Az Orbán-vizit az izraeli magyarok szemében

Orbán Viktor izraeli, különösen a Jad Vasem holokauszt múzeumban való látogatásával nem csak az izraeli média, a civil szervezetek és a helyi politikusok foglalkoztak, az itt élő magyar gyökerű polgárok is véleményt formálnak. Az alábbiakban Halmos László újságíró és Cvi Ben-Galil, a Choma Olim vezetőjének a véleményét közöljük:

PRO Halmos László: Mint 45 éve Izraelben élő, katonaviselt izraeli polgár, hangsúlyosan kérek minden itt élő magyarországi ellenzékit, hogy ne provokálják a hozzánk látogató, irányunkban kifejezetten barátságos Orbán Viktor miniszterelnököt, és ne próbálják rontani Izrael Állam nemzetközi kapcsolatait!!!

Egy, a népe által megválasztott kormányfő szuverén joga, hogy azt a politikust vagy közembert hívja látogatásra országába, akit országa érdekében jónak lát. A diplomácia államrezon, nemzeti érdekek mentén bonyolódik. Akkor is, ha az illető vendégnek a saját országában követett politikája kívánni valót hagy maga után – melyiknek nincs? –, vagy egyes nyilatkozatai erősen kifogásolhatók, esetünkben pl. Horthyval kapcsolatban.

Ami a Jad Vasem–et illeti: egyszerű lengyel polgárok zsidó szomszédaik ezreit gyilkolták le, még mielőtt a náci-német megszállók odaérkeztek volna, később bujkáló zsidók tízezreit adták át a németeknek. A román hadsereg és a Vasgárda kb. 300 000 zsidót gyilkolt le Transznyisztriában, pogromokat szervezett országszerte. Horvátországban az usztasák az ország teljes zsidó lakosságát kiirtották. Nagy Britannia lezárta a mandátuma alá tartozott „Palesztinát”, Erec-Jiszráélt a menekülő zsidók elől. Következtetésem: a protokoll-szerű Jad Vasem-látogatásokat talán érdemes lenne megszüntetni.

KONTRA Cvi Ben-Galil: Egy kormánynak nincs szuverén joga, csak egy országnak, egy nemzetnek, egy népnek. A kormány nem egyenlő a néppel, egy kormány nem csak azokat képviseli, akik szavazatai által gyakorolja a hatalmat (a hatalom egyik ágát) hanem az ellenzéket is, a teljes népességet.

Közel sem jelenti azt, hogy kétségbe vonnám Bibi jogát a kormányzáshoz, a napi politika alakításához, valóban joga felhatalmazása van arra a néptől, hogy a külpolitikában is belátása szerint cselekedjen – de Netanjahu nem egyenlő Izraellel. Ben Gurion igen, mert az utókor már ítélkezett felette. Bibit ne temessük, majd az utókor őt is megítéli. Mi legfeljebb további bizalmat szavazunk neki (vagy sem).

Megint más kérdés, hogy még a politikai taktikázás során is aranyszabály, hogy csak olyanoknak keresem a barátságát, akikkel egy kézfogás erejéig sem kell szégyenkeznem. Aki EU-támogatásokból kisvasutat épít és stadiont a kertvégébe, aki hagyja lerohasztani az oktatást, és az egészségügyet, hogy közpénzből felebarátai, gyerekkori játszópajtása még nagyobb vagyonokra tehessenek szert. Aki élharcosa a migráció ellenességnek, de több letelepedési kötvényt ad el (többek között, olyanoknak akik ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben például terrorizmus vádjával),- mint amit kvótaként fel kellett volna vállalnia.

Mindenesetre sokat mondó, hogy a repülőtéren nem volt ott Netanjahu, se jattolás, se vállveregetés, csak maroknyi szűk protokoll. A hivatalos verzió szerint is „Netanjahu a látogatás során fogadja Orbánt”. Ez azért némileg tompítja a helyzetet.

Végezetül az ellentüntetésekről. Nem Orbán látogatása a fő gond, hanem a Jad Vasem.
Magyarországi belpolitikai taktikázás eszköztárába vont Horthy nyilatkozatok, a magyarországi holokauszt tényének elmaszatolása, a német megszállás következményeként való kezelése durván sérti azt, amit a Jad Vashem a zsidóság számára jelent.

Tudod, engem sért, mert érintett vagyok. Nagyszüleim, rokonaim okán, kik nem tértek vissza, meg annak a másfél éves gyereknek a jogán, akit azok bújtatták, kik házmesterek országában is képesek voltak emberként viselkedni. Ezeknek az embereknek köszönhetem, hogy ma Izraelben élhetek, és megélhettem a 75. évemet. (Igaz, nem 45 éve élek itt, mint Te, így fogalmazzunk úgy hogy nem izraeliként, hanem zsidóként tiltakozom.)

Én megbocsátom a szülőföldemnek, amit már a nagyszüleim nem tudnak, de nem tudom hányinger nélkül lenyelni, hogy az, aki szavakkal való játéknak, szavazatvásárlásnak tekinti Horthyt, és a nyomorúság éveit, az akár protokollból is betehesse a lábát a zsidóság e szentélyébe.