A solymászat évszázadok, talán évezredek óta a kultúra része az arab világban. Az Abu Dzabi-i New York Universityn a közelmúltban solymászati konferenciát rendeztek, ezen másodszor vett részt Leor Jacobi, a Bar Ilan Egyetem rabbinikus irodalom és művészettörténet szakos PhD hallgatója, aki hét éve foglalkozik a Talmudban szereplő solymászat témakörével. A tel-avivi tengerparton beszélgettünk.
Az előadásaidat hallgatva előbb-utóbb mindig a solymászatnál találjuk magunkat. Hogyan kerültél közel a témához?
Egy készülő talmudi szótárban a solymászat szó definiálását kellett megoldani. Nem tudtam, hogy a Talmudban szerepel ez a szó. De a Talmud-magyarázók szerint a perzsa bazirán és a szákár bázáj is ezt jelenti. A kóserság kontextusában a riszát hanec pedig azt, hogy ha a sólyom megtámad és megsebesít egy másik madarat, az már nem lesz kóser. A középkori francia Talmud-kommentátorok sokszor említik ezt a kifejezést, mert akkor számos zsidó foglalkozott solymászattal. Érdekesnek találtam a témát. Az első munkám erről egy kisebb tanulmány lett 2013-ban, a Zsidó solymászat a középkori Franciaországban címmel.
Hol említi a Talmud a solymászatot?
Egy helyen biztosan erről tesz említést, két másik helyen viszont értelmezés kérdése, miről beszél.
Miért kell rendelkezni a sólyommal végzett vadászat előírásairól?
A vadászatnak két indítéka lehet. Az egyik az élelemszerzés, a másik a sport. Az elejtett állat előbb-utóbb az asztalra kerül, viszont akkor annak kósersága már a talmudi kommentárok kérdése.
Ahány rabbi, annyi vélemény?
A rabbik az élelemszerzési vadászattal kapcsolatban nem fogalmaztak meg véleményt. Ám ha étkezésre szánjuk a sólyommal vadászott állatot, annak kósernak kell lennie. A vadászsportot azonban a rabbik elítélik és ellenzik.
Mit mond az iszlám a vadászatról?
Az iszlám is a vadászat során elejtett állatok levágásának tisztaságáról tesz említést. A Korán törvénykezésének értelmezését vetettem össze a mi szóbeli tanunkkal. Mindkettő hasonlóan rendelkezik az elfogyasztásra kerülő állat tisztaságáról. A Koránban Allah kijelenti, hogy megengedett az állatok vadászata egy másik állattal. A sivatagi világ kultúrájának igen fontos eleme a sólyommal vagy kutyával segített vadászat. Magának a solymászatnak pedig hatalmas az irodalma az arab világban. Erről Madridban adtam elő, 2014-ben.
Olvastam a neten, hogy rendeztek egy hasonló témájú konferenciát egy évvel később, Angliában.
Az angliai konferenciát az angol művészettörténettel foglalkozó Warburg Intézet szervezte. Ennek fókuszában a solymászat gyakorlati része és a középkori szövegek voltak, tudomány- és nyelvtörténészek vettek részt rajta. A solymászat ott kezdődik, hogy a vadon élő sólymot el kell fogni és meg kell tanítani vadászni. Kutatásaim során találtam a betanítási folyamatra vonatkozó arab, perzsa, latin, ófrancia nyelvű, részletes „kézikönyveket”, még állatorvosi leírás is szólt róluk. Létezett egy héber nyelvű, 12. század végi változat is Provance-ból, de az elveszett. Az angliai konferencián arról beszéltem, hol és kik solymásztak, hol tesz róla említést a zsidó irodalom, a zsidó művészet. Középkori, olykor illusztrált kéziratok voltak a forrásaim.
Manapság nem gyakori az illusztráció a hagadákban, miért szerepelhetett mégis bennük a középkorban?
A héber bibliákat valóban nem díszítették bibliai jelenetek rajzaival. De a hagadák a családoknak készültek, bennük illusztrált történetek szerepelnek. Az egyiptomi kivonulás történetében Mózes akkor figyelmeztet az eljövendő csapásokra, amikor a Fáraó a víz felé tart, ami egyértelműen a Nílus. Rási értelmezése szerint a Fáraó istenként tekintett magára, és mint ilyen, mosakodnia sem szükséges. De a Fáraó mégiscsak ember, tehát titokban járhatott fürödni. Rav Joszef Bekhor Sor, Rabeinu Tám tanítványa ezt másképp gondolta. Szerinte a Fáraó vadászni ment a folyóhoz, ahova az állatok inni járnak. Számos középkori illusztráció is ábrázol ilyen jelenetet. Egyes provance-i hagadákban Mózes a vadászruhás, kezén sólymot tartó Fáraót figyelmezteti.
