Megy ez a rengeteg energia a pocsékba ezzel a kérdezősködő ívvel, hogy hovatovább Izraelinfo. Elég lett volna a legokosabbat megkérdezni: a Kétess bácsit, engemet!
Szóval volt ez a közvélemény kutatás itt a lapba’. Nagyon fontos lehetett, mer’ nyilván az újságíróknak má minden ötlete elfogyott, hogy miről lehetne itt Izraelbe’ írni. Ezt mondjuk értem, me’ itt aztán alig van tollhegyre való történet! Tudom, ne javiccsá ki, mostmá’ kéjbordnak híjják. Na ez a fejlődés, a mi időnkbe csak kéjnő volt, de az se minden háztartásba. Most meg ezt piszkálják, úgy írnak. A bordát, hogy kéj legyen. Hát nem csoda ha minket nyaggatnak, mer’ semmi nem jut az eszükbe. Hát kérem én megírtam neki igyenest hogy mit akarok olvasni az Infoújságba. (Me nem ám összekeverjük, mint az Új Keletet, amibűl má annyi van, mint égen a fűszál. Minnyá összeszámolom; van a fiús, az megy a papírra, meg az onlány, az meg internetre megy. De az egészen más. Viszont ami papírlap, az is megy az internetre, csak bele az Izrael infoba, sőt rá is írják hogy ÚjKelet, hogy ne lehessen összekeverni az onlány ÚjKelettel, ami szintén megjelenik néha az Infón, pedig nem is azok írják, akik a papírt. Há’ mit lehet ezen nem érteni?)
Na, ott tartottam, hogy mi kéne a lapba. Nem! Dehogy mondom el! Hát ez a közvélemény kutakodás lényege! Az anonimitás! (Csak kinyögtem, pedig francos egy szó.) Elmagyarázom. Mondjuk valaki azt akarná olvasni, hogy lőjenek bele minden arabot a tengerbe. Mit kell annyit lacafacázni velük! Hát ezt mégse írhatja ki bele a pacekba, bele a nagy nyilvánosházba! Ezért köll az a dolog, amit arról a csukjás történészről neveztek el, aki a Vajdahunyad váránál ül és olyan régen – anno mínusz – élt, hogy végén errűl lett elnevezve, hogy azé csak legyen neve. Szóval én is titokba írtam, hogy ne is sejtse senki, hogy én vagyok, aki több családi életes fényképet szeretne, olyat, mikor már a naccsá’sasszony hozzá van készülve a családfentartáshoz ruházatilag. Kikaparná a szememet az asszony ha megtudná, hogy ilye’ket írkálok. Na ezé’ írtam annominuszosan. Hát valamire csak jó ez a fránya számítógép! Régen ki köllött vágni az újságból a nagybetűket azt’ kirakni belőle hogy “a Gulyásék lopják a Spitzbergerék szenit a pincéből! Netutki!” Szóval van fejlődés! Na aztán megjöttek a válaszok! Hát ettől sokkal okosabbak lettek szegények itt az újságba! Mos’má tudják, hogy hír kell a hírlapba, meg nem köll annyi vélemény! Mondjuk ezzel egyetértek, mer véleménye mindenkinek van, minek még a másé is. Például itt vagyok én az enyimmel; biztos, hogy jól gondolom, különben mást gondolnék. Na szóval elég lenne az enyimet megírni azt’ mindenki gondolja azt, amit én, mert én tudom a tutit! Nem? Dehogynem! Úgy hogy a többiekére tényleg kár a tintát pazarolni. Pláne hogy már tinta se köll. A másik, amit mindenki mond, hogy több kép köllene. Na ez is igaz ! Amig a fényképeket nézegetik, addig se hülyitik magukat az olvassásal, ez így modern. Tudom a gyerektől, az olyan modern, hogy már olvasni se tud. Csak nézeget, mint a borjú az újkapura. Na meg volt mégegy ami mindenkinek piszkálja a csőrit, ez a bal-jobbozás. Na erre tudom a megoldást. Ugye az izraeli honnan kezd olvasni: jobbról. A magyar meg fordítva. Hát áljon át az info is! Kezdje ott a másik oldalon, mint a héber lapok. Oszt’ akkó’ nem lesz baloldali. Hát nem egyszerűbb, mint a sok nagyokos újságírónak elmagyarázni, hogy ne úgy gondolják ahogy gondolják?
Na ezt is megoldottam. Kár volt a sok körkérdezősködés. Csak engem kellett volna megkérdezni, hányszor mondjam!
Mindent jobban tud
