Kórház?

A feleségség státuszával együtt járó fontos dolog az egészségügyi ellátórendszerben való szinte teljesen állampolgári jogú részvétel.

De kezdjük az elején: személyi igazolvány (teudat zehut) nélkül az egészségügyi biztosítás szívás. Először is drága, másodszor egy csomó mindent nem fedez (fogászat, anyasági bármi, küzdősport-sérülések…), harmadszor ez általában egy kisebb biztosító, aminek csak kevés orvossal van szerződése, vagyis esetleg baromi sokat utazhatsz egy időpont miatt, de a legfantasztikusabb az, hogy a biztosítási periódus lejártával és az új periódus elindulásával egy csomó minden törlődik a rendszerből. A felírt gyógyszer, az időpont többé nem lesz elérhető, vagy csak nehezen lesz visszakereshető, emiatt pedig sokszor inkább elmondják (üvöltik) azt, hogy Madam, you don’t have any appointment, mint hogy vegyék a fáradságot, és visszakeressék a régi biztosítást, na mindegy. Amúgy a Madam nekem olyan, mint a Hölgyem megszólítás, olyan érzés hallani, mintha az agykérgemet kapargatnák egy életlen fűrésszel, főleg, ha 10 másodpercenként mondják.

A személyi kézhezvételével minden csodálatosan megváltozik, arany fényben úszik és virágba borul. Izraeli állampolgárral kötött házasság esetén az alap kötelező biztosításért (bituah leumi) még fizetni sem kell, igaz, ez kb. semmire nem is jogosít. Az alap kötelezőn kívül itt nem egy nagy állami konglomerátum van, hanem több cég, akik közül választani lehet, hogy hol kötsz kiterjedtebb egészségügyi biztosítást, és ott is milyen szintűt. Én feliratkoztam a férjem biztosítására, akinek (hipochonder lévén) nagyon magas szintű a biztosítása, még esztétikai műtéteket is fedez részben, adott esetben fehérnemű-vásárlásra is használható, vagy masszázst is lehet érte kapni. Egyes szolgáltatások csak néhány hónap, akár egy év elteltével válnak majd csak elérhetővé, de a lényeg, hogy végre van egy darab kártyával járó, stabil biztosításom, ami mindent fedez, amire pillanatnyilag szükségem van. Az ára kevesebb, mint havi 100 sékel, azaz kb 7-8 ezer forint. Az orvos zsebébe pedig nem megy pénz a betegtől. Akárkinek elmesélem itt, hogy mi az a hálapénz, kerek szemekkel néz rám.

Az elmúlt napokban kétszer is voltam rendelőben. Egyszer a hites urammal, mert a fürdés gondolatától megkergült kutya úgy lefejelte, hogy sokat vérzett az orra, és a színe is megváltozott. Ügyeletre mentünk, most először voltam itt ügyeleten. Recepciós felveszi a panaszt, leülsz. Húsz perc várakozás után egy nővérke felveszi az adatokat, hogy az orvos már készen kapja a pácienst és a tudnivalókat. (A mi nővérkénken kívül mindenki más, fivérek és nővérek és orvosok arabok voltak ebben a rendelőben.) Még egy kis várakozás, vizsgálat, adatfelvétel, és mivel nem volt törés, fizetni kellett az ellátásért. Összefoglalva: az ügyeleten, ha nem valós a panasz, fizetsz (90 sékel). Amúgy vizitdíj is van a szakorvosnál, ha jól emlékszem, látogatásonként olyan 27 sékel. De a váróban (általában vadiúj épület) van légkondi, hűtött víz, esetleg étel-, ital- és játékautomata. Az ügyeleten most pattogós labdát is kaptam a férjemtől az automatából.

Ma pedig egy rutin vérvételen voltam, mert a háziorvos szerint kell az néha. Szükségem volt egy receptre, a férjem (mert én nem beszélni éberül) felhívta a rendelőt, ahol a doki dolgozik, és írt nekem, amit kellett. Nem volt szükség arra, hogy bemenjek valamiféle receptért, mert láttam az elektronikus rendszerben, hogy felírta, így a megfelelő gyógyszertárban csak a biztosítási kártyám (és pénz) kell, és adják, ami kell. Kiírta a vérvizsgálatot is, erre kértem időpontot, majd reggel bementem (az sztk a közeli pláza felső emeletén van), lehúztam a kártyámat a bankautomatának látszó dobozon, ami kiadta a sorszámomat, és a kért időpontban be is mentem. A néni kicsit vénázott a bénáimmal, mert nagyon mélyen tartom őket, de végül sikerült neki vért venni, büszke is voltam rá. Azt mondta, hogy a vénák gyakorlatilag elszaladnak a tű elől. Tudom, hogy így van, aktív véradó korszakomban is mindig megizzasztottam a nővéreket. Vérirígy vagyok.

Az eredményért nem kell bemenni, hanem az orvos még aznap látja a rendszerben. Sőt. A vérvételt követően öt órán belül jött az üzenet a telefonomra, hogy elérhető az eredmény, én is megnézhetem a neten.

Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ennek a rendelőnek a helyén szűk 150 évvel ezelőtt még mocsár volt, és jó 70 éve még ország sem volt itt. Gondolom egyébként könnyebb a nulláról építeni egy modern rendszert, mint a régit megreformálni, de akkor is, ne már. Itt láttam olyan kórházat, ahol a bejárat mellett van szupermarket, étterem, ruhabolt, ajándékbolt, nem csak egy kis pékség a 267. épület alagsorában, vagy egy nyolcvanas évekből ottfelejtett büfé, ahol van isler meg kávé kis tejszínnel.

Itt is rengeteg a panasz az egészségügyre, várólisták vannak, egyesek szerint az orvosok nagyon felületesek. Én mégsem sírom vissza azt, amikor otthon kiment bokával fel kellett mennem a lépcsőn, majd fél órát állnom az ablak mellett, hogy valaki rám nézzen. (A mentő szerint ha röntgent akarok, menjek taxival.) Amúgy is azt hittem akkor arról az épületről, amikor beléptem, hogy biztosan rossz helyen járok, ez tuti bontásra van ítélve, úgy néz ki. Itt a közösségi oldalas csoportokban rendre felteszi valaki a kérdést, hogy mit nyertél azzal, hogy ideköltöztél, és a válaszok között mindig nagyon sok a „szuper egészségügyi ellátást” válasz. Még sokat mesélhetnék, hogy mi mindentől esett le az állam az itteni rendszert látva, de nem bezzegezek tovább.

És tuti, hogy otthon nincs ilyen piktogram sem a kórházban, ami bemutatja, hogy mit kell csinálni az ágyban fekvő betegekkel légiriadó esetén.

Először nem értettem, hogy miért kell őket azonnal fejbe verni aztán meg imádkozni és sírni, de megtudtam, hogy az ott egy párna. Szóval tegyünk az ő fejére párnát, a magunkét meg fogjuk jó szorosan. Ez biztosan sokat segít, ha leszakad a mennyezet, szóval lehet, hogy mégsem árt közben imádkozni. 🙂

 Betöltés ...