Itt most egy kissé részletesebb életrajz következik, de akiről szó van, feltétlenül megérdemli. Marton Ernő volt ugyanis az idén 100 éves Új Kelet alapítója.

Marton Ernő rabbicsalád sarjaként született 1896-ban a Maros megyei Dicsőszentmártonban (ma Románia). Édesanyja született Duschinszky Minka, a férje után Marton Miksáné. Marton anyai nagyapja Duschinszky Bernát volt, a szlovák–lengyel határhoz közel fekvő Námesztó környéki kistelepülések rabbija, az ő felsége pedig Reich Katalin (Rivka Hajele), a budapesti ortodox főrabbi, Koppel Reich testvére. Az apa, Marton Miksa, 1866-ban született Sopronkeresztúron. A kereskedelmi iskolában döbbent rá, hogy ez a pálya nem neki való, és elkezdte a helyi jesivát látogatni. Később Pozsonyban tanult Hátám Szófer utódainál, rabbi diplomáját is ott szerezte meg. 1894-ben megválasztották a dicsőszentmártoni ortodox hitközség rabbijának. A korban páratlan módon a prédikációit magyar nyelven tartotta az ortodox zsinagógában.

Marton Ernő

Marton Miksáéknak három gyerekük született, Ilona, Erzsébet és Ernő. A család négyablakos, nagy kerttel szegélyezett háza a város központi részén állt. A szülők számára elsőrendű szempont volt a gyerekek nevelése, valamint testi egészségük megóvása. Mindent megtettek, hogy feljavítsák a fiúcska gyenge testalkatát, a téli időszakban csukamájolajat itattak vele, és több alkalommal Abbáziába (ma Opatija, Horvátország) utaztak nyaralni, tengeri levegőre.

A gyerekek minden reggel az udvaron tornásztak, az ott berendezett „tornateremben”, majd a már este előkészített hideg vízben fürödtek. A zsidó ünnepeket előírás szerint megtartották, az előkészületekből és a rituálékból a gyerekek is kivették részüket. Otthon magyarul beszéltek egymással, de a tanulmányok nyelve a német és a jiddis maradt. A héber nyelvet a vallási rituálékkal, a talmudi történetekkel vagy éneklés során ismerték meg.

Marton Ernő 1902-ben kezdte tanulmányait a helyi elemi (állami) iskolában, majd 1906-tól a polgáriban folytatta. Igen jó tanuló volt, szinte mindig kitűnő osztályzatot kapott. Egyik tanára azt írta év végén a bizonyítványába, „csak azért adok kitűnőt, mert ennél jobb nincs”. Tanára, Halmányi Samu vezette be Martont a szépirodalom világába, és indította el az írás felé. Első irodalmi próbálkozásait is tanára támogatásával adta közre a helyi lapban, a Kis-Küküllőben 1909-ben.

A polgári elvégzése után, 1910 szeptemberében a kamasz ifjút apja a nyitrai jesivába küldte. Az itt töltött egy év után a szombathelyi jesivában folytatta tanulmányait. Az irodalom iránti vonzalmát a vallásos nevelés sem tudta eltéríteni. Nyitrán titokban tovább folytatta próbálkozásait. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: „Alig múltam tizenöt éves, de az irodalmi ambíciók már kikezdték gyermeki nyugalmamat. A jesiva szigorú rendje mellett is egyre több időt téptem le a gemára [az amórák misna- és bibliai magyarázatainak gyűjteménye] tanulásra szentelt éjszakákból, hogy titokban belső remegésekkel és izgalmakkal verten verseket, novellákat írjak, részben íróasztalom fiókjába, részben különböző szerkesztőségi papírkosarak számára.” 1912 őszén tért vissza szülővárosába, ahol súlyos betegen találta apját, aki kevéssel ezután el is hunyt.

Apja halála után rövid időre átvette annak papi teendőit a városi hitközségben, de nem folytatta vallási tanulmányait. Az irodalom és írás iránti szenvedély ekkor már minden vágynál erősebb volt benne, további karrierjét világi pályán képzelte el. Leérettségizett és beiratkozott a budapesti jogi karra. Mai megfogalmazással levelező tagozati képzést valósított meg: otthon tanult, és csak a szigorlatokra utazott a fővárosba.

A család az apa halála után anyagilag is megérezte a jövedelem kiesését, ezért Ernő rövid ideig könyvelői-levelezői állást vállalt egy exportcégnél – de egy pillanatra sem hagyott fel az írással. 1912 telén ismét megjelent egy karcolata (Téli mese) a Kis-Küküllőben, és ettől kezdve rendszeresen jelentek meg ott prózai művei és versei, majd 1915-től egy másik helyi újság, a Vármegyei Híradó oldalain is.

Martont 1916 augusztusától megbízták a Vármegyei Híradó szépirodalmi rovatának szerkesztésével. Egy évvel később szerkesztőtársi kinevezést nyert el ennél a lapnál, amely egy évre rá összeolvadt riválisával, s Kis-Küküllő név alatt működött tovább. Az újság felelős szerkesztői ezt követően gyakran cserélődtek, de Marton 1918 végéig folyamatosan főmunkatárs maradt. Verseinek, novelláinak jelentős része zsidó témákkal foglalkozott.

