Búcsú Ámosz Oztól

Fotó: bea sara goll

Békeszerető álmodozónk, Ámosz Oz örökre elhagyott minket! Egy máskülönben tökéletes napon a neve kezdőbetűje, az „A” megjelent a mediterrán égbolton – és nekünk sejtelmünk se volt, hogy ez mit jelentett: az ég hívta őt, ezt a „szent szellemet” ahogy ő némi öngúnnyal egyszer utalt magára egy interjúban. Flangáltunk a vízparton, ignoráltuk az égi jelet, és azon gondolkodtunk, hogy meg kéne venni a könyvét, előadásainak legújabb gyűjteményét, és persze reméltük, hogy még sokáig élvezhetjük új és újabb írásait. Felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg minket például amikor megosztotta velünk azt az agóniával, visszafojtott lélegzettel teli várakozással és örömkönnyekkel töltött éjszakáját, amikor az egész család, és az összes szomszédok ott kuporogtak együtt a rádió mellett, és várták, hogy az ENSZ érvényesítse a zsidó államot, nemcsak évezredek álmaként, hanem valódiból. Ez az egyetlen fejezet is már biztosítja Ámosz helyét a mennyekben.

Az ég talán fog megint tündökölni a szélsőségesek, a fanatikusok és a katonák felett, de mi még sokáig nem leszünk képesek megmelegedni tőle. Dideregni fogunk, ezúttal éppen mert meg kell értenünk, és el kell fogadnunk, hogy Ámosz elment, és a lelkünkben hirtelen besötétedett, és a szívünk nagyon fáj.

Igazán nem rendelkezünk bőven olyan szent szelleműekkel, amilyen ő volt: ezek a mi legdrágább kincseink egyre csak fogynak, és ebben a brutális, önző, polarizált és szeretet nélküli világban nem könnyű újra betölteni a helyüket. Legyen az álma ott fenn békés!

Az eredeti angolból fordította a szerző.