Tegyük fel, hogy szülői értekezlet van a tanév elején.
A tanár bejelenti, hogy megváltozott a tananyag a bibliaórán, ezentúl nem munkafüzetből, hanem egyenesen a Bibliából fognak tanulni.
És a fiúk kötelesek lesznek kipát viselni az órákon.
Egyes szülők fel sem fogják, mert a telefonjukba merülnek, és nem igazán figyelnek.
Néhány szülő kellemetlenül érzi magát, de csendben marad.
Az egyik szülő azt mondja: „Mit jelentsen ez? Világiak vagyunk. Miért viselne a fiam kipát?”
És mielőtt a tanár azt mondhatná: „Ezek az Oktatási Minisztérium irányelvei, nem rajtam múlik…”, egy másik szülő felugrik, és azt feleli: „A fiad a mecsetben levenné a cipőjét! Mit tegyünk, ez egy zsidó állam! Antiszemita vagy, aki szégyelli a zsidóságát! Ha nem tetszik neked itt, tűnj el innen! Mocsok …”
Erre a többi szülő még mélyebbre ássa magát a telefonba, és még véletlenül sem néz fel.
A tanár azt mondja: „Ne térjünk el a témától, nincs szükség kemény szavakra, sok dolgunk van még, és mindannyian ésszerű időn belül haza akarunk jutni.”
És jövőre a fiúk nemcsak a bibliaórán viselik a kipát, hanem minden órán, és a szünetekben is.
Egy részük leveszi a kipát, mikor hazaér, mások viszont nem.
Mellesleg pontosan így válik a demokrácia diktatúrává.
Mindez megtörtént a világ számos országában, és ez a folyamat zajlik most nálunk is.
Rajtunk áll, hogy megállítsuk, mert minden olyan ország mellett, amely diktatúrává vált, ott van egy másik, ahol majdnem megtörtént, de megállították a folyamatot, mert az emberek azok mellé álltak, akik kimondták az igazságot, és nem hagyták őket magukra.
Ez a szolidaritás ideje.
Itt az ideje, hogy együtt mondjuk ki az igazságot.
Félelem nélkül,
kompromisszum nélkül,
határozottan.
A messianizmus nem a mi zsidóságunk.
A messianizmus nem a mi cionizmusunk.
Zsidóságunk azt jelenti számunkra, hogy szeresd felebarátodat.
És a cionizmusunk az a törekvés, hogy szabad emberként éljünk egy felvilágosult, liberális államban!
Nitzan Waisberg facebook bejegyzése:
