Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.comInterjú: Johanna Friedman
Fotó: Itai Aviran 
Az eredeti interjú a Make Eat Magazine-ban jelent meg angolul.

Az életnek megvan a módja, hogy megmutassa, mikor kell lelassítanunk és a jelen pillanatban élnünk. Azon a napon, amikor Carlie-hoz és Yosihoz indultam látogatóba a Kerem Maharal-i otthonukba, éppen egyik ügytől a másikig rohangáltam. Útközben felhívtam Carlie-t az autóból, és rájöttem, hogy már egy óra késésben vagyok, de amikor beléptem a gyönyörű kertjükbe, és ők mosolyogva üdvözöltek, azonnal el tudtam engedni mindent, és teljesen magam mögött hagyni a nap feszültségét. Frissen sült kenyér illata töltötte be a házat, körülvett mindent, akár egy meleg takaró. Teával, süteményekkel és tortával fogadtak minket.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com
Az ausztráliai Carlie és az izraeli Yosi csodás párost alkotnak. Azóta nagy rajongója vagyok a zenéjüknek, amióta néhány éve először hallottam őket Akkóban. Kapcsolatuk szoros, intim, erős; az előadásuk egyedülálló és szívből jövő. A nyugalmas folkzenének és a sötét törzsi hangok elektronikus keverékének egyfajta ötvözetét rögtönözték mezítláb állva az udvarukon a pálmafák alatt, kaktuszokkal körülvéve. Yemaya, a kislányuk csatlakozott hozzánk teára és tortára. A festői kertben ülve hallgattuk őket, és közben úgy éreztem magam, mintha egy görög településre csöppentem volna.

 

Carlie és Yosi tavaly tértek vissza a Byron-öbölből az izraeli zenei életbe, azóta újra fellépnek, és egy új stúdióalbumon dolgoznak.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com
Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Kezdjük az elején. Hogyan kerültél Izraelbe, Carlie?

C: Mindig is éreztem, hogy van valami személyes kötődésem ide. Emlékszem egy nagyon különleges pillanatra, amikor beléptem egy indiai kávézóba, ahol mindenki egy Ariel Zilber-dalt énekelt. A dal annyira bensőségesen érintett meg, hogy megkértem egy ottani izraelit, tanítsa meg nekem. Ez a szám aztán közel egy éven keresztül utazott velem Indián át. Előadtuk valahol izraeli és indiai zenészek koncertjén, felvételt készítettünk belőle, és mindenfelé eljutott. Indiában mindenütt játszották, bárhová mentem. Akkoriban jöttem rá, hogy Izraelbe kell mennem.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com
Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

 

“Nem tudtam semmit Izraelről. Mondtam édesanyámnak, hogy ott fogok élni; azt hitte, megbolondultam. Aztán egyirányú jegyet váltottam néhány helyre, köztük Izraelbe is, idejöttem pár hónapra, és találkoztam Yosival…”

 

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Nem tudtam semmit Izraelről. Mondtam édesanyámnak, hogy ott fogok élni; azt hitte, megbolondultam. Aztán egyirányú jegyet váltottam néhány helyre, köztük Izraelbe is, idejöttem pár hónapra, és találkoztam Yosival Beit Zerában. Valójában már korábban is találkoztunk a portugáliai Boom Festival alatt, de soha nem beszélgettünk. Negyvenezren voltak ott… Mennyi esélyünk volt arra, hogy újra találkozzunk egy kibucban?

Később hat hónapra Indiába mentem, és amikor elfogyott a pénzem, csak két választásom maradt: Izraelbe vagy hazamenni. Úgy éreztem, hogy vissza kell térnem, és ismét ezen a földön kell állnom. Így hát visszajöttem, és az utcán kezdtem énekelni. Izraelben élni a mai napig egy nagy kaland, és ez talán mindig is így lesz.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.comPhoto by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Ezelőtt énekeltél?

C: Eredetileg általános iskolai tanár vagyok, de utazásaim során mindig énekeltem. Viszont amikor visszatértem utazásaimból, visszamentem tanítani, mert jó kereseti lehetőség volt. Csak a világ körüli utamon kezdtem el néhány helyen az utcán énekelni, és ez pontosan olyan volt, ahogyan megálmodtam.

Hogyan befolyásolja az utazó, nomád életmód a munkádat?

C: Mindig több dalt írok, amikor úton vagyok, és többet írtam Izraelben, mint Ausztráliában. Az ihlethez itt kell lennem.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Yosi, te már akkor is zenéltél, amikor találkoztatok?