A zsidó költészetben is repkednek sólymok?
Az európai költészetben a sólyom gyakran a szerelemnek, az udvarlásnak a szimbóluma. Megjelenhet akár a nő szeretőjeként, akit a hölgy meg akar tartani, nem engedné elrepülni. A zsidó költészetben a pijutok a madarat említik, de a francia és német pijut-magyarázatok a solymászattal indokolják az állat felbukkanását a liturgiai versekben. Ez egy vadonatúj kutatásom. Az Új Kelet publikálja először. Zürichben van egy ház, a régészek szerint a 14. században Mose Mizürich rabbi és családja élt benne. Ő írta a Szmak Zürich (azaz Szefer Micvot Katan: Rövid parancsolatok) című könyvet, az eredeti Szmak kiegészítését. A ház falfestményeinek egyike romantikus solymászjelenetet ábrázol, ez szerepel a könyvében is.
Az Abu-Dzabiban rendezett nemzetközi konferenciáról nagyon feldobva jöttél haza.
Ez a mostani művészettörténeti konferencia volt a solymászat jegyében. Egy mongol kolléga előadása azért volt rendkívül érdekes, mert feltételezhető, a solymászat Mongóliából indult el, s a hunok által érkezhetett Európába. Egy amerikai tudós a kínai művészetben fellelhető solymászattal foglalkozott. Majdnem minden nemzet kultúrájában, művészetében megtalálhatjuk a vadászat ilyen formáját.
Egyedüli zsidóként hogy érezted magad Abu-Dzabiban, ebben a zárt közegben?
Tartottam tőle, a családom meg aggódott értem. Az utcán sapkában jártam, nem látszott a kipám. A konferencián azonban szívélyesen fogadtak, nem volt probléma. A New York University pedig olyan, mint egy buborék, a kampuszon nem is viseltem sapkát a kipámon.
Azért hívtak meg már másodszor Abu-Dzabiba, mert egyedül te foglalkozol a solymászat zsidó megközelítésével?
Pontosan. Lehetőségem volt beszélgetni a konferencia patrónusával, Madzsid Manszuri emírrel, aki a konferencia alapítója, és maga is solymászik, klasszikus szövegeket tanulmányoz, fontosnak tartja az oktatást és elnöke az Emirátusok Solymász Klubjának is. Szaadia Gaon rabbi könyvének judeo-arab eredetijét arab átírásban vittem neki ajándékba. Az Emirátusok és Izrael kapcsolata nem felhőtlen, de remélem, hogy elkezdődik valamiféle dialógus a jobb jövő érdekében. A solymászat ebben hidat képezhet.
Melyik volt a kutatásaid számára a konferencia legemlékezetesebb anyaga?
A bayeux-i kárpitról tartottak egy roppant izgalmas előadást. Ez a 11. századból ránk maradt, hímzett falkárpit Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását jeleníti meg színes képekben. Nagyon híres darab, engem (főleg) azért érdekelt, mert szerepelnek rajta solymászjelenetek is. A másik nagyon érdekes előadás a halálnak, az élet hiábavalóságának a szimbólumáról szólt, a középkor népszerű motívumáról. A jelenet: három lovas harca három halottal. A sokszor megörökített téma egyik ábrázolásán a lovasok egyike sólymot tart a karján. Briliáns prezentációk voltak ezen kívül a középkori solymászó nőkről.
Foglalkoznak nők ma solymászattal?
Naná! Sok nő foglalkozik solymászattal, és annak irodalmával is. Például a konferencia egyik előadója is norvég solymásznő volt. A középkori nemes hölgynek szinte mindig volt saját sólyma. A vadászatot általában macsó tevékenységként könyvelik el, ezért mindig elégtétel számomra, ha nőkkel találkozom ezeken a konferenciákon.
Milyen kapcsolatban állsz te személy szerint a sólymokkal?
Lenyűgöző állat a sólyom. Elbűvöl maga a tény, hogy repül, hogy képes támadni, ölni. A sólyomtartás azonban vegyes érzéseket kelt bennem. Állatkínzásnak tekinthető, miközben a tartása a védelmével, tanításával is jár. A sólyom vadmadár, és nem lehet igazán megszelídíteni. Vannak olyan sólymok, amiket a solymászok az idény végén visszaengednek a természetbe, mert nem feltétlen az együttműködésük. Kivételes dolog egy vadmadárral együttműködni.
Megjelent az Új Kelet újság 2018. áprilisi számában.
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
