„A közösség változást teremt!” – ez volt a mottója az idei Tel-Aviv Pride-nak, amelyre 2018-ban rekordszámú látogató érkezett: negyedmillió LMBTQ+ ember masírozott és mulatott egy jobb, igazságosabb világért.
Persze nem meglepő, hogy Tel-Avivban évről évre csúcsokat döntöget a Pride esemény: a Közel-Kelet szappanbuborékjának is becézett város egyedülálló vonzásával izgalmasan keveri a mediterrán térség és az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát, egyszerre autentikus és trendi. Gigantikus felhőkarcolók magasodnak és mellettük düledező viskók húzzák ki magukat, az utcákon görkorizó ortodox rabbitól a bikinit viselő transzszexuálison át a trendi üzletasszonyig és hátizsákos hippikig minden és mindenki jelen van. De mégis mitől lett megkerülhetetlen a térség ikonikus LMBT fesztiválja?
La-La-Land, a Buborék, a Non-Stop város, a Közel-Kelet San Franciscója, a parkváros – csupán néhány becenév, amelyekkel Tel-Aviv büszkélkedhet, és mind igaz. Vegyék bár körül politikai konfliktusok, veszélyeztessék vallásos szélsőségek, izzanak a szomszédságában világméretű konfliktusok tűzfészkei – ezen a talpalatnyi helyen mégis bárki szabadon vállalhatja önmagát. Izrael már alaphelyzetben is igazi olvasztótégely, Tel-Aviv – az ország kulturális és kulináris fővárosa – pedig a legszínesebb, legízesebb, legfűszeresebb város. Nem az számít, ki mit visel vagy milyen származású – a vallásnál sokkal inkább számít a hitvallás, meg az, hogy ki milyen szívvel, szándékkal érkezett. Márpedig itt, a Tel-Aviv–Jaffa szivárvány-buborékban a békében, az elfogadásban és egyfajta tudatos komolytalanságban – vagy talán inkább játékos komolyságban – hiszünk.
Ez a multikulturális sziget igazi menedékhely, ahol általában azok kötnek ki, akik nem kérnek semmiféle vallási fanatizmusból, sem a vadnacionalizmusból. Zsidók, arabok, keresztények, de leginkább lázas útkeresők és hivatásos önmegvalósítók, akik egymás világából inspirációt merítve élnek vagy nyaralnak Tel-Avivban. Itt hiszünk abban, hogy láthatóak vagyunk. Mert ez az a hely, ahol pár éve több száz sátorral költöztek ki hetekre az aktivisták a város egyik legforgalmasabb útjára, hogy tüntessenek az adórendszer ellen, és ez az, ahol hétről hétre óriási felvonulások szerveződnek: hol a háború ellen, hol meg éppen az állatok jogaiért. De legfőképpen: a Tel-Aviv Pride az a hely, ahol bárki bárhogyan kiállhat, kompromisszum nélkül: sem fürdőgatyeszben, sem csadorban sétálgatva nem lóghatunk ki a sorból.
25 esztendeje már, hogy először indult útjára a Tel-Aviv Pride a Shenkin kertben. Egy gigantikus szekrényen át léptek elő a részvevők, stílszerűen utalva a „coming out of the closet” kifejezésre, amelynek a jelentése: „előbújni a szekrényből”. A szófordulat a hatvanas években vált ismertté, az elmúlt fél évszázad során pedig leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és queerek – azaz a magukat felcímkézni nem kívánók– milliói számára jelentette: nem rejtőzködnek többé. A fontos társadalmi esemény válasz a sokszor fröcsögve szétkiabált véleményre: a homoszexuálisok „mutogatják magukat”. Ám aki naponta szembesül azzal, hogy abnormálisnak nevezik pusztán azért, mert azonos nemű partnert választott, annak számára a ’coming out’ célja nem a sokkolás.
Én azért mentem ki a Pride-ra, mert küldetésemnek tartom, hogy megmutassam: mindenki, aki képes szembenézni saját nemi identitásával és orientációjával, igenis élhet kompromisszumoktól mentes életet. Közösen kell küzdenünk azért, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetés ne származhasson abból, hogy merünk önmagunk lenni. Abból, hogy merjük azt szeretni, akit a szívünk választott. Tel-Avivon kívül Izraelben, különösen tekintettel a vallásos közösségekre – legyen szó zsidó vagy iszlám hitről – melegnek lenni sokak szemében bűnnek számít. Ennek fő oka, hogy az emberek egyszerűen keveset tudnak a témáról. Az előítéletek között olyan abszurd állítások is hallhatók, mint „trendi melegnek lenni” – pedig ez már önmagában paradoxon: miért akarna bárki is egy, a társadalom által lenézett csoporthoz tartozni?
Emellett a helyi „hittan” könyvek közül több egyértelműen kijelenti, hogy a homoszexualitás vétek – sutba vágva azt az egyértelmű tényt, hogy a Tórát sokkal később jegyezték le – emberek (!), mint a genetikai kódot – amit a természet ír.
Ironikus, hogy a Tel-Aviv Pride egyik fő helyszíne épp a város egyik legvallásosabb pontjának tőszomszédságában található. A vallásos strandot magas kerítés veszi körül, és bizonyos napokon csak férfiak, máskor csak nők látogathatják; a kerítés túloldalán pedig, a kutyás strandon eszeveszetten kergetőznek a rájuk tapadt parti homoktól óriás szilvásgombócnak látszó ebek, átszaladgálva a gay strandra, ahol mindenki kivillanthatja hófehér fogsorát, legfrissebb tetoválását, kockásra edzett hasát – vagy amit éppen szeretne.
A Tel-Aviv Pride véget ért, és a 2019-es parádé dátumát már ki is tűzte a városvezetés, de nem is kell jövő nyárig várnunk. Itt az év 365 napján deklarálhatjuk: épp olyan jogunk van itt lenni, mint a „szomszédoknak” a kerítés túloldalán.
Megjelent az Új Kelet újság 2018. júniusi számában.
Owner ÚjKelet | Writer 4 TimeOut IL & Cosmopoltan HU | Founder & Blogger White city Boy | Actor | Vegan Cook | International Event & Party Host
Hungaro-Israeli storyteller – films, books, magazines, travel experiences, vegan culinary adventures
