával közösen vezetett vasárnapi adásukban (a 17. perctől) először egy magyarul beszélő haverra hivatkoztak, aki lefordította nekik a plakátok szövegét. Hol van itt az antiszemitizmus? – kérdezi, majd sorosoznak pár percig. Felsorolják a magyar zsidó származású üzletember palesztinokat és izraeli balos civileket támogató tevékenységét.
Azzal vádolják, hogy iráni szervezeteket is finanszíroz, majd felteszik a kérdést: Izrael állama miként védheti Soros Györgyöt? A 18. perctől elmesélik, hogy felhívták a külügyminisztériumot ez ügyben, ahol azt mondták, hogy a szokásos módon ment ki a szombati nyilatkozat.
Kérdezték, tud-e róla a külügyminiszter? Mármint Benjámin Netanjahu, aki nem csak kormányfő, de egyben külügyminiszter is. Ismét költői kérdés következik: „a külügyminiszterünk tud erről a dologról?” Hosszan értetlenkednek, hogy miként támogathatta Izrael a migrációt segítő Sorost a magyar kormány ellenében, majd elégedetten nyugtázzák, hogy a miniszterelnök nem tudott a Magyarországon kiadott közleményről.
Ezután ismét sorosozás következik, egy szakember ismerteti Soros alapítványait, ismét felhívják a figyelmet az izraeli balos civileket és palesztinokat támogató ügyekre. Szegal hangsúlyozza, hogy Soros nem büszke zsidó származására, és szavába vágva leállítja a szakembert, amikor magyarázni kezdené, hogy Kelet-Európában antiszemitizmust is gerjeszthet Soros neve, akit elsősorban zsidónak tekintenek. Visszatereli a szót a támogatott szervezetekhez, és hogy Soros György mennyi pénzt ad nekik.
Szegal ismét értetlenkedik, Izrael miként avatkozhat be egy ilyen ügybe, majd felolvassák a külügy gyors válaszát: „a közlemény nem a miniszterelnök véleményét tükrözi”. „Erős válasz – mondja Szegal – nem kell védeni Soros Györgyöt. Aki támogatja és finanszírozza az Izrael elleni bojkottot” – teszi hozzá. És ismét elhangzik: a miniszterelnök nem áll a budapesti nagykövet szavai mögött. „Még nem hangzott el a miniszterelnök véleménye” – és ezzel lezárul a műsorfolyamban a Soros Györgynek szentelt rész.
A Háárec vasárnap esti cikke, amely már címében a szombati közlemény visszavonásáról szólt, ismertette a szombati és a vasárnapi, az előzővel teljesen ellentétes közlemény hátterét.
Eszerint a magyar zsidó közösséget különösen elborzasztotta a plakátkampány, és vezetőik a követséghez fordultak támogatásért, mert a sorosozás növeli az antiszemita légkört. Ezután Amrani – közösen a jeruzsálemi külügyminisztériummal – megírta a kemény szövegű közleményt. Azt elfogadta Alon Uspiz, a minisztérium igazgatóhelyettese, és Juval Rotem igazgató is. Az izraeli média is hírt adott róla, s így Szegal is értesült, majd elkészítette a fenti műsort.
Benjámin Netanjahuval nem egyeztettek, és ő csak a médiából – minden bizonnyal Szegalt hallgatva – értesült a szombati közleményről. A Háárec úgy véli, a média jobboldali nyomása miatt szólította fel Netanjahu a tisztázás kiadására a külügyminisztériumot. Az új, vasárnapi közlemény aztán általánosságban elítéli az antiszemitizmust Magyarország említése nélkül, és keményen bírálja Soros Györgyöt.
Miközben Magyarország még vasárnapi álmát aludta, így az izraeli szélsőjobb követelésére, anélkül hogy a magyar diplomáciának akár a kisujját is meg kellett volna mozdítania, a hivatalos Izrael visszavonult, és ezzel magára hagyta az ügy legnagyobb vesztesét, a magyar zsidó közösséget. Mindehhez talán még a közelgő látogatásnak sincs köze. Nincs köze a két ország – mellesleg eléggé nem dícsérhető – folyamatos közeledésének és barátságának.
Egyszerű belpolitikai játszma áldozata lett a magyar zsidó közösség, hiszen Jeruzsálemben is ki kell fogni a szelet a jobbról közelgő veszély vitorlájából. Nem kell itt nagylátószögű külpolitikai koncepciót, értelmes magyarázatot keresni. Hátra lehet dőlni, nincs itt semmi látnivaló.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
