Na elmondom, hogy vót, mer’ látom, a sok újságolvasásba’ se lesztek okosabbak, ha nem segítek.
– Asszony, süssé’-főzzé’, vendég jön! Meg köll becsülni, mer’ nagyon tudja! Nem érdekel, honnan szerzöl disznyókörmöt a pörköltbe, de ez csak azt eszi. Szépen eredményesen látszik is rajta. Szotyola nem kell, azzal tele a zsebem még a mú’tkorró’, mikor Pesten szingli-sotoztam vele. Hagyjad a pálinkát! Ez nem ihat a gyógyszerre. Jó hogy má’ nem cipőbe-desszert! Bár mondjuk errő’ lepereg a protkó… a protokoll…
Na, kábé így vezényelt a Bibi a Sára asszonynak reggel. Az meg szegény sminkölve, dajerolva pedikűrozta a cupákot.
– Mert hát nagy dolgokat tud ez a csuti legény, amit meg köll tanulni tőle, amíg nem késő. Én úgy látszik elbóbiskoltam a Finkinél, amikor a legfelsőbb bíróság megszüntetését tanultuk az illiberális demokrácia órán. Ezeknél egy-két újságcikk a hazaáruló lapokban, de se tüntetés, se démon… vagy mi, demonstrálás. Kezeket fel! – a kneszetjükben, jól van, a parlamentben, aztán kész a törvény. A felsőbíró meg csak bólogat, mint régen a plüsskutya a Trabantban, a kalaptartón. Oszt kész! Megvenni mindenkit kilóra, az itten nem megy. Megpróbáltam, de akkor mindjá’ kiabálnak, hogy korrekció… jó, korrupció, nem mindegy?
Így lamentált a Bibink, miközben az asszony zsíros ujjaival csomózta a nyakkendőjit neki.
Sára meg csak kotyogott tovább: – E’vihetnénk vonatot nézni. Asszem azt szereti! – Az ilyet amin utaznak azt nem csak a kicsit, ami a falujáb gyün-megy üresen azt. – torkolta le az ura,de az asszony csak folytatja: – Akkó’ vigyük el kerítést nézni! Itt legalább látná, milyen ha tényleg be akar jönni valaki! Szegénykémnek még ellensége sincs, azt is neki kellett kitalálni… Vagy kivihetnéd a Maccabi-Fradira… elszotyizgatnátok…
Utálom a szotyit – vágott közbe az ura, és csak morfondírozott tovább:
– Ez ott okszfordba, vagy a hauárdon, vagy hol, nagyon kikupálódott a Gyuri bácsi pénzin. Hát szóval ugye, az arab is sémita nép, így aztán olyan antisémitizmust csinált magának, amit a zsidók is szeretnek. Na, erre varrjá’ gombot Sára, meg a mandzsettámra, mer’ mindjárt itt lesz. Akik meg mégis inkább minket zsidókat útálnak – Megszokták, na! – és nem tetszik nekik ez az új módi, azoknak meg megmarad a régi is. Még kacsingatni se kell rájuk, értik azok félszóból is. Ettől azé’ még lehet vele cimborálni. Kenegeti rendesen a mieinket is odahaza náluk, és nem libazsírral. Hát a hortizás az nem túl kóser, az igaz, de lenyelik neki, ha van szaft, mint kacsa a nokedlit.
– Van szaft a nokedlin, látod, úgy csinálom, mint ő a kampánybográcsoláskó’! – emeli fel a fazék tetejét a Sára. – Az ő fészbukjáró’ tanú’tam. Az ellenzéke kint kajabált, ő meg kavargatta.
– Ennek a fáin legénynek aztán tüntethetnek reggeltől estig, a füle botját se mozdítja. Győztünk! – aztán mán megy is Grácba a fejit velneszelni. Mondjuk rám is rám fért volna, mikor az afrikai migráncsok megfirkáltak, aztán mind itt maradt a nyakamon. Álltam a szőnyeg szélin a Donáldunknál, hogy hogy lehettem ilyen mulya. Föl a gépre mindet, aztán sutty! Mondjuk, ő se merné megcsinálni. De ez a kis suttyó biztosan, ennek nincs fék a demokráciáján. Na, majd leszerelem én a mienkérűl is, ne féjjé! Lehet, hogy nekem is kéne egy régi haver, akinek lepasszolnám a pénzt, megőrzésre, én meg kenném belőle, akit köll. Mevetetném vele a lapokat ó’csóér, ahogy ez a kis kövér gyerek csinálja. Minek összevissza pofázni? Mondjuk itt Izraelbe’ ritka a jó gázszerelő…
– Mit összetelefonáltam a múltkor is, mire találtam egyet! – kotyog közbe Sára.
– Nem azér’ köll! Hanem, hogy nála legyen a dugipénz! Akkor aztán a választások előtt megszórhatnám a nyuggereinket Eszter királynő utalványokkal. A híres hájtekünk meg piszkálna egy kicsit az eredményen, ahogy ezeknél, oszt nekem is tuti lenne még négy év. Te meg maradnál försztlédi, ha má’ úgy megszoktad. Nem kéne börtönbe menni se helyettem… Na, töröld meg a mancsod, me’ csöngettek.
Hát valahogy így lehetett. Csak azé’, hogy ne rinyáljatok majd, hogy Kétess bácsi mé’ nem szólt, ha tutta!
Mindent jobban tud
