Heisler András, a Mazsihisz elnöke Izraelben töltötte az elmúlt hetet. A nyomtatott Új Kelet újság 100. születésnapjának vendégeként azonban nemcsak ünnepléssel foglalkozott ezekben a napokban. Rivlin elnök is fogadta vasárnap, ahol a magyarországi zsidó közösség helyzetéről, problémáiról folytattak őszinte, majd egyórás beszélgetést.
Az izraeli média szinte minden szereplője (Ynet, Haaretz, 10-es hiradó) foglalkozott látogatásával és álláspontjával a Sorsok Háza tervezett megnyitásával, az ennek kapcsán a magyarországi zsidóságot és a holokauszt emlékezetét érintő vitával kapcsolatban, amelyben az izraeli kormánynak is állást kell foglalnia.
Heisler Andrással beszélgettünk:
Izraelinfo: Néhány hónappal ezelőtt Benjámin Netanjahu miniszterelnök és külügyminiszter elfogadott egy közös állásfoglalást Lengyelország és Izrael között, amely csökkentette a lengyelek második világháborúban zsidók ellen végrehajtott bűneinek jelentőségét elfogadva a jelenlegi lengyel kormány „németek áldozatai voltunk magunk is” narratíváját. Ez történik most a Sorsok háza izraeli kikaserolásával Magyarországgal kapcsolatban is?
Heisler András: Lengyelországban alig vannak zsidók, míg Magyarországon mintegy százezren vagyunk, és ezért jóval nagyobb a tétje ennek a lépésnek. Nem tudom, sikerül-e megakadályoznunk egy újabb történelemhamisítást, de például két éve – igaz az akkori amerikai kormány hathatós segítségével – meghiúsítottuk a Hóman Bálint szobor felállítását Székesfehérváron – noha akkor is reménytelennek tűnt a helyzet. Két héttel korábban Orbán Viktor még azt nyilatkozta: a szobor állni fog, ezért mindenki,
még én is elvesztettem a reményt.
Mégis rászerveztünk buszokkal, tömegekkel egy zajos hanukka gyertyagyújtást. A demokratikus országok vezetői igencsak rosszallották a szoborállítás tervét, eljött Ira Forman Amerikából. És Orbán Viktor újra nyilatkozott, hogy senkinek nem lehet szobrot emelni, aki megszálló hatalommal kollaborált, tehát Hóman Bálintnak és Horthy Miklósnak sem – mondotta. És megfordítottuk a reménytelen helyzetet: nem lett Hóman szobor.
Most mi a stratégia?
Bibi elsősorban a médiára figyel. Ezért rengeteg üzenetet helyeztem el az utóbbi napokban a különböző izraeli orgánumoknak, ettől hangos az izraeli sajtó, talán lesz hatása. Ha a Heisler vagy a Mazsihisz pattog, az önmagában kevés, ha sok hír szól az emlékezetpolitika problémáiról a helyi médiában, annak lehet hatása. Ez egy nagyon komoly dolog.
A Figyelő antiszemita címlapja szinte szívességet tett nekem
azzal, hogy ráirányította a figyelmet a Magyarországon zajló folyamatokra. Nagyon széles közösség állt ki mögöttem, politikusok és az összes zsidó szervezet a Szohnuttól a Bné Britig, a Makkabitól az Élet Menetéig. Nem vagyok optimista, két erős miniszterelnök szinte bármit megtehet, de bizonyos vagyok abban is, hogy nem akarnak bármit megcsinálni. Ha tudunk olyan helyzetet teremteni, ami a magyar és az izraeli kormány számára is elfogadható, talán létrejöhet egy korrekció.
Mi is pontosan az újabb Mazsihisz-magyar kormány közti harci helyzetet eredményező döntés, és miért is kellene ezt megakadályozni?
