Saját nemem tagjai százát látva pucéran végre leesett a tantusz, így 35 évesen: egyrészt senki, de senki nem néz úgy ki, mint a filmeken, másrészt nincs is olyan, hogy szebb, vagy csúnyább, csak különböző van, harmadrészt pedig nincs még csak két hasonló női mellpár sem. Mindezen felismerésektől felbátorodva a második nap már a bugyi sem maradt meg rajtam. – A Pashut izraeli nudista fesztiválról szóló beszámoló második része.

A sátram néhány perc alatt teljesen komfortosan állt a többieké mellett. Segítőtársaim visszaültek az árnyékba szárított gyümölcsöket nassolni. Én bemásztam ideiglenes otthonomba és elrendeztem a cuccaimat. Tudtam, most már muszáj lesz a közeljövőben megválnom legalább egy két ruhadarabomtól, nem mintha bárki vetkőzésre utasított volna. Levetettem hát szinte mindent, csak egy bugyi maradt rajtam, ezzel szerettem volna mindenkinek jelezni, én most vagyok itt először, és azért ez nekem nehezemre esik. Soha életemben nem voltam még topless sem a Palatinuson! Vettem egy nagy levegőt, felhúztam a sátor ajtajának cipzárját és tátátátám, kiléptem a levegőre.

Fotó: Imelda Clay

Nem fogjátok elhinni, annak ellenére hogy a fesztivál előtt egy teljes hétig fogyóztam, sőt, több több tornázós videót is végignéztem a YouTube-on, egy embert sem láttam a közelben, aki el lett volna ájulva habtestemtől. A nagy, dramatikus sátorból kimászásommal olyannyira nem kápráztattam el a jelenlévőket hogy még csak rám sem pillantott senki! Őszintén szólva azért ez picit rosszul esett. Oké, itt van több száz meztelen ember, nade ÉN meztelen vagyok! Semmi reakció. Semmi változás. Még Joni sem szólt egy árva szót sem, csak közölte, elmegy zuhanyozni. Hát jó. Én is elindultam körülnézni, immár kevésbé szenvedve a nagy nyári kánikulától.

Fotó: Imelda Clay
Fotó: Imelda Clay

Estére teljesen megszoktam a meztelenséget. Buzgón olvastam a három napra szóló programfüzetet. Lassan kezdtem megérteni, amit ugyan magyaráztak már nekem a fesztivál előtt is, csak olyan badarságnak hangzott, hogy nem is figyeltem. A nudista fesztiválon a meztelenség kb. 2 óráig érdekes, aztán már nem az. Ami ennél sokkal érdekesebb ugyanis, azok a programok, és az, ahogyan az ember érzi magát a meztelenségtől. Természetesen!

A napok tele vannak jobbnál jobb foglalkozásokkal. Napi 30(!) különböző foglalkozás, egyszerre 3-4. Nehéz eldönteni melyikre menj, mert mind érdekesen hangzik, de egy sem teljesen világos. Ez az a hely, ahol érhetnek meglepetések. Így kerültem el Némó tantra foglalkozására is. Azt hittem, csak egy magyarázat lesz majd arról, mi is az a tantra, valójában erre ennél kicsit többet kaptunk. Konkrét masszázs és táncgyakorlatokat, melyeket végezhetünk majd otthon egyedül, de ízelítőképpen ott, együtt a foglalkozáson először! Voltak pároknak szóló workshopok és olyanok is, melyekre kizárólag csak férfiak vagy nők hivatalosak. Volt meditáció, színjátszás, pszichológiai foglalkozás. Volt azték csípős forró csokoládéivás zenével egybekötve, tanuljunk meg helyesen vitatkozni játék, a nemek közti békülés estje, az étvágy és a nemi étvágy közti összefüggés keresése és még sorolhatnám.

Fotó: Imelda Clay

Esténként mindig más dj nyomja a zenét, volt a 80-as évektől az electro akármiig minden. Az első estémet azzal töltöttem, hogy a bárnál egy koktélt iszogatva porrá röhögtem magam a 100, a táncparketten meztelenül ugráló emberen.

Ha épp nem volt kedvünk saját lelkivilágunkat jobbá tenni valamelyik foglalkozáson, leléptünk a kismedencéhez hűsölni, vagy a kapun túlra, a sivatagi iszaptóhoz. A nap bármely szakaszában ingyenes testfestést lehetett kérni, akár teljes testeset is. (Az utóbbit nem ajánlom annyira, mert rólam a sötétkék festék végül csak 40 perc zuhanyzás után jött le, nem maradéktalanul…)

Aki mégis pénzt szeretne költeni, az választhat többfajta masszázs közül. 30 sékelért nagy tál vegán ételt kaphatunk, melyet ott helyben a konyhában főznek reggelente az önkéntesek.

