Heisler András, a Mazsihisz elnöke Izraelben töltötte az elmúlt hetet. A nyomtatott Új Kelet újság 100. születésnapjának vendégeként azonban nemcsak ünnepléssel foglalkozott ezekben a napokban. Rivlin elnök is fogadta vasárnap, ahol a magyarországi zsidó közösség helyzetéről, problémáiról folytattak őszinte, majd egyórás beszélgetést.

Az izraeli média szinte minden szereplője (Ynet, Haaretz10-es hiradó) foglalkozott látogatásával és álláspontjával a Sorsok Háza tervezett megnyitásával, az ennek kapcsán a magyarországi zsidóságot és a holokauszt emlékezetét érintő vitával kapcsolatban, amelyben az izraeli kormánynak is állást kell foglalnia.
Heisler Andrással beszélgettünk:

Izraelinfo: Néhány hónappal ezelőtt Benjámin Netanjahu miniszterelnök és külügyminiszter elfogadott egy közös állásfoglalást Lengyelország és Izrael között, amely csökkentette a lengyelek második világháborúban zsidók ellen végrehajtott bűneinek jelentőségét elfogadva a jelenlegi lengyel kormány „németek áldozatai voltunk magunk is” narratíváját. Ez történik most a Sorsok háza izraeli kikaserolásával Magyarországgal kapcsolatban is?

Heisler András: Lengyelországban alig vannak zsidók, míg Magyarországon mintegy százezren vagyunk, és ezért jóval nagyobb a tétje ennek a lépésnek. Nem tudom, sikerül-e megakadályoznunk egy újabb történelemhamisítást, de például két éve – igaz az akkori amerikai kormány hathatós segítségével – meghiúsítottuk a Hóman Bálint szobor felállítását Székesfehérváron – noha akkor is reménytelennek tűnt a helyzet. Két héttel korábban Orbán Viktor még azt nyilatkozta: a szobor állni fog, ezért mindenki,

még én is elvesztettem a reményt.

Mégis rászerveztünk buszokkal, tömegekkel egy zajos hanukka gyertyagyújtást. A demokratikus országok vezetői igencsak rosszallották a szoborállítás tervét, eljött Ira Forman Amerikából. És Orbán Viktor újra nyilatkozott, hogy senkinek nem lehet szobrot emelni, aki megszálló hatalommal kollaborált, tehát Hóman Bálintnak és Horthy Miklósnak sem – mondotta. És megfordítottuk a reménytelen helyzetet: nem lett Hóman szobor.

Most mi a stratégia?

Bibi elsősorban a médiára figyel. Ezért rengeteg üzenetet helyeztem el az utóbbi napokban a különböző izraeli orgánumoknak, ettől hangos az izraeli sajtó, talán lesz hatása. Ha a Heisler vagy a Mazsihisz pattog, az önmagában kevés, ha sok hír szól az emlékezetpolitika problémáiról a helyi médiában, annak lehet hatása. Ez egy nagyon komoly dolog.

A Figyelő antiszemita címlapja szinte szívességet tett nekem

azzal, hogy ráirányította a figyelmet a Magyarországon zajló folyamatokra. Nagyon széles közösség állt ki mögöttem, politikusok és az összes zsidó szervezet a Szohnuttól a Bné Britig, a Makkabitól az Élet Menetéig. Nem vagyok optimista, két erős miniszterelnök szinte bármit megtehet, de bizonyos vagyok abban is, hogy nem akarnak bármit megcsinálni. Ha tudunk olyan helyzetet teremteni, ami a magyar és az izraeli kormány számára is elfogadható, talán létrejöhet egy korrekció.

heisler andras mazsihisz interju izraelinfo-1
Fotó: Bea Bar Kallos

Mi is pontosan az újabb Mazsihisz-magyar kormány közti harci helyzetet eredményező döntés, és miért is kellene ezt megakadályozni?

