Vannak szövegek, amik beleragadnak a fejünkbe, ilyen például a gyógyszerreklámok végén elhadart „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” Az orvosságot azelőtt a doktor írta fel, abban az esetben, ha valakinek ezt az állapota indokolta. Persze mindig voltak vény nélkül kapható készítmények is. Előfordult egyszer-kétszer egy évben, hogy valakinek valami ilyesmire volt szüksége a hattagú családunkban, de nem vagyunk rendszeres fogyasztók. Az, hogy a körzeti orvost kezelőorvosnak nevezzük sosem jutott eszembe, és a gondolat, hogy valakinek saját gyógyszerésze lenne, teljesen irreális a magyar valóságban, hacsak nem házastársról van szó.
Izraelben még nem láttam gyógyszerreklámot, nem tudom van-e betegtájékoztató szöveg a végén, mert itt sincs tévénk. Az elmúlt évben viszont egészen közeli kapcsolatba kerültem mindenféle fájdalomcsillapítókkal, és bizony konzultáltam a patikában éppen szolgálatot teljesítő gyógyszerészemmel. Fantasztikus micsoda különbségek vannak! Főleg a csomagolásban. Az első pillantásra hatalmas választék valójában egy-kétféle hatóanyagot takar. Most, hogy már felvételek is készültek rólam és a kezelőorvosom mindent alaposan elmagyarázott, remélem, hátat fordíthatok a polcoknak, és a gyógyszerészemnek. Javaslat: célzott gyógytorna, úszás, séta, úrinői hozzáállás a fizikai munkához. Micsoda szerencse! A napi séta orvosilag kötelező. Februárban a levegő megtelik édes illatokkal, a decemberi, januári eső mindent frissre mos. A déli körzetben, a sivatag kapujában, a virágzás különös látványosság.
Hétvégente sok ezren kelnek útra, hogy elautózzanak a híradóban, vagy újságban látott helyszínekig, ahol piros virágok lengenek a szélben. Mi, akik három nemzeti park ölelésében lakunk, igazán szerencsésnek érezhetjük magunkat, bármerre indulunk, csodát látunk és autózni sem kell hozzá. Egzotikus állatok jönnek-mennek szabadon, vadon nő a magyarországi virágboltokból ismert ciklámen, pompázik a rózsaszín minden árnyalatában. Vadvirágok alkotnak szőnyeget. Hosszúszárú, aprófejű, rövidszárú, nagy levelű, minden variáció megtalálható. Nekem olyan a virág, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé, nem tudom, melyiket szeretem a legjobban. Azt viszont tudom pontosan, hogy menni az ösvényen, heverni a réten, kaptatni a dombokon eddig csak lételemem volt, most a gyógyulást szolgálja. Ezt kellene reklámozni főműsoridőben!
Emelkedjen fel a nagyon fontos hivatalából mindenki, legalább egy órára naponta, és menjen ki a zöldbe azzal, akit szeret, vagy utál! Ettől aztán lesz termelésnövekedés, koncentrációjavulás, lelki egyensúly, működő kapcsolat, békés egymás mellett élés, népességnövekedés, életen át tartó tanulás, fittség meg derű. Vagy legalább kérdezze meg róla kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Mentálhigiénés szakember, blogger, Jeruzsálem
