Verőfényes péntek délelőtt (november 30.) rendezték meg Tel-Avivban a független újságírás konferenciát. A régi városháza (Beit Hair) gyönyörűen felújított termei zsúfolásig megteltek az alternatív, vagyis a pénzügyi és politikai mainstream újságokkal párhuzamosan működő média készítőivel és a szakma iránt érdeklődőkkel.
A Haajin Hasviit (Hetedik szem) internetes újság szervezésében a független médiában dolgozó kollégák hosszú sora többek között arról beszélgetett, mi a különbség a mainstream és az alternatív média között, mi az újságírás és álhíripar kapcsolata, milyen új formái vannak a modern digitális világban végzett újságírói munkának, lehet-e hosszú szövegeket írni a figyelemhiány korában, és természetesen arról, milyen finanszírozási modellek léteznek a független sajtó világában napjainkban. Ezen kívül átadták a „Korrupció lovagja” díjat, amelyet egy nyílt szavazás után nem más, mint maga az főügyész, Avihai Mandelblit kapott meg.
A kezdő panel résztvevői – ismert független híroldalak, mint például a +972, Hamakom, Sakuf, Wazcam, Act, Haokec – szerint létezik bátor, pártatlan és kizárólag a köz érdekét szolgáló újságírás, aminek fontos szerepe van a hatalmon lévők ellenőrzésében függetlenül attól, hogy milyen pártból kerülnek ki. A felszólalók azt is kiemelték, hogy az úgynevezett „független újságírás” valójában a fősodorbeli újságokból kiábrándult, legtöbbször elbocsátott újságírók egyetlen alternatívája, hogy véleményüket szabadon, minden pénzügyi befolyástól mentesen elmondhassák, valódi tényfeltárással foglalkozhassanak.
A finanszírozás problémáival és alternatíváival foglalkozó panel részvevői bemutatták, milyen alternatívák állnak a független híroldalak előtt a fenntartásra és a megélhetés biztosítására.
Tal Schneider, az évekig futó és igen népszerű Haplog, a helyi politikával és a pártpolitika technikai oldalával foglalkozó blog egyszemélyes fenntartója, ma a Globes napilap újságírója – szerint az általa kipróbált modell végül nem volt sikeres. A közel 10 évig általa kezelt blog, amelyet fizetős Whatsapp csoportokon és később ismert újságok blogjai között is terjesztett, végül veszteséges volt, így úgy döntött, visszatér a mainstream médiába. Véleménye szerinte azonban maga a független média léte érezhető és fontos hatással van a intézményes újságírásra, nem hagyja „ellustulni”, felrázza azt, mivel állandóan kénytelen figyelemmel kísérni, mivel foglalkozik a független média, amely hajlandó olyan témákkal és hírekkel dolgozni, amiben hisz, de amelyből végső soron nem profitál pénzügyileg.
Az Erev Rav az egyetlen képzőművészettel foglalkozó független izraeli médiaoldal. Ennek alkotói sem képesek megélni ebből a munkájukból, hivatástudatból, szeretetből, küldetésből készítik azt. Költségvetésük fele magánszemélyek hozzájárulásából származik, másik fele megpályázott állami hozzájárulás.
A Shakuf (Átlátszó) politikai oknyomozó újságírással foglalkozó médiaoldal készítői egy különleges és eddig nagyon sikeresnek bizonyuló fenntartási rendszert találtak ki a működés finanszírozására. 100 nap alatt több százezer sékeles közösségi adománygyűjtés után ma az olvasóközönségük a lap „tulajdonosa” – vagyis kizárólag havi támogatásból élnek, ezért cserébe mind politikailag, mind gazdaságilag teljesen független tartalmat tudnak nyújtani, emellett az olvasó-fenntartók a tartalomba is beleszólnak. Főszerkesztőjük szerint az, hogy előre meghatározzák, mi a céljuk és politikai irányultságuk (esetükben a politikai átláthatóság és a demokrácia védőkutyáiként működni), és akinek ez fontos, az támogatja a lapot – a független és egyben professzionális újságírás legjobb modellje.
+972 / Mekomit média oldal is hasonlóan gondolkozik, azonban ők a működés közel felét külföldi alapoktól kapják, a hátralévőt – amerikai – liberális magánszemélyek közvetlen támogatása útján. Vállaltan a baloldali újságírás a céljuk – és így is többször voltak olyan helyzetben, hogy kénytelenek voltak visszautasítani pénzeket, mert elfogadásuk az oldal függetlenségének rovására ment volna – és ehelyett szintén a közösségi pénzgyűjtéshez fordultak. „Aki nem kér, nem kap” – vallják, és vállalják, hogy ezért tisztán baloldali, liberális újságírással fognak foglalkozni.
További szemezgetés az elhangzottakból
Nem feltétlenül arról kell szólni a közbeszédnek, ami a politikusok, a mainstream újságírók, vagy az óriásvállalatok érdeke. Mi dönthetjük el, hogy nekünk mi a fontos.
Hogyan biztosítsuk az olvasóknak, hogy semleges, objektív anyagot kapjanak tőlünk? Az alternatív sajtó sem független, van agendája, ami nem feltétlenül rossz. Legyünk tisztességesek, profik és etikusak.
Minden jó dolognak, amit csinálunk, vannak kellemetlen mellékhatásai, ez nem azt jelenti, hogy nem kell a jó dolgot csinálnunk. Sosem leszünk tökéletesek, de legyünk legalább jobbak a rossznál 🙂
Fake News
A kamu hírek ellen nem csak úgy harcolhatunk, hogy rámutatunk, melyik újságíró, politikus vagy blog hazudott, és kijavítjuk őket, hanem – jobb esetben – oknyomozó újságírással felfedjük, hogy kik vannak a holdudvarában, ki pénzeli az illetőt, mik az érdekei, mik a hátsó mozgatórugók.