Y: Igen, de nem hivatásosan. Az otthoni stúdiómban kezdtem kísérletezni, miután hangmérnöknek tanultam. Ezért költöztem a Genezáreti-tó közelébe.

Honnan jön az ihletetek?

C: Szeretem Joni Mitchelt, aki csodálatos mesélő, és úgy érzem, én is valami mesemondóféle vagyok.

Y: Én Haifa külvárosában nőttem fel. Emlékszem, hogy tinédzserként egy barátommal az ipari negyedben, egy gyártetőn zenéltünk, és az olajfinomító kéményeinek a füstjét néztük. Sötét vidéken nőttem fel, ezért szeretem a sötét, ipari, komor elektronikus zenét.  

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Hogyan találtátok meg a ti zenei világotokat? Hogyan kombináltátok a két különböző stílust?

C: Miután megtudtam, hogy terhes vagyok, úgy döntöttünk, hogy északon maradunk, és együtt zenélünk. Vettük az én folkzenémet és dalaimat, és Yosi elkezdett játszani velük. Még mindig így csináljuk. Megírom az akusztikus verziót és arra építünk. Most én játszom a szintetizátoron, és Yosi a  didgeridoo-n (az észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere – a szerk.) és a gitáron. Az még mindig kérdés, hogy vajon milyen műfaj is ez a több világ keveréke, hiszen állandóan változik.

Minden dalotokat angolul éneklitek?

Y: Carlie komplex dalszövegeket ír és többnyire angolul énekel, de minden koncertünkön van legalább egy dal héber nyelven. Ilyenkor a közönség hangulata hirtelen megváltozik, az emberek megnyílnak, és egy másik szinten kapcsolódnak hozzánk.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

A kislányotok sok dalban megjelenik. Carlie, hogyan hatott az anyaság rád, mint előadóra?

C: Azt hiszem, elmélyítette az alkotást. Anyának lenni a legszebb hivatás és a legnagyobb kihívás; olyan, mintha egy ajtó nyílt volna meg bennem, amiről eddig nem is tudtam, és kitárult egy hatalmas új világ, aminek most már én is a részese vagyok.

Kislányunk három hónapos volt, amikor újrakezdtük a fellépéseket, ami elképesztő, de ugyanakkor nagyon ijesztő is volt. Emlékszem az első koncertünkre. Az anyukám nálunk volt, és ez volt az első alkalom, hogy Yemayát otthon hagytuk. Viszont csodálatos érzés, hogy a zenei énem nem szűnt meg, amikor anya lettem. Féltem, hogy többé nem fogom tudni, ki vagyok mint „csak” Carlie. Nagyszerű, hogy mégis van néhány óránk a kettőnk számára, hogy azt csinálhatjuk közösen, amit szeretünk. Abban az időben, amikor halálosan kimerültek voltunk, sokat vitáztunk. Erőt kellett vennünk magunkon, hogy éjjel próbáljunk, miután a baba elaludt, és ez nagyon fárasztó volt.

Yemaya aztán nagyon gyorsan hozzászokott, hogy a zenével aludjon. Most ötéves, szereti a fesztiválokat és a bulikat, imád táncolni és szórakozni. Minden gyökeresen megváltozott, amióta szülők lettünk.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.comPhoto by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

Mi a különbség az ausztráliai es az izraeli élet és zenélés között?

C: Miután Yemaya megszületett, nagyon erősen vágytam arra, hogy egy időre hazamenjünk Ausztráliába; közelebb akartam lenni a szüleimhez, nagyon hiányoztak. Ausztráliába általános iskolai tanárként mentem vissza. A zenélés viszont ott nem igazán jött be nekünk; úgy éreztük, megakadtunk a fejlődésben. Izrael éppen az ellenkezője. Részben az itteni közönségért jöttünk vissza. Az emberek olyan nyitottak, elképesztő melegséggel állnak hozzánk. Amióta visszatértünk Izraelbe, elkezdtünk új dalokat írni és felvenni egy új albumot.

A jövőre nézve miről álmodtok?

C: Egy kis tengerentúli koncertezésről.

Y: Nagyon szeretném, ha zenélhetnénk, és egyszerű életet élvezhetnénk, közel a természethez. A tökéletes élet számomra az lenne, ha a zenét és a víz melletti életet tudnánk kombinálni.

Photo by Itai Aviran | MakeEatMagazine.com

 

Az új album felvétele után Carlie & Yosi most új néven, mint Lady & Jo turnézik Izrael-szerte. Koncertjeik listája itt található.

Az eredeti angol nyelvből fordította: Bea Sara Goll

A Make Eat Magazine társalapítója és kreatív / művészeti igazgatója