A közelgő nagypapakor ellenére – igaz, némi túrázó múlttal, és egy zergelábú ifjú hajcsárral a sarkamban – végigcsináltam. Most, hogy túléltem, már nem bánom. Megígérem, hogy legközelebb több vizet hozok majd magammal. Bakancsot húzok. És nem tévedek el előtte.
Az igazi tourist guide-ok folyton arról gajdolnak, hogyan kell tökéletesen túrázni, és akkor olyan élményben lesz részünk, hogy csuda.
Fiammal elkirándultunk Eilatból a Vörös Kanyonba, és olyan élményben volt részünk, hogy csuda, pedig abból, ahogy mi nyomtuk, meg lehetne írni egy “Hogyan ne túrázzunk!” című gájdot.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/mate-pihen.jpg?resize=700%2C1000&ssl=1)
Soha ne hallgass senkire!
Úgy kezdődött, hogy már az applikációra sem hallgattunk, amely azt mutatta, nem megy oda busz, hanem inkább az Eilat-guru barátunkat hívtuk. Ő megnyugtatott, a központi buszpályaudvaron tudják, mikor megy busz a Vörös Kanyonhoz. Tudták. A 392-es busz, ugyanaz, ami az ovdai reptérre megy. Délelőtt sűrűn jár. Tényleg. Másnap start a kilenc órással. A sofőrt megkértem, szóljon a kanyonnál. Ok. Aztán ahogy kiértünk Eilatról, bemondtak valamit, amiben szerepelt az “adom” (vörös) szó. Ugrunk, leszállunk. Egy katonai támaszpontnál álltunk. Turistaút sehol. Az őr-kislány a vállát vonogatja. Elindulunk hegynek föl. Abból még baj nem volt, azért túra, hogy fájjon. Nemzeti park – írta pár méterrel feljebb a tábla. Helyben vagyunk. Bár az feltűnhetett volna, hogy a kanyonba leereszkedni szoktak. Mi viszont felfelé mentünk. Az ovdai út szorgalmasan jött velünk párhuzamosan felfelé. “Emberekkel nem fogsz találkozni, de állatokkal annál inkább” – írta a turistablog. Ez is stimmel! Mindjárt az első pár méteren núbiai kőszáli kecske család reggelizett. Kicsivel később egy szirti borz csapattal csodálkoztunk egymásra.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/gazellak.jpg?resize=1068%2C635&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/borzok.jpg?resize=1068%2C469&ssl=1)
Egy órája caplattunk. Aztán már nem volt út felfelé, de parkoló igen, benne turistabusz. Az idegenvezető Salamon hegyeiről, rézbányáiról mesélt, és arrafelé mutatott, amerről felmásztunk. Ő lesz az, aki majd tudja az utat a Vörös Kanyonba! Tudta. 10 km-rel korábban szálltunk le! Ezért nézett furcsán utánunk a 392-es sofőrje… De ha rábízzuk magunkat, erről lemaradunk.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/szerpenzin-total.jpg?resize=1068%2C712&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/szem.jpg?resize=1068%2C700&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/szerpentin.jpg?resize=667%2C1000&ssl=1)
“Vissza a bekötőúton! Aztán északnak a 20-as kilométerkőig! Ott ki lesz írva: Red Canyon.” Kikerekedik a tourist guide szeme: “Gyalog vagytok? Stoppoljatok!” – Hurrá! Félóránként egy autó. Ez a stoppos tapasztalatunkban megvan: órákat fogunk itt állni. De nem. Az első autó megáll. Ovdára megy. Fiatal pár: repülnek Belgiumba. Végig mellettünk fut az egyiptomi határ, a kerítéssel. És megérkezünk: Red Canyon, írja a tábla.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/sivatag-total.jpg?w=1068&ssl=1)
Soha ne hidd el, hogy túraszandál túrára való!
