Távoli egzotikus országokba utazni azért is szoktunk, mert ott helyi ételekkel lehet megrakni a pocakot. Izraelből nézve ilyen izgalmas haskaland Magyarország is. Nekünk, akik éltünk ott, a lángos, a palacsinta, a csabai kolbász vagy a pörköltek a mindennapok szerény étkezéseihez tartoztak, de az emlékekben fenséges lakomákként élnek még a hétvégi piaci lacikonyhás zabálások is. Döbbenten tapasztaljuk már egy-két év után, hogy ha más nem is, az ízlelőbimbók hazavágynak.
Aztán, ha a Ben Gurionon leszáll a Wizzair gép és belekukucskálnak a Budapestről visszatérők bőröndjeibe, az izraeli vámosokat nem lepi meg, ha egy-egy rúd szalámit vagy más effélét találnak. Beivódtunk a köztudatba ezekkel a privát-import kóstolókkal. Beleevődtünk, mert inni ritkábban szoktunk magyarul, mondjuk jó magyar borokat, a kedvenc fajtáinkat. A Magyar Gasztronómiai és Kulturális Napokon erre is lesz majd mód.
Szóval a bőrönd-import szervezett formája lesz ez a kétnapos rendezvény. A magyar kofferbe befért még a Debreceni Hajdú Néptáncegyüttes és a Sabbathsong Klezmer Band is, hogy nóta is szóljon a jó ebédhez. A kultúra-koffer eléggé kézipoggyász az idén, de sebaj. Ha az izraeli magyarok az Óhazáról beszélgetnek, előbb-utóbb a hasuknál kötnek ki. Ehhez most október 25–26-án a tel-avivi Régi Kikötőt (Namal) használhatjuk. A részletes programot már megírtuk. Jó étvágyat!
És desszertnek ott leszünk mi is. Az Izraelinfo és az Új Kelet egy asztalnál vár majd mindenkit egy jóízű beszélgetésre.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
