Ezen a héten izraeli borászatokat látogatunk meg egyik legfontosabb forrásvidékükön, a júdai-hegyekben, ahol már negyven pincészet és borászat várja azokat, akik nem csak pénteken az áldásra veszik elő a rettenetes kóser bolti szőlőlevet. Ezúttal nem saját tapasztalatból, hanem Gilád Karmelinek, a Jediótban megjelent cikke alapján javasoljuk a sabeszi túrát.
A Jeruzsálembe vezető egyes út mentén, és a környező júdai dombokon szinte már minden kibuc és mosáv borgyártással háztájizik, valósággal izraeli Toszkánává varázsolva ezt a vidéket. Sőt, a Sorek pincészetben Nahson kibuc közepén még boriskolát is nyitottak, tehát ideje nekivágni az egész napos borkóstolónak.
Induljunk a Beer Limontól, vagyis a citrom ciszternától, ami Jesaj mosávtól két és fél km-re van. A mosáv boltjánál balra, a falu végén kétszer balra a rögös földúton, és már ott is vagyunk egy furcsa kőromnál. Kétezer éve, a rómaiak idején építkeztek errefelé, majd a keresztesek emeltek hét méter magas építményt a római kori hagyatékra. Egy beduin mendemonda szerint aranyat rejtettek el a föld alá, s ezért 2012-ben régiségvadászok és csempészek egy csoportja több éjszakán át ásni kezdett nehéz eszközökkel a föld alatt, tönkretéve a régészeti szinteket. Helyrehozhatatlan károkat okozva betörték a ciszterna falait, lerombolták a régi köveket, és semmit sem találtak, majd elkapták őket. Nincs időnk dühöngeni a károk miatt, megyünk tovább Tel Tebasra, ahol nem egy dombról, hanem közvetlen közelről fogjuk megszemlélni Sámson harcát a filiszteusokkal. Persze csak lelki szemeinkkel.
A bírák könyve írja: „Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt. Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában, a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” El is vette, rá is fizetett. Na, ez a Timna a mai Tel Betas a régészek szerint. Az egykori filiszteus várost lerombolta II. Nabú-kudurri-uszur i. e. 603-ban, de a nyomok megmaradtak, itt is láthatunk szépen faragott köveket. A hetvenes-nyolcvanas évek ásatásain előkerültek a város kapui, egy olívaprés, sőt még egy lakóház maradványai is.
Mostanra aztán már annyira megszomjaztunk, hogy csakis egy borászat felé haladhatunk. Mit tesz ‘sten, egy pincészetbe botlunk a közeli Baka mosávban.
Joszi Rosenberg eredetileg könyvelő volt, aztán asztalos lett, majd tőzsdézett egyet, mire végül (?) kikötött a borkészítésnél. Feleségével, Jaellel kitanulták a szakmát, és megnyitották pincészetüket. A helyet 18 évesen elhunyt fiukról, Barakról nevezték el, és a címkéken is Barak rajzai láthatók. Péntekenként házikenyérrel, salátákkal és tésztákkal várják a turistákat a bor mellé. Évi ötezer palackot készítenek, amit csakis itt, helyben lehet megszerezni, és az ebédekhez olykor házi koncerteket is rendeznek.
Léna Szlockin békésen dolgozott az Intelben húsz évig, majd a Tevában dolgozó férjével úgy döntött, hogy átköltöznek a kettejük munkahelye között félúton lévő Urie faluba. Ráadásul hazalátogatott Grúziába, akarom mondani Georgiába, ahol megcsodálta a helyi ősi, cserép amfórás borkészítési szokásokat, és innen már csak egy apró ugrás volt hazatérése után saját pincészetének megnyitása Kedma néven. Sutba dobta a high tech irodát, szőlőtőkéket ültetett frissen szerzett földjére, és belevágott úgy, ahogy eredeti hazájában látta. A cserépedényeket arrafelé méhviasszal kenik ki, így érlelik benne a különleges bort. Ebben a pincészetben is asztalok és padok várják a látogatót, és itt erről az ősi borkészítési eljárásról is megtudhat egyesmást első kézből a szomjas vendég.
Ha még mindig inni akarunk, vagy eddig csak kóstolgattunk, és persze nem mi vezetünk, akkor irány Moni pincészete Tzora kibuc és Dir Rafat kolostor mellett. Ezt a borászatot Sakiv Artul alapította, aki eredetileg a Galilban volt Marar faluban olajbogyó-kereskedő. Ő is bogyózott, mint az Izraelinfo, de egyszer a nyolcvanas években erre a vidékre látogatott, és beleszeretett. Gyorsan szőlőtőkéket, olaj és gyümölcsfákat telepített, és maga is idetelepedett. Pincészetüket ők is halott fiukról, Moniról nevezték el. Őstermelők, és kicsiny boltjukban a bor mellett árulnak lekvárokat, olívaolajat és házi sajtot is.
Bizton beesteledik, mire ezen a helyen is kóstolgatunk egy keveset. Ideje hazamenni, de sebaj, mert jövő héten újabb izgalmas kalandokkal várjuk a kirándulni vágyókat az infón.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
