Ez az ország olyan kicsi, hogy a glóbuszon nem fér el a neve a területén.
Ez az ország az egyetlen a világon, amelyet a külföldön tartózkodó adófizetői állítottak fel.
Ez az ország a korlátlan határok országa.
Ez az ország, amelyben az anyák tanulják fiaiktól az anyanyelvet.
Ez az ország, amelyben a fiúk az apjukra ütnek.
Ez az ország, amelyben héberül írnak, angolul olvasnak és jiddisül beszélnek.
Ez az ország, amelyben minden évben 50 napig chámszin van és 314 napig elviselhetetlen sivatagi hőség.
Ez az ország, amelyben minden polgárnak joga van a véleményét megmondani, de a törvény senkit sem kötelez odafigyelésre.
Ez az ország a legfelvilágosultabb a Közel-Keleten – hála az araboknak.
Ez az ország, amelyben a nagytőke úgyszólván teljesen zsidó kézben van – nagy is az elkeseredés miatta.
Ez az ország, amelyben nem utaznak szombaton, hogy csend legyen hétközben a hízók körül.
Ez az ország, amelyben mindent megvehetsz pénzedért, kivéve a lakást, mert az drága.
Ez az ország, amelyben lopják, sikkasztják és pocsékolják a közvagyont, hogy jusson valami a kis egzisztenciáknak is.
Ez az ország, amelyben minden csecsemőnek jogában áll eltérni a papája politikai felfogásától.
Ez az ország a választások országa, de nincs benne választék.
Ez az ország szakszervezeteinek elválaszthatatlan, szerves részét képezi.
Ez az ország, amelyben egy kis „petek” hegyeket képes elmozdítani, de aztán nincs az az aktahegy, amely visszatenné őket a helyükre.
Ez az ország, amelyben senki sem akar dolgozni, ezért minden héten három nap alatt építenek fel egy új várost, hogy aztán a hétvégéig lóghassanak.
Ez az ország többet eszik, mint amennyit termel és „pint” itt nem hal senki éhen.
Ez az ország, amelyben nem várnak a csodára, hanem ceruzával a kézben tervszerűen számolnak vele.
Ez az ország, amelyben csak úgy szólítják a külügyminisztert, hogy „Smá Mose”, de aztán rögtön hasra is esnek előtte.
Ez az ország az egyetlen a nemében, ahol az államforma autóbusz-kooperatíva.
Ez az ország, amelynek léte állandó veszélyben forog szomszédaitól, de lakosai mégis a szemben lakó szomszédoktól kapnak ulkuszt.
Ez az ország, amelyben minden ember katona, és a katonák mégis emberek.
Ez az ország csak 10 éves, de olyan okos és tapasztalt, mintha már 12 volna.
És mégis: Ez az ország az egyetlen, amelyben élni érdemes.
Ez az ország az én országom.
Megjelent a Tizéves Izráel Jubileumi évkönyvében
(1958. Tel-Aviv, szerkesztette Züszman Alfréd)
Megjelent az Új Kelet újság 2018. áprilisi számában