A magyar kormány megbízta Schmidt Mária és Köves Slomó szervezetét azzal, hogy jövő áprilisig nyissák meg a Sorsok Házát, a második világháborús zsidóüldözéseket bemutató kiállítást. A Köves Slomó-féle Chabad egy kis, háttér és tömegbázis, valamint magyar történelmi hagyományok és társadalmi gyökerek nélküli amerikai szervezet. Húsz éve magyarázzák nekünk, hogy ne foglalkozzunk már annyit a múlttal, a holokauszttal, hanem helyette a vallással. Ez számomra elfogadható hozzáállás, de a kormány arra használja ezt az ideológiát és ezt a szervezetet, hogy semlegesítsék vele a hagyományos magyar zsidó szervezeteket. Nekünk következetesnek kell maradnunk ebben a fontos ügyben, nincs más alternatívánk.
Mi az ellen küzdünk, hogy ne lehessen történelemhamisító múzeumot létrehozni, olyat, amely a németekre hárítja a magyarok helyett is a vészkorszak zsidóüldözéseinek felelősségét.
Nem tehetünk mást, hiszen a magyar zsidóságot a huszadik században már kétszer derékba törték, egyszer a holokausztban, másodszor a kommunizmusban, amikor a vallásellenes rezsimben felszámolták szinte minden autonómiáját és intézményét. A hetvenes években rombolták le az utolsó zsinagógát Magyarországon. Nem hagyhatjuk, hogy harmadszor is szétverjék ezt a közösséget, hogy meggyalázzák hatszázezer mártírunk emlékét.
Az egyik nagypapámmal egy szobában nőttem fel, aki mindig azt mondogatta, hogy „mi zsidók mindig maradjunk a fal mellett, az árnyékban”. Vagyis húzzuk meg magunkat, és engedelmeskedjünk. Bizony, ezt nem fogadtam meg tőle. Szerintem ennek a szerencsétlen magyar zsidó közösségnek a számára mindennél, a pénznél, a vagyonnál is fontosabb, hogy megpróbáljuk visszaszerezni önbecsülésünket, függetlenségünket, büszkeségünket és az erőnket, ami valamikor volt.
Ebben Izrael segíthetne?
Izrael nagyon is segíthet. A Jad Vasem azért a magyar származású Robert Rozettel nagyon markánsan nyilatkozott a Schmidt Mária elképzelésével szemben. Mi a történelemszemléletben, a Horthy-korszak kifehérítésének kérdésében, a felelősség elmosásában nem vagyunk hajlandók engedni. Más ügyekben többször is segítünk a kormánynak, mint sokan gondolnák, de ebben nem engedhetünk.
A Terror Háza számunkra elrettentő példa:
rendkívül látványos, olyan, mint egy színházi díszlet, tömegek látogatják, és katasztrofális az üzenete. Például az, hogy a kommunista pribékeknél régi zsidó neveiket is odaírták, hogy ezzel összemossák a zsidóságot a kommunistákkal. De ezt csak a vájtfülűek veszik észre, miközben ez az antiszemita sugallat mindenkihez eljut. Arra számítunk, hogy egy Schmidt Mária-féle múzeumból úgy jönnek ki a tömegek, hogy mélységesen elítélik a náci Németországot, miközben nem találkoznak az akkori magyar segítőtársaik felelősségével. Ebben az esetben ez számunkra emlékezetpolitikai katasztrófát jelent.
Ez a hazugság lesz a magyar narratíva.
Gyönyörű, látványos díszlet –, hazugságmúzeum lesz, és ráadásul Köves Slomó segítségével fog létrejönni. Mi erre nem vagyunk hajlandók. Válaszul ők folyamatosan megpróbálnak belenyomni minket a balliberális megbélyegzésbe, noha folyamatosan deklaráljuk, hogy csakis értékek mentén politizálunk, nem foglalkozunk pártpolitikával.
Jó hír számunkra, hogy jelenleg saját, államilag garantált jövedelmeinkből, járadékainkból és a Dohány utca zsinagóga idegenforgalmi bevételeiből fenn lehet tartani intézményeinket. Azaz létezik egyfajta gazdasági függetlenségünk, ami önmagában reménykeltő lehet.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