Én elhittem. Vannak értelmetlen szóösszetételek: munkakedv, holtverseny, túraszandál. Vagy túra, vagy szandál. A kanyonba levezető szürke süppedős, salakszerű anyag apró kövei könnyen hatoltak be a szandálom résein, de nehezen távoztak. Legalábbis az élesek. De már az odavezető út látványa is mindenért kárpótolt.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/lila-sziget.jpg?resize=1068%2C773&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/terkep.jpg?resize=1068%2C646&ssl=1)
A lenti parkolóig el lehet jönni kocsival, ha valaki nem ilyen kemény legény, mint mi. Innen 10 perc séta után a zölddel jelzett főösvény bevezet a kanyon sziklái közé, a fekete jelű felül elkerüli.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kanyon-teteje.jpg?resize=678%2C1000&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/letra.jpg?resize=704%2C1000&ssl=1)
Vaskampók, sziklába vájt fogódzók, vaslétrák néhány rövid szakaszon, de nem durvábbak, mint egy játszótéri mászóka. A két ösvény a kanyon túlsó végén találkozik. A felsőn, a feketén lehet visszafordulni, ha valakinek ennyi elég volt. Egy szűk órányi séta az egész, ha a parkolóban hagyott autótól az autóig számolom. És ha nem állunk neki lépten-nyomon bámulni, amit a lezúduló víz létrehozott évmilliók alatt. Így se volt sok ideje; a Negev-sivatagban csak néhány esős hét van, azalatt kell elvégezni az éves melót.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kanyon-teto-allo-1.jpg?resize=653%2C1000&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/lila-voros.jpg?resize=1068%2C712&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/reszletek.jpg?resize=1068%2C782&ssl=1)
Soha ne hallgass a zergeléptű ifjúságra!
A kanyon végén a felső úton vissza kellett volna fordulni! Fél 10-kor indultunk és dél volt. Én már tyúkszemet kaptam, de fiam vérszemet: Még!!! 3 liter vízzel startoltunk. Egy maradt. Ez nem érv. – Itt tovább a zöldön lefelé, aztán a másik fekete ösvény visszavisz a felső parkolóhoz, a 12-es úthoz. Végig a Déli Shani Wadin. Ugyanolyan hosszú, mint amennyit lefelé jöttünk. De ez felfelé! Fiam félresöpri az érveimet. Indulunk a kanyon fenekére, ahonnan lesz út a wadin felfelé… Még két óra volt, mire felértünk. Most, hogy túléltem, már nem bánom.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kek-kozeli.jpg?resize=667%2C1000&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kek-bokor.jpg?resize=631%2C1000&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/szaraz-fa.jpg?resize=1068%2C755&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/szinek.jpg?resize=1068%2C712&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kanyon-melye.jpg?resize=667%2C1000&ssl=1)
Viccet félre: A Shani Wadi déli szakasza gyönyörű, de unokákkal sétáló nagyszülőknek nem javaslom. Végig felfelé tart, és jó néhány szakaszon inkább mászás, mint gyaloglás. De ne hallgassanak rám! A közelgő nagypapakor ellenére – igaz, némi túrázó múlttal, és egy zergelábú ifjú hajcsárral a sarkamban – végigcsináltam.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/emberek-a-teton.jpg?resize=667%2C1000&ssl=1)
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/osveny.jpg?resize=1068%2C712&ssl=1)
Soha ne hidd, hogy nincs több meglepetés!
Az utolsó szurdok tetején – mintha őrségben lennének – újra felbukkant egy csapat szirtiborz…
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/borz-or.jpg?resize=1068%2C673&ssl=1)
Viszontlátásra, eilati Vörös Kanyon! De tényleg! Megígérjük, hogy több vizet hozunk majd magunkkal. Bakancsot húzunk. És nem tévedünk el előtte. Az utolsó wadit majd még végiggondolom… talán.
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/11/kopar-fa.jpg?resize=1068%2C712&ssl=1)
Fotók: Silló Sándor
![](https://i0.wp.com/izraelinfo.com/wp-content/uploads/2018/05/sillo-sandor-izraelinfo.png?resize=100%2C100&ssl=1)
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…