Hetven évvel ezelőtt megtörtént a csoda. Az ENSZ történelmi jelentőségű szavazásán a tagállamok többsége támogatta, hogy megvalósuljon a kétezer éves zsidó álom. 1947. november 29-én a világszervezet 181. számú határozata kimondta, hogy a Brit Mandátum területét fel kell osztani a zsidók és az arabok között.
Kaf-tet benovember כ”ט בנובמבר – Ezen a néven vonult be a hetven évvel ezelőtti nevezetes esemény a modern Izrael történelemkönyveibe. Miért ’Kaf-tet’ és miért nem 29? – kérdezhetnénk. Izraelben, akárcsak a világ nagy részén, a szekuláris naptár használata során arab számokkal jelöljük a napokat. A héber betűk számértékét csak a zsidó naptár ünnepeinél és emléknapjainál használjuk. Talán a hetven évvel ezelőtti esemény félig-meddig vallási jelentőségére utal a név? Talán.
Mindenesetre a korabeli arab vezetők egyhangúan elutasították a felosztási tervet, így a határozatba foglalt két ország közül csak az egyik jöhetett létre. Az azóta magukat palesztinoknak nevező palesztinai arabok óriási lehetőséget szalasztottak el: a történelem során először lehetett volna önálló, független államuk.
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy Jordánia az az arab állam, amelyre az ENSZ 181. számú határozata vonatkozott. A helyzet azonban az, hogy a Londoni szerződés aláírásával a néhai Brit Mandátummal szomszédos Transzjordánia, vagyis a mai Jordánia már 1946-ban elnyerte függetlenségét Nagy-Britanniától. Az 1947-es szavazáson a Brit Birodalom Palesztinai Mandátumának területi felosztásáról döntöttek.
November 29-én mi az Izrael létjogosultságát kimondó ENSZ határozatot ünnepeljük, a palesztinok viszont arra emlékeznek, hogy ugyanaz a határozat nekik is ígért Palesztinában egy államot. Annak idején elutasították ugyan, de most már szeretnék. Persze a döntés akkor sem igazán az ő kezükben volt, sokkal inkább Egyiptom és a környező arab országok vallási-politikai vezetőinek kezében.
Háború
1948-ban Egyiptommal és Jordániával az élen a környező arab államok megtámadták Izraelt. Jordánia a harcok során megszállta Ciszjordánia nagyobb részét, Kelet-Jeruzsálemet, Egyiptom pedig bevonult a Gázai övezetbe.
A fegyverszünet után a megszállt területek és a palesztin lakosság olyan koloncként maradt a támadók nyakán, amihez később nem igazán ragaszkodott sem Egyiptom, sem Jordánia. Összességében uralmuk alá került annak a területnek a többsége, amelyen az ENSZ döntése értelmében egy palesztin államot kellett volna létrehozni, Izrael pedig a többi részét szállta meg.
Húsz évvel később, a Hatnapos háború során izraeli fennhatóság alá került az összes terület, amely egykor a Brit Mandátumhoz tartozott.
És béke?
A harcok során elveszített Sínai-félszigetet az 1979-es békeszerződés keretében visszakapta Egyiptom, a Gázai övezet viszont nem kellett nekik. A Jordániával kötött 1994-es békeszerződésben Husszein király sem tartott igényt Ciszjordániára. Nem csoda, hiszen annak idején nem területi követelések miatt indult a háború Izrael ellen, „csupán” a születőfélben lévő országot akarták megsemmisíteni.
Nem sikerült nekik. Izrael eddig minden háborúját megnyerte, de ahogy mondani szokás: a békét még nem nyertük meg. Hogy van-e rá esély? Annak idején alig volt izraeli, aki hitt abban, hogy békét lehet kötni Egyiptommal, Beginéknek mégis sikerült. Hogy lehetséges-e ez a palesztinokkal, s ha igen: milyen úton-módon, milyen áron?
Ezt ki-ki maga döntse el.
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
1947-ben még olyan közeli volt a holokauszt, hogy az ENSZ – 45-ös megalakulása- semmilyen tevékenységet nem tudott felmutatni, így kézenfekvőnek látszott, hogy valamilyen nemzetközi kárpótlásban(?) részesíti a zsidó népet.( a zsidó nép a Föld egyetlen népe,amelyik oylan ősiséggel rendelkezik, hogy fajta és vallás megjelölése azonos).
70 év óta azonban sokat változott az a nép, amelyik kapott egy ösi területet , ahol államot hozhatott létre(1948 május 14), és tovább folytathatta -most már ismét egységes területen a belső és külső harcait.
Sajnos a politikusaik – néhánytól eltekintve- átvették a politikusok szokásait- elsősorban a hatalomra törekvés, az uralkodás, a személyi előnyök kihasználása-, és ezekkel együtt olyan nacionalista elvekkel látták el(?) az ideérkező hazatérőket(!) akik ebebn a szellemben nevelték gyerekeiket,unokáikat. Ezzel azonban kivívták(?) a világ szélsőségeseinek antiszemita szellemű előretörését,amit azóta sem sikerült semmiylen nemzetközi szervezetnek megállítani, sőt visszaszorítani sem.
A 70 év előtti ENSZ döntés azonban nem hozta létre az arab-izraeli békét, hiszen a mai napig nem sikerült megértetni az arabokkal, hogy Palesztína soha nem az ő területük volt, így hamis a Palesztínában élő arabok erre való hivatkozása.
Ilyen igen sok országban létezik, és ez csak erősíti a nacionalizmus olyan mértékét, ami már nem csak szóban hangzik el, hanem tettlegességgé is fajul. Időről időre nagyobb fegyveres konfliktusoknak igen sok a halottjuk, aminek valójában semmi köze nincs vallási ellentétekhez, hiszen az Izraelben élő arabok(muszlim vallásukkal együtt), vagy a keresztény vallásúak(közösségek) elég jól tudnak együtt élni.
Mindezek ellenére örülök a 70 évvel ezelőtt történtek említésének.
Kedves Tamás!
Szerettem volna az általad leírtakról írni, de te megelőztél, sőt ilyen jól összefoglalva talán nem tudtam volna leírni, de mindenről írtál ami az én “vesszöparipám”, így föleg annak örülök, hogy említetted: a magukat palesztinnak nevezöknek semmi közük ahhoz a földhöz, az zsidó föld volt már sokezer éve. Nekünk van egy 20-as évekből (1920-as) származó újság fénymásolata ahol sz arabok a palesztin áruk bojkotjára szólítanak fel!
Talán a ma palesztinnak hazudóknak és az agymosott free palestine-t követelöknek kéne megmutatni, hogy milyen szabad palesztinát követelnek ha 100 évvel ezelőtt is még a zsidókat tartottak palesztinnak?! Mert ugye a rómaiak bosszúból Judea-Izraelt nevezték el palesztinának és akkor egyetlen arab nevü nép sem létezett amelyik ott élt volna. Ellenben gáza területén éltek filiszteusok,de ők a történelem “viharában” eltűntek.
Tehát te mindenről írtál ami fontos a sok hazugság megcáfolására!
Sajnos ez az arab-muszlim és a világ más részein èlö antiszrmitákat nem hatja meg, ahogy legyilkolták Charlie Kirk-öt aki az igazságot hirdette, ugyanúgy amit te is èn is tudunk azt hazugsàgnak mondanàk!