Gáza: egy szerencsétlenség anatómiája

Gázával kétszer ismerkedtem meg. Először Budapesten, éspedig könyvből. A könyv a hetvenes évek egyik irodalmi slágere volt, az Avraham Bogatir hét napja. Kardos G. György szenzációsan megírt regénye itt, Erec Jiszráélben játszódik, nem sokkal Izrael Állam megszületése előtt, amikor az országot még Palesztinának hívták, britek kormányozták, mandátumi területként működött. És amikor még együtt, egy országban élt az izmosodó zsidó meg a milliós arab lakosság. Ők akkor még nem voltak palesztinok, mivel az ország minden lakosa hivatalosan „palesztinai” volt. Még a pénz is: palesztinai font.

A négyszáz oldalas önéletrajzi regény cselekménye a nagy vihar előtti csend korszaka, az 1948-as függetlenségi háború előestéje. A főhős Beer Tuvján élt, akárcsak a szerző a negyvenes évek derekán. A cselekmény elviszi az olvasót Tel-Avivba, Jeruzsálembe, de még Gázába is. Megismerjük a zsidó gazdák munkásait is, sokan a szomszédos arab falu, M’rár lakosai voltak.

Az akkori Majakovszkij utcai könyvesboltban megismerkedtem a szerzővel is: tőle hallottam a könyvben hangfogóval megírt történetek valódi, drámai részleteiről.

Másodszor személyesen volt alkalmam ismeretséget kötni Gázával. Nem turistaúton jártam ott, hanem egyenruhában. Egyszerű híradós gyakorlaton voltam, nem harcászkodni a hetvenes évek vége felé. Társaimmal úgy határoztunk, hogy a rövid pihenőben megkóstoljuk az igazi arab falafelt. Az apró kioszk tulajdonosa megtermett, ötvenes férfi volt. Elbüszkélkedtem csekély arab tudásommal, amit a tulaj mosollyal nyugtázott. Megkérdezte, most már kifogástalan ivrittel: hogyan tanultam, honnan a tudás az arabokról. Megemlítettem a regényt, Beer Tuvját, M’rár-t. A férfi arca elborult. „Mi onnan jöttünk el a 48-as háború után.”

Ebben az arcban ott volt az egész izraeli–arab konfliktus képe.

Gáza, régmúlt

Írott történelme négyezer éves. Egy egyiptomi papirusz kánaánita városként említi. Utánuk jöttek a filiszteusok, akik a Földközi-tenger szigeteiről hajóztak ide, és valószínűleg a görögökkel álltak rokonságban. A héber Biblia plistimnek, betolakodóknak nevezi őket. Később róluk nevezték el a római hódítók Izrael földjét Palesztinának. Hogy ezt a nem éppen tiszteletre méltó népnevet miért vették magukra a mai szentföldi arabok – ők tudják.

Gáza héber neve, Ázá Mózes 1. könyvében fordul elő először, a 10. fejezetben. Erősséget, erődítményt jelent. A Bírák könyvében meg az olvasható, hogy Izrael fiai állandó harcban álltak a filiszteusokkal. Dávid meghódoltatta őket, de később ismét önállóak lettek, majd Nagy Sándor idejében eltűntek a környékről és a történelem színpadáról.

Gázai övezet, közelmúlt

A brit mandátum lejártával, 1948. május 15-én kitört függetlenség háború. Az ezt lezáró fegyverszünet értelmében a mandátumi Palesztina tengerpartjának déli, 41 kilométer hosszúságú, 6–12 kilométeres szélességű sávját Egyiptom szállta meg. Az 1956. októberi Szináj-hadjáratban hónapokig az izraeli hadsereg ellenőrzése alatt állt. Az 1957 márciusában visszatérő egyiptomi katonai kormányzat kíméletlen rendet tartott, de ez nem akadályozta meg, hogy az övezet lakosai időről időre át ne ránduljanak a szomszédos kibucokba, mosávokba, ahonnan rablott állatokkal és terménnyel tértek vissza. A gyilkosságok is napirenden voltak.

A Hatnapos háború során, 1967 júniusában a Gázai övezet ismét izraeli megszállás alá került, ezúttal huzamosabb ideig. A férfiak csakhamar megtalálták helyüket az izraeli munkaerőpiacon, és az övezetben egyre-másra alapuló zsidó településeken. Történelmükben először tapasztaltak emberi bánásmódot, kaptak tisztességes munkabért. A palesztinok mosógépet, hűtőszekrényt, televíziót, modern bútorokat vásároltak. Általánossá vált a villanyvilágítás. A putrik helyébe modern villák és házak épültek, izraeli segítséggel iskolák, üzletek létesültek, a városokat csatornázták, a korábbi magas gyermekhalandóság a töredékére csökkent.

Az életszínvonal emelkedése, a gyermekhalandóság csökkenése és az ugyancsak hagyományos többnejűség gyakorlata népességrobbanást eredményezett. Egyre gyakoribbá váltak a zsidók elleni merényletek, a rablások és gyilkosságok. Gondot okoztak az Izraelbe illegálisan áttelepülő gázai palesztinok is: ennek leállítására kezdték 1994-ben építeni a védőkerítést az övezet határán.

Izrael sohasem tervezte a milliós arab lakosságú Gázai övezet annektálását. Az 1993-as oslói megállapodás értelmében azonban az állam magának tartja fenn a jogot az övezet légterének, szárazföldi határainak és felségvizeinek katonai ellenőrzésére.

