Semmi sem áll tőlem távolabb, mint az aktuálpolitika (nyihaha, ahogy egyik kollegám mondaná), tehát bakancsra fel, és látogassunk el a Golán-fennsíkra.
Kezdjük az ősköddel, és legyünk alaposak. Tehát egyszer régen, nagyon, nagyon, nagyon sok évvel ezelőtt, olyan sokkal ezelőtt, hogy a mi kis életünkhöz képest inkább meg sem írom, tenger alatt volt a Golán, ahogy mellesleg Izrael hegyeinek nagy része is. Ekkor mindenféle üledékes tengeri kőzetek képződtek a vízicsigákból és hasonszőrűekből, aztán heggyé kezdett gyűrődni és kiemelkedett a tengerfenék Izrael teljes keleti részével együtt a Holt-tengeri törésvonal mentén, azóta csúszunk Eurázsia felé. Északra Jordánia meg Szíria, balra Izrael is lassan, együtt leszakadtunk Afrikáról és tágul a világegyetem, de ezt Woody Allen óta mindenki tudja.
Ráadásul a magma a föld mélyéből állandóan kitörögetett – az ilyen törésvonalaknál mindig ez megy -, és így a Golánon sorra vulkáni hegyek születtek. Avital-hegynél, a 98-as út mentén egy díjmentesen látogatható vulkán parkban mindent részletesen elmagyaráznak modellekkel, sőt egy igazi, élő falnál meg is nézhetjük, és meg is érinthetjuk a Golán belsejét. Olyan ez mint egy állatorvosi ló, minden féle és fajta vulkáni kőzet egy falon belül. Éjszakánként – már drága pénzért – fény- és hangjátékok, izgalmas esti szórakozás, de vigyünk magunkkal pulóvereket, mert errefelé bizony szükség lesz rá.
Szerencsére csak pár millió évenként törögetnek ki a vulkánok, és egyre északabbra jön elő a föld mélyéből a láva, most Szíria a Soros. Pedig amúgy is épp elég bajuk van, de ez csak majd a Golán sorozat további részeiben következik, előbb ismerkedjünk a történelemmel. Az emberek korai megjelenését bizonyítja egy több százezer éves, 1981-ben megtalált, három és fél centis szobrocska, a Ram-tavi Vénusz.
Plasztikai sebész legyen a talpán, aki akkora kebleket képes gyártani, mint ami azon van. Tiszteletére indítsuk túránkat a Ram tavacskánál, ami valószínűleg vulkáni eredetű, de egyelőre ez ügyben egymást ölik a geológusok – amíg megegyeznek, bőven beülhetünk ebédelni egy csodálatos, a tóra néző drúz vendéglőbe. Mondjuk a Berkat Ramba, a drúzok így mondják a tó nevét, százalékot esküszöm nem kapok, de jók voltak ott a tapasztalataim. Ram tavacskát csak a helyiek ismerik, pedig nyáron nagyokat lehet benne csobbanni, titkos gyöngyszeme Izraelnek és főleg a Golánnak.
Van ennél még titkosabb is, a tiszti medencék, amiket állítólag az 1948 és 1967 között errefelé szolgáló szír tiszteknek gyártottak a rengeteg forrásra alapozva, hogy könnyebb legyen túlélni száműzetésüket a perifériára a zsidó ellenséggel szemben. Itt a listájuk, szigorúan bizalmas, kérem titkosan kezelni, nagy kincs gyerekekkel kirándulva nyáridőben. Csak azért árultam el, hogy felfrissülve olvassák tovább az Izraelinfót.
De vissza az ősködhöz. Az egyeseket újabban állandó húsevésre késztető paleolitikumban is lakták a vidéket, főként mert csodás oázisok vannak a forrásoknál és vízeséseknél (lásd előző bekezdést), tele van velük ez a vidék. Többszáz történetírás, vagyis a hozzám hasonló irotománok megjelenése előtti dolmen bizonyítja ezt. Furcsa kőrakások tarkítják a fennsíkot, utak mentén is felbukkannak, ha akarjuk sem kerülhetjük ki őket. Ezt bezzeg nem kell titkos listákon kutatni, csak úgy megyünk gyanútlanul az úton, mondjuk a 808-ason Gamla és Katzrin között, és egyszer csak ránk köszönnek az út oldalán a kőemlékek.
A dolmenek halotti síremlékek lehettek; a Golánon bóklászó nomád törzsek kénytelenek voltak hátrahagyni halott szeretteiket, és három hatalmas kővel jelölték meg a helyet, ahol eltemették őket. Hasonló hely lehetett Rudzsm-el-Hiri, vagy héberül Gilgál Refajim is. Olyasmi, mint Stonehenge, csak sokkal rosszabb a píárja, alig tudnak róla, és ezért aztán alig látogatják, lásd Golán-fennsík politikai hovatartozása hamarosan. A régészek szerint kultikus célokat szolgált, de ők mindenre ezt mondják, amiről még csak elképzelésük sincs. A 808-as útnál a Jonatan falu után kell keresgélni ezt a csodát. Jonatan faluban lerakhatjuk a kocsit, és sétálhatunk olyan másfél órát hozzá, megéri. Van buszmegálló is, megáll ott egy csomó goláni buszjárat.
Aztán szerencsére megszületett az írás, és vele a történelmi korok. A Biblia héberül Basannak nevezte ezt a vidéket, amit gyorsan bevett a honfoglaló Mózes és utódai. Menassénak jutott a törzsek osztozkodásánál ez a terület, ahol már akkor is lehetett legeltetni is meg földet művelni is, kis mikrokozmosz a nagyvilágban. De hiába volt periférikus vidék Jeruzsálemhez képest, hiába túrták volna vagy terelgettek volna a nagypolitikához akkoriban sem értő helyiek, már az ókorban is ment a civakodás érte az akkori Szíriával. Akkor az arameusokkal, akiknek – ki gondolná – éppen a mai Damaszkusz mellett volt a fővárosuk. Ilyen ez a geopolitika, semmi sem vész el, csak átalakul (nevében).
Golán a Bibliában a Basan vidék – vagyis a mai Golán-fennsík – menekültvárosának a neve volt, ott is meghúzhatták magukat az akkori törvények szerint a törvény elől bujkálók. Aztán ide is jött az ellen Mezopotámiából, babiloni fogság, évszázadokra más népeket telepítettek a zsidók helyére. Mindenütt ez volt a szokásuk, hiszen györkértelen, közösségükből kiszakított embereken könnyebb uralkodni. Legközelebb a Hasmoneus királyok vették vissza a Golánt, a jövő héten velük folytatjuk a kirándulást.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
