Ezen a héten izraeli borászatokat látogatunk meg egyik legfontosabb forrásvidékükön, a júdai-hegyekben, ahol már negyven pincészet és borászat várja azokat, akik nem csak pénteken az áldásra veszik elő a rettenetes kóser bolti szőlőlevet. Ezúttal nem saját tapasztalatból, hanem Gilád Karmelinek, a Jediótban megjelent cikke alapján javasoljuk a sabeszi túrát.
A Jeruzsálembe vezető egyes út mentén, és a környező júdai dombokon szinte már minden kibuc és mosáv borgyártással háztájizik, valósággal izraeli Toszkánává varázsolva ezt a vidéket. Sőt, a Sorek pincészetben Nahson kibuc közepén még boriskolát is nyitottak, tehát ideje nekivágni az egész napos borkóstolónak.
Induljunk a Beer Limontól, vagyis a citrom ciszternától, ami Jesaj mosávtól két és fél km-re van. A mosáv boltjánál balra, a falu végén kétszer balra a rögös földúton, és már ott is vagyunk egy furcsa kőromnál. Kétezer éve, a rómaiak idején építkeztek errefelé, majd a keresztesek emeltek hét méter magas építményt a római kori hagyatékra. Egy beduin mendemonda szerint aranyat rejtettek el a föld alá, s ezért 2012-ben régiségvadászok és csempészek egy csoportja több éjszakán át ásni kezdett nehéz eszközökkel a föld alatt, tönkretéve a régészeti szinteket. Helyrehozhatatlan károkat okozva betörték a ciszterna falait, lerombolták a régi köveket, és semmit sem találtak, majd elkapták őket. Nincs időnk dühöngeni a károk miatt, megyünk tovább Tel Tebasra, ahol nem egy dombról, hanem közvetlen közelről fogjuk megszemlélni Sámson harcát a filiszteusokkal. Persze csak lelki szemeinkkel.
A bírák könyve írja: „Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt. Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: “Láttam Timnában, a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” El is vette, rá is fizetett. Na, ez a Timna a mai Tel Betas a régészek szerint. Az egykori filiszteus várost lerombolta II. Nabú-kudurri-uszur i. e. 603-ban, de a nyomok megmaradtak, itt is láthatunk szépen faragott köveket. A hetvenes-nyolcvanas évek ásatásain előkerültek a város kapui, egy olívaprés, sőt még egy lakóház maradványai is.
Mostanra aztán már annyira megszomjaztunk, hogy csakis egy borászat felé haladhatunk. Mit tesz ‘sten, egy pincészetbe botlunk a közeli Baka mosávban.
Joszi Rosenberg eredetileg könyvelő volt, aztán asztalos lett, majd tőzsdézett egyet, mire végül (?) kikötött a borkészítésnél. Feleségével, Jaellel kitanulták a szakmát, és megnyitották pincészetüket. A helyet 18 évesen elhunyt fiukról, Barakról nevezték el, és a címkéken is Barak rajzai láthatók. Péntekenként házikenyérrel, salátákkal és tésztákkal várják a turistákat a bor mellé. Évi ötezer palackot készítenek, amit csakis itt, helyben lehet megszerezni, és az ebédekhez olykor házi koncerteket is rendeznek.
Léna Szlockin békésen dolgozott az Intelben húsz évig, majd a Tevában dolgozó férjével úgy döntött, hogy átköltöznek a kettejük munkahelye között félúton lévő Urie faluba. Ráadásul hazalátogatott Grúziába, akarom mondani Georgiába, ahol megcsodálta a helyi ősi, cserép amfórás borkészítési szokásokat, és innen már csak egy apró ugrás volt hazatérése után saját pincészetének megnyitása Kedma néven. Sutba dobta a high tech irodát, szőlőtőkéket ültetett frissen szerzett földjére, és belevágott úgy, ahogy eredeti hazájában látta. A cserépedényeket arrafelé méhviasszal kenik ki, így érlelik benne a különleges bort. Ebben a pincészetben is asztalok és padok várják a látogatót, és itt erről az ősi borkészítési eljárásról is megtudhat egyesmást első kézből a szomjas vendég.
Ha még mindig inni akarunk, vagy eddig csak kóstolgattunk, és persze nem mi vezetünk, akkor irány Moni pincészete Tzora kibuc és Dir Rafat kolostor mellett. Ezt a borászatot Sakiv Artul alapította, aki eredetileg a Galilban volt Marar faluban olajbogyó-kereskedő. Ő is bogyózott, mint az Izraelinfo, de egyszer a nyolcvanas években erre a vidékre látogatott, és beleszeretett. Gyorsan szőlőtőkéket, olaj és gyümölcsfákat telepített, és maga is idetelepedett. Pincészetüket ők is halott fiukról, Moniról nevezték el. Őstermelők, és kicsiny boltjukban a bor mellett árulnak lekvárokat, olívaolajat és házi sajtot is.
Bizton beesteledik, mire ezen a helyen is kóstolgatunk egy keveset. Ideje hazamenni, de sebaj, mert jövő héten újabb izgalmas kalandokkal várjuk a kirándulni vágyókat az infón.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
