Kedvenc izraeli épületed? Gondolkodás nélkül vágom rá:
A Tel-avivi Művészeti Múzeum, az új szárny.
Az építészet ünnepnapja az, mikor a geometria a szabálytalannal kacérkodik.
Ahol a szánalmas derékszög rabsága várna rájuk, ott a síkok inkább csavarodnak, hajlanak egyet, pajkosan fitymálják a Rendet. Az élek persze találkoznak, köszönnek egymásnak és helyet foglalnak a Nagy Egészben. A tér néha szűkül, mint egy csukódó szem, majd szélesre tárul, mint egy szélbe tárt ablak. Hajó! Nem a minimalizmus konténeres uszálya, egy igazi fregatt. A test deszkáit zsaluzták ki szürke betonból. Felette szélben dagadó vásznakként ívelnek fehéren emeletnyi betonfelületek. Széljárta hatalmas vitorlák emelik az épületet ünnepi magasba.
És az építészet hétköznapjai: Cfát girbegurba házai.
Vonalzó, szögmérő, vízszintező helyett a szem mértéke. Ügyetlen célszerűséggel, szerethetően egymásra dobált formák. A mindennapok használatában összekopott részletek.
Fókuszálok: csak egy utca, csak egy épület, Éli háza. Három reggelen fotóztam a házát, a harmadikon behívott. Kékben volt, hozzáöltözött a házához. Cfáti kék. Igazából kobaltkéknek hívják, de így maradt meg az emlékkép. Emlék-kék.
Fotók: Silló Sándor
Az írás az Új Kelet újság 2017. decemberi számában megjelent nyomtatásban.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
