A következő napokban sok szó esik majd Benjamin Netanjahu korrupciós ügyei miatt erről a jogi kategóriáról. A törvénykezés forgatókönyve szerint a nyárra várható következő lépés: a simua (שימוע) – vádemelés előtti ügyészi meghallgatás.
Ehhez a meghallgatáshoz mindenkinek joga van, akit bűntett miatt vádolnak, de nem mindenki él vele. A simua keretében a vádlottnak utoljára esélyt adnak, hogy meggyőzze az ügyészt (miniszterelnök a főügyészt), hogy mégse emeljen ellene vádat, mert a vádemelés nem közérdek, illetve cáfolni tudja az ellene felhozott bizonyítékokat, vagy mert tud egyéb más okot, ami a vádemelést feleslegessé teszi.
A meghallgatás tehát még a bírósági szakasz előtt zajlik le, de az ügyésznek mégis „kvázi” bírói döntési funkciókat ad: a bizonyítékok felmutatása, elemzése, a vádemelés mellőzéséről való végleges döntés. Közszereplők esetében a meghallgatás fő célja az is, hogy elkerülhetőek legyenek azok a súlyos, sokszor politikai következmények és károk, amelyeket a hosszú, gyakran bonyolult bírósági eljárás okoz annak eldöntéséig, hogy a vádlott közszereplő bűnös-e vagy sem.
Elvileg 30 nap a meghallgatásra adott idő. A napi gyakorlatban igen ritkán sikerül meggyőzni az ügyészt a vádemelésről történő lemondásról, mert mire idáig jut egy ügy, addigra az ügyészségen úgy vélik, hogy elég bizonyítékkal rendelkeznek a vádirat benyújtásához, a szempontjukból sikeres bírósági eljáráshoz.
De a meghallgatás kétélű fegyver: egyrészt a vádlott elvileg esélyt kap a bíróság elkerülésére, másrészt már ügyének egy korai szakaszában, még a bíróság előtt, fel kell fednie kártyáit, azokat az ellenbizonyítékokat, vagy érveket, amikkel majd a bíróságon védekezik.
Ezért ha nem sikerül a meggyőzés, akkor az ügyészség – ismerve a védekezés érveit – még jobban felkészülhet a tárgyalásokra, újabb ellenérvekkel, dokumentumokkal bástyázhatja körül a vádakat. Ezért aztán az ügyek jelentős részében a vádlottak lemondanak az ügyészi meghallgatásukról.
Volt azonban már arra is több példa, hogy izraeli politikus esetében a meghallgatás eredménye a vádirat beadásának mellőzése lett. Ehud Olmert nem élt ugyan a meghallgatás lehetőségével azokban a vádpontokban, amelyekben később elítélték, de egy további, politikai kinevezésekkel kapcsolatos ügyben sikerült meggyőznie az ügyészséget a vádemelés mellőzéséről. Hasonló döntések születtek a közelmúltban helyi polgármesterek ügyében is (Názáret, Ramat Gan).
Mindemellett Netanjahu ügyében a főügyész maga, már a nyomozás kezdetétől aktív részese volt az eljárásnak, többek között ő döntött a nyomozás megindításáról, és a vádemelésről is. Ezért nem valószínű, hogy a meghallgatás lényegesen megváltoztatja majd álláspontját.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