Fotó: Imelda Clay

Mindezekkel együtt azonban a legjobb mégis a társaság. Az életkor 18-60-ig. Kövérek, soványak, szebbek és kevésbé szebbek, de egyik sem tökéletes. Számomra az volt az egyik érdekesség – egy percre visszatérve még a meztelenségre –, hogy a saját nemem tagjai százát látva pucéran végre leesett a tantusz, így 35 évesen: egyrészt senki, de senki nem néz úgy ki, mint a filmeken, másrészt nincs is olyan, hogy szebb, vagy csúnyább, csak különböző van, harmadrészt pedig nincs még csak két hasonló női mellpár sem. Mindezen felismerésektől felbátorodva a második nap már a bugyi sem maradt meg rajtam.

Az emberek felszabadultak. Senkit sem érdekel, mit dolgozol, vagy mennyit keresel, mert itt csak egy homo sapiens vagy.

Nehéz meztelenül bármit is véresen komolyan venni.

A világ és a családod problémái távolinak és elképesztően nagy marhaságnak tűnnek hirtelen. Mindenki csak úgy VAN. Ennyi. Mint az édenkertben. A társadalmi konvenciók szinte nem léteznek a fesztiválon. Ha fáradt vagy, leülsz és alszol az árnyékban. Senki sem vitatkozik semmin. Senki sem bírál senkit. Senki sem akar semmit, csak lenni. A mobiltelefonokat egy helyen tölthetjük, bedugod az áramba és otthagyod. Senki sem vigyáz rájuk, senki sem lopja el.

Fotó: Imelda Clay

A táborban rendes pénzért játékpénzt kapsz, amivel aztán vásárolhatsz ételt és italt. A játékpénzre ráírhatod a neved, hogy ha véletlen elhagyod, visszahozzák! Visszahozzák a pénzed! Értitek?

Aztán pedig a szex.

Gondolom sokan erre is kíváncsiak vagytok. Nos, hiszitek vagy nem, az pont annyi van, mint bármelyik másik fesztiválon. Mindenki azt csinál ugyanis a privát sátrában, amit csak szeretne. Nyilvános területen tilos nemileg érintkezni (tavaly még nem volt az, ez egy új helyi törvény), erről egymást váltó, szárnyas angyalka jelmezbe öltözött önkéntesek felügyelnek. Aki a könnyű szex reményében érkezik, általában csak egyszer jön, mert csalódik. Ide az emberek nem ezért járnak, hanem azért, hogy komolyan befektessenek a lelki világukba.

A három nap alatt csodás barátságokat kötöttem. Én, aki szinte soha nem ölelkezik senkivel, a fesztivál után egyszerűen nem tudok máshogy köszönni már. A fejemben sokkal nagyobb lett a csend, sokkal kevesebb az aggodalom.

A hazaindulás igazán nagyon nehéz volt onnan, mindenki számára. Néma csendben pakoltuk el dolgainkat, kételkedve abban, tudunk-e majd simán visszazökkenni ezek után a városi életünkbe. Az az eszement ötlet meg, hogy a 38 fokos időben márpedig fel kell öltöznünk, végképp furának tűnt. Minek? Hogy aztán majd otthon moshassuk és teregethessük a sok felesleges ruhát? Hogy aztán majd legyen tiszta, és felvehessük, és elmehessünk benne a felesleges munkánkba csak azért, hogy legyen pénzünk majd fél év múlva ismét itt ülni a sivatag közepén a csöndben? Hát igen. Azért. Pedig milyen egyszerű lett volna csak ottmaradni. Egyszerű, ezt jelenti a szó “PÁSUT” héberül. De ez egy kétjelentésű szó, mert egyben azt is jelenti, LEVETKŐZTETETT. Mikor odaérsz, a levetkőztetett jelentésre koncentrálsz, de mikor eljössz, már jól érted, a másik jelentés az igazi. Egyszerűen, ha jót akartok magatoknak, egyik májusban vagy szeptemberben, menjetek el. Én ott leszek.

Fotó: Imelda Clay

Az írás első része:

Egyszerűen és leplezetlenül Izraelben a nudista fesztiválon

Blogger