A magyar kormány megbízta Schmidt Mária és Köves Slomó szervezetét azzal, hogy jövő áprilisig nyissák meg a Sorsok Házát, a második világháborús zsidóüldözéseket bemutató kiállítást. A Köves Slomó-féle Chabad egy kis, háttér és tömegbázis, valamint magyar történelmi hagyományok és társadalmi gyökerek nélküli amerikai szervezet. Húsz éve magyarázzák nekünk, hogy ne foglalkozzunk már annyit a múlttal, a holokauszttal, hanem helyette a vallással. Ez számomra elfogadható hozzáállás, de a kormány arra használja ezt az ideológiát és ezt a szervezetet, hogy semlegesítsék vele a hagyományos magyar zsidó szervezeteket. Nekünk következetesnek kell maradnunk ebben a fontos ügyben, nincs más alternatívánk.

Mi az ellen küzdünk, hogy ne lehessen történelemhamisító múzeumot létrehozni, olyat, amely a németekre hárítja a magyarok helyett is a vészkorszak zsidóüldözéseinek felelősségét.

Nem tehetünk mást, hiszen a magyar zsidóságot a huszadik században már kétszer derékba törték, egyszer a holokausztban, másodszor a kommunizmusban, amikor a vallásellenes rezsimben felszámolták szinte minden autonómiáját és intézményét. A hetvenes években rombolták le az utolsó zsinagógát Magyarországon. Nem hagyhatjuk, hogy harmadszor is szétverjék ezt a közösséget, hogy meggyalázzák hatszázezer mártírunk emlékét.

Az egyik nagypapámmal egy szobában nőttem fel, aki mindig azt mondogatta, hogy „mi zsidók mindig maradjunk a fal mellett, az árnyékban”. Vagyis húzzuk meg magunkat, és engedelmeskedjünk. Bizony, ezt nem fogadtam meg tőle. Szerintem ennek a szerencsétlen magyar zsidó közösségnek a számára mindennél, a pénznél, a vagyonnál is fontosabb, hogy megpróbáljuk visszaszerezni önbecsülésünket, függetlenségünket, büszkeségünket és az erőnket, ami valamikor volt.

Ebben Izrael segíthetne?

Izrael nagyon is segíthet. A Jad Vasem azért a magyar származású Robert Rozettel nagyon markánsan nyilatkozott a Schmidt Mária elképzelésével szemben. Mi a történelemszemléletben, a Horthy-korszak kifehérítésének kérdésében, a felelősség elmosásában nem vagyunk hajlandók engedni. Más ügyekben többször is segítünk a kormánynak, mint sokan gondolnák, de ebben nem engedhetünk.

A Terror Háza számunkra elrettentő példa:

rendkívül látványos, olyan, mint egy színházi díszlet, tömegek látogatják, és katasztrofális az üzenete. Például az, hogy a kommunista pribékeknél régi zsidó neveiket is odaírták, hogy ezzel összemossák a zsidóságot a kommunistákkal. De ezt csak a vájtfülűek veszik észre, miközben ez az antiszemita sugallat mindenkihez eljut. Arra számítunk, hogy egy Schmidt Mária-féle múzeumból úgy jönnek ki a tömegek, hogy mélységesen elítélik a náci Németországot, miközben nem találkoznak az akkori magyar segítőtársaik felelősségével. Ebben az esetben ez számunkra emlékezetpolitikai katasztrófát jelent.

Ez a hazugság lesz a magyar narratíva.

Gyönyörű, látványos díszlet –, hazugságmúzeum lesz, és ráadásul Köves Slomó segítségével fog létrejönni. Mi erre nem vagyunk hajlandók. Válaszul ők folyamatosan megpróbálnak belenyomni minket a balliberális megbélyegzésbe, noha folyamatosan deklaráljuk, hogy csakis értékek mentén politizálunk, nem foglalkozunk pártpolitikával.

Jó hír számunkra, hogy jelenleg saját, államilag garantált jövedelmeinkből, járadékainkból és a Dohány utca zsinagóga idegenforgalmi bevételeiből fenn lehet tartani intézményeinket. Azaz létezik egyfajta gazdasági függetlenségünk, ami önmagában reménykeltő lehet.