Nem harcolhatunk minden álhírrel szemben, nem kell minden Facebook-böffenést cáfolni, hisz éppen ezzel süllyednénk le erre a „Te hazudsz! – Nem, te!” szintre, magunk is hiteltelenekké válva így. Nem muszáj mindennek a mélyére ásni, sőt, nem is szükséges mindenről véleménnyel rendelkeznünk. Válasszuk ki a szerintünk legfontosabb témákat, és azokban mélyedjünk el. Legyünk objektívak és reméljük, hogy az alapos munkát kedvelő és igazságra vágyó olvasók ránk találnak.
A Haajin Hasviit (37 ezer fb követő) például elmondta, hogy az utóbbi időben – a növekedésükkel párhuzamosan – a Facebook drasztikusan lecsökkentette az oldalra kattintások számát, de ők nem fogják Zuckerberget gazdagítani még néhány ezer olvasóért.
Az Alachson (Diagonal) – társadalom- és humán tudományokkal, filozófiával, kultúrával és művészetekkel foglalkozó – digitális folyóirat pedig egészen odáig ment, hogy megszüntette a Facebook-fiókját. Ők reklámokat sem tesznek ki az oldalukra, csakis az olvasók anyagi támogatásából maradnak fent. Arra törekednek, hogy ösztönözzék a gondolkodást, a kíváncsiságot, a mély és értelmes vitákat, és szélesítsék az olvasók horizontját. Az a céljuk, hogy elősegítsék a tiszteleten, az odafigyelésen és az intellektuális alázaton alapuló vitakultúrát. Ami ugye nem a Facebook erőssége.
Mások azért nem hagyják ott a sok felesleges háttérzajjal és mocsokkal teli közösségi médiát, mert szerintük érdemes minél többekhez eljuttatni a minőségi dolgokat, és ezen eszközök használata nem feltétlenül csökkenti az írás értékét, “mint ahogy ebben a teremben a mozgássérülteknek épített rámpa sem ront az előadás minőségén, vagy a terem akusztikáján”.
Az újságírásnak van egy nagyon fontos oktató-nevelő szerepe is, mint a régi görögöknél a pulmusz. Piszkálni kell az olvasót, kihívás elé állítani, vitára szólítani. Nem szabad elefántcsonttoronyba zárkóznunk, hisz nem akarunk butik magazin lenni, minél többekhez el kell jutnunk, de nem minden áron! Ezt az egyensúlyt megtalálni – művészet.
Minél több cikk kezdődjön kérdéssel, tűnődéssel, problémafelvetéssel.
Rendszerint a határozott ideológiával, politikai véleménnyel rendelkezők a motiváltak alternatív újságírásra, de senki sem használhatja szócsőként az újságot. Azzal, hogy a szerző elküldi a szerkesztőségnek az írást, egy építő folyamat indul el a szerző és a szerkesztőség között. Az előbbi vagy visszalép, vagy módosítja kicsit az írást, mert figyelembe kell vennie azt, hogy vannak ellenérvek, más tények, adatok. Így végül kiegyensúlyozottabb, megalapozottabb lesz az írás.
Palesztinok
Nem igaz, hogy “nincs kivel beszélni, nincs partner”. Nem helyes az a megközelítés, hogy mi európaiak vagyunk, ők meg a Közel-Kelet. Igenis van átjárás. Mikor az alternatív sajtó arról mert tudósítani, hogy a Hamász konvenció változásával a szervezet pragmatizálódik, kígyónak-békának kiáltották ki – ma mindenki előtt egyértelmű ez a folyamat.
Erősíthetjük azok hangját, akik bár palesztinok, és nem demokráciában élnek, de saját környezetükben – iskola, munkahely, otthon – a demokratikus értékrendet, az egyenlőséget és igazságosságot terjesztik. Nem, nem minden palesztin merénylő, számszerűleg sokkal több a demokrata aktivista, mint a terrorista, de az izraeli sajtó 95%-ban csak a negatív erőkről ír, értelemszerűen erősítve azokat.
Pénz
Egy olyan világban kell a független sajtónak is megtalálnia a kapaszkodót, helyesebben a túlélést, ahol a nagy és bevált médiumok is fenntartható gazdasági modellt keresnek (és nem találnak), amikor egy icipici országban, különleges nyelven írunk, és amikor a hirdetők a scifi műfaj világába tartoznak. A jótékonyság és a tömeges finanszírozás között, a nagy álmok és a valóság nehézségei között lavírozva – hogyan pénzelhető az önálló újságírás Izraelben? És mit tehetünk annak hosszú távú létezésének biztosítására?
Külföldön sokkal könnyebb alternatív, hiánypótló, oknyomozó újságírást művelni a nyelv miatt, hisz angol, spanyol, francia, német olvasó sok van, fizető is több akad. De Hollandiában például a kis ország-kis nyelv ellenére létezik nagyon sikeres formula, ott – a kulturális másság miatt? – az emberek készek fizetni a jó termékért. Izraelben a kis piacon túl nagy a koncentráció is: egy pénzes ember nem akar a támogatása miatt más területen bonyadalmakba keveredni. Nagyon nehéz külföldi filantrópokat meggyőzni, hogy támogassanak: ha nem tudnak héberül, nagyrészt bizalmon alapul, hogy tényleg olyasmit írunk, amit ők támogatni szeretnének.
Összegezve elmondhatjuk, hogy Izraelben nem virágzik az alternatív újságírás, mint mondjuk New York-ban, de szépen csírázik, ami mindenképp bizakodásra ad okot.