Az izraeli kormány kilátásba helyezte, hogy 2005-ig bezárólag kivonul a Gázai övezetből. Ezt Áriél Sáron 2005 nyarán végre is hajtotta, kockáztatva a polgárháború kirobbanását. Alighogy a Cáhál elhagyta az övezetet, kilőtték az első rakétát izraeli területre.

Jasszer Arafat halála után helyettese, a PFSZ első embere, Mahmud Abbasz (Abu Mázen) vette át az irányítást előbb a PFSZ, majd 2005 májusában a Palesztin Autonómia fölött. A Hamasz (Iszlám Ellenállási Mozgalom) 2006-ban megnyerte a választásokat. Gázában és a Nyugati parton polgárháború tört ki a mérsékeltebbnek tartott Fatah és a keményvonalas Hamasz között. Mahmud Abbasz elbocsátotta a Palesztin Hatóságból a Hamasz-tagokat és Fatah-irányítást vezetett be Ramallában és a Nyugati parton.

2007 nyarán a Hamasz kiszorította riválisa, a Fatah fegyvereseit Gázából, majd megkezdte hatalma megszilárdítását, és csempészalagutakat épített ki Egyiptom felé. Ezeken át fegyvereket, technikát, sőt terrorszakértőket hozott be. Az Izrael által feltárt és berobbantott alagutak némelyikében síneket is fektettek, villanyvilágítás és telefonhálózat volt.

Megindultak a rendszeres rakétatámadások izraeli városok ellen. A Hamasz Izraellel kapcsolatos stratégiája máig: „Nincs egyezkedés, csak háború.” Izrael válaszképpen lezárta az övezet határait, a támadásokra az energia- és segélyforrások időleges elzárásával reagált. Az övezetnek nincs saját gazdasága, nemzetközi segélyszállítmányokból él. 2008 óta teljes a szárazföldi, tengeri és légi blokád. A szállítmányokat Asdod kikötőjében rakodják ki, ellenőrzik, majd kamionokkal szállítják Gázába. Be- és kilépés az övezet két határátkelőhelyén lehetséges.

Gázai övezet, földrajz: 365 km², 1.85 millió lakos

A Gázai övezet egy 41 kilométer hosszú, 6–12 kilométer széles földsáv a Földközi-tenger délkeleti partján. Délnyugat felől Egyiptommal, délkelet és északkelet felől Izraellel határos. Területe közel 360 négyzetkilométer, felülete síkság. Lakossága megközelíti a 2 milliót, így a földkerekség egyik legsűrűbben lakott területe.

Gáza, jelen

Alig van nap, hogy a lapok főcímei, a rádió, a televízió első hírei ne ezzel foglalkoznának. Ha nyugodt időszak adódik, az csak a kivétel. A határ izraeli oldala ellen bevetett fegyverzet változatos: rakéta és aknagránát, gépfegyvertűz, alagútásás, rajta keresztül emberrablás vagy terrorakció megkísérlése közeli izraeli településen vagy határőrbázison.

Ezen a nyáron új rendszert és új eszközöket vetettek be. A rendszer: péntekenként, a mecsetekben tartott szertartás után súlyos rendzavarás estig. Az eszközök: égő gumiabroncsok. A fekete füst mögül tömegesen kísérlik meg az áttörést a biztonsági kerítésen. A határőrség helytáll, tehát bevetik a legújabb harci eszközt: az égő sárkányt. Benzines rongyot erősítenek rá, a tenger felől fújó szél meg átviszi a határ izraeli oldalára. Nyomában égnek az évtizedek óta gondozott erdők, ligetek, a kibucok, mosávok búzaföldjei. Ez ellen még a Vaskupola sem véd.

A filléres, de milliós károkat okozó fegyver ellen a hadsereg drónokat próbál bevetni, csekély eredménnyel. A tűzsárkányok ellen tehetetlenek vagyunk. A légierő, persze, húsz perc alatt lángba boríthatná az egész Gázai övezetet, de ezt nem teszi, nem teheti.

A Gázába bemerészkedő, arabul tudó nyugati újságírók végignézték, amint egy 21 éves sárkányröptető felküldte játékszerét, a mi oldalunkon fellobbanó tüzet mobilon rögzítette, majd a videót feltette a Facebook-oldalára. Ekkor szólásra bírták: „Egy ilyen sárkány nem kerül többe négy vagy öt sékelnél. Nem vagyok a Hamasz tagja: ehhez nincs szükségünk a Hamaszra.”

A júniusi hírek már nemcsak égő, hanem robbanó sárkányokról, héliummal töltött, robbanóanyagot hordozó léggömbökről szóltak.

A sárkánybrigádok sok száz tűzesetet okoztak az övezettel határos Ótef Ázá régióban. A közvetlen kár már most milliókra tehető, de a kiégett altalaj csak évtizedek múlva nyerheti vissza termőképességét, s az erdők állatvilága is elpusztult. És hogy a valóságban mennyit ér ezeknek a „sárkánylovagoknak” a szent ország földje iránti gyakran hangoztatott érzékenysége és tisztelete – arra a tűzcsóvák világítanak rá.

A pusztítók maguknak is ártanak: az okozott károk számszerűsíthető összegét Izrael le fogja vonni a Gázai övezet számára beszedett vámokból.

Megjelent az Új Kelet újság 2018. augusztusi számában.

Halmos László

Újságíró