Fotó: Marton Ernő családi hagyatékából

Marton Ernő hamar megtalálta helyét a kisváros közéletében és politikájában, ami abból is kitűnik, hogy 1917-ben az új főispán, Gyárfás Elemér titkáraként alkalmazta. A főispáni titkár feladata az irodai teendők ellátása és a főispán munkájának megkönnyítése volt. Marton lelkiismeretesen és precizitással végezte teendőit. Jámbor Ferenc – majdani kollégája az Új Keletnél – visszaemlékezése szerint olyan szépen fogalmazott, hogy a belügyminisztériumban is csodájára jártak. Emellett „nem is kellett jegyezze a vármegyei üléseket, olyan feje volt, hogy ötórás ülés után emlékezetből csodálatos pontossággal állította össze a jegyzőkönyveket.

Igen mély érzékenységet mutatott a háború nyomán keletkezett szociális problémák iránt. Több cikkében azt sürgette, hogy a lakosság aktívan kapcsolódjon be a hadiözvegyek, illetve -árvák megsegítésére indított programokba. E téma kapcsán közölt publicisztikájában megtalálhatók a szocialista eszmerendszer egyes elemei is: „így valósul meg [a rekvirálással] az abszolút egyenlőség és testvériség életbeszökésének halvány sejtése, Marx és Lasalle indexre tett álmainak megvalósulása, a kommunizmus eszméjének klasszikus formában való gyakorlatba hívása.” A szociális kérdésekben mutatott elköteleződése eredményeképp a háború utolsó évében a Küküllő megyei Hadigondozó igazgatójává nevezték ki.

Közben megismerkedett a cionizmus eszméjével, s ennek elkötelezett hívévé vált. Több forrásból is hatott rá a cionista gondolatkör. Az ígéret földjére való visszatérés gondolatát már édesapja elültette benne, igaz, ő ezt még szigorúan a Tóra tanításainak figyelembevételével képzelte el.

Az erdélyi cionizmus egyik legfontosabb alakja, Weissburg Chaim éppen Dicsőszentmártonban végezte az elemi iskolát. Ő ismertette meg először Ernővel a zsidó nemzeti eszmét. A Marton Miksát követő rabbi, Krausz József már gyerekkorától aktívan részt vett a cionista mozgalomban. Ernő szombathelyi nagybátyja, Marton Dávid és gyerekei szintén a cionizmus híveinek számítottak. Ernő maga pedig Budapesten látogatta a Makkabea előadásait, és más cionista vezetőkkel kötött barátságot. A fővárosban hozzáférhető cionista irodalmat is beszerezte, és hazatérve tanulmányozta.

Dicsőszentmártonban a cionista egyesület 1914-ben alakult meg. A 18 éves fiatalember aktív szerepet vállalt a szervezetben, összejövetelein előadásokat tartott, a helyi sajtóban népszerűsítette céljait, tevékenységét, azonban vezető beosztást nem töltött be, hiszen ez nem fért volna össze a vármegye közéletében betöltött tisztségével.

Az 1918-as polgári forradalom eseményei után a városban pogromhangulat uralkodott el, a helyi zsidóság veszélybe került. A zsidó közösség vezetői, köztük a hadifogságból hazatért Weissburg Chaim, Marton Ernő, Krausz József rabbi és Erdős Izor hitközségi elnök azzal hárították el a veszélyt, hogy a hitközséget bevonva megalakították a Dicsőszentmártoni Zsidó Nemzeti Tanácsot. A tanácson belül megszervezett és felfegyverzett nemzetőrség pedig járőrözésbe kezdett, vagyis meg tudta védeni a helyi zsidóságot. A Zsidó Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagjai − Marton Ernőt is ideértve − zsidó nemzetiségűnek vallották magukat, és tudtára adták a magyar és román nemzeti tanácsoknak, hogy bármilyen, zsidóságot érintő ügy ezt követően az ő hatáskörükbe tartozik.

A forradalmi események lehetőséget kínáltak Marton számára az addig nyilvánosan nem hangoztatott polgári radikális eszméinek kinyilvánítására is. Jászi Oszkár gondolatait követve a helyi nagybirtokos és dzsentri réteget bírálta, előbb a dicsőszentmártoni vármegyeháza erkélyéről, majd Erdély nagyobb településein.

1918 végén, Kolozsváron elkezdődött az erdélyi cionista ernyőszervezet megalakítása, ekkor Marton felhagyott tevékenységével, és csatlakozott a kibontakozó nemzeti mozgalomhoz. Barátja, Weissburg Chaim őt találta legalkalmasabbnak, hogy az új cionista hetilap, az Új Kelet főszerkesztője legyen.

A lap első száma 1918. december 19-én jelent meg. Marton Ernő újságírói – és elkötelezetten cionista – karrierje tehát ennél a lapnál folytatódott. Erdély „első városában”, Kolozsvárt.

Marton Ernó egyik levele már Izraelből

Megjelent az Új Kelet újság 2018. decemberi, 100 éves jubileumi